Miután a fürdőszobát elhagyták, visszavonulnak Taeyong kis menedékébe, s ágyának puha matracán telepszenek le; a vörös hajú hátonfekve húzza félig magára Chittapont, aki készségesen bújik oda a bő pólóval fedett mellkashoz, fejét pedig az idősebb vállára hajtja. Karját átdobja Taeyong felsőtestén, lábát pedig annak derekán, miközben fejét úgy fordítja, hogy rálásson a másik helyes vonásaira. Kicsit még mindig zavarban érzi magát, ám próbálja ezt legyűrni, hiszen Taeyong mellett valójában igazán komfortosan érzi magát, s megbízik a fiúban annyira, hogy a percekkel ezelőtt történeteket egy pillanatra se bánja meg.

Csendben hallgatják egymás lélegzetvételét, lábaik összegabalyodnak, ahogy ölelkeznek, ebbe a pillanatba pedig teljesen belefeledkeznek; élvezik ezt a nyugodt némaságot, ám percekkel később az idősebb mégis szólásra nyitja telt ajkait.

- Csinálsz valamit szilveszterkor? - ír csontos ujjaival aprócska köröket Chittapon lapockáira, miközben fejét úgy fordítja, hogy szemkontaktust teremthessennek. A thai kicsit meglepődik a random kérdésre, ám megrázza a fejét.

- Valószínűleg otthon leszek a családommal - válaszolja meg szavakkal is a kérdést, miközben ő pedig Taeyong mellkasára kezd ujjaival kifürkészhetetlen motívumokat rajzolgatni. - Miért kérdezed? Te mit csinálsz majd?

- Huh, Johnny meghívott egy házibuliba az egyik barátjához, szóval szerintem velük leszek - mosolyodik el halványan a vörös, kiélvezve Chittapon kedveskedő érintéseit. - Ott lesz Yuta is, meg páran még a suliból.

- Ez jól hangzik - húzódnak Chittapon ajkai is mosolyra, ahogy a hatalmas barna szemekben rejlő titkokat, s érzéseket próbálja megfejteni. - De azért ne vidd túlzásba, nem akarom, hogy bármi baj legyen.

- Jöhetnél te is, hogy figyelj rám - rántja meg a vállait Taeyong, miközben alsó ajka belső felébe harap, várva a kisebb reakcióját, hiszen nagyon szívesen nyitná meg társaságában az új évet, na meg az is vonzó gondolat, hogy éjfélkor őt csókolja meg. Chittapon kicsit zavarodottan pillant rá, hiszen nem gondolta volna, hogy ezért hozta fel ezt a témát az idősebb.

- Ha nem zavarnék, akkor szívesen megyek - válaszolja egy kisebb gondolkodás után, miközben jobban Taeyong ölelésébe bújik, hiszen erős karjaiban biztonságban érzi magát.

- Ne butáskodj, dehogy zavarnál - húzza össze a szemeit Taeyong, mire a kisebb halkan felnevet, hiszen a másiknak nagyon vicces kifejézésbe szaladtak így vonásai. - Nagyon örülnék, ha eljönnél velem, táncolnánk, jól éreznénk magunkat, na meg sokat csókolóznánk. Ezzel sem győztelek meg?

- De, meggyőztél teljesen - nevet fel hangosabban a fiatalabb, majd közelebb hajol Taeyonghoz várva, hogy a vörös összeillessze ajkaikat, aki nem rest ezt megtenni, egyből Chittapon szájára simítja saját száját, majd lassú csókba kezd.

Az eddigieknél is jobban egymáshoz simulnak, hiszen mintha szükséges lenne, hogy egy hajszál se férkőzhessen be közéjük, s a legkisebb érintkezés közben is érezzék a másik szívdobogását. A csókba mosolyognak mindketten, majd mikor elszakadnak egymástól, a görbület továbbra sem tűnik el ajkaikról.

- Mondtam már egyébként, hogy tetszik a szobád? - kérdezi a kisebb, miközben körbevezeti tekintetét a helyiségen, hiába nézte már meg, mikor megérkezett. Tetszik neki a szoba berendezése, a dekorációk, minden egyes pontja a helyiségnek, hiszen szinte sugárzik belőle a lakója személyisége.

- Mintha említetted volna pár órával ezelőtt - ingatja fejét kuncogva Taeyong, s jobban magához öleli a kisebbet. - Amúgy aludhatsz itt többször is, ha szeretnél. Nekem aztán egyáltalán nem lenne ellenemre.

- A végén még megunsz, annyiszor jövök át - sóhajt fel drámaian Chittapon. Egy párszor már elgondolkozott ezen, hogy hova lett a kezdeti zavartsága, melyet mindig érzett, mikor Taeyonggal kettesben volt, ám ez mostanra teljesen eltűnt, s úgy gondolja azért, mert teljesen felszabadult a vörös hajú mellett, s önmagát meri adni.

- Ezen aztán nem kell aggódnod - forgatja meg szemeit Taeyong, s összeborzolja Chittapon haját, mire ő elneveti magát. - Nagyon szeretem veled tölteni az időt, még akkor is, ha nem csinálunk semmit, csak nézem, ahogy rajzolsz.

- De ezt hogy nem unod? - kérdezi nevetve Chittapon, hiszen egyszerűen nem érti, hogy Taeyong miért nem unt még rá teljesen, ám erre olyan nagyon egyszerű a válasz, hogy még a thai is tudja, csak nem mer belegondolni, hogy ugyanabból az okból kifolyólag élvezi ennyire a társaságát, mint ő a vörösét.

- Mintha mondtam volna már, hogy kedvellek, nem? - billenti oldalra a fejét mosolyogva Taeyong, mire Chittapon elpirulva, vigyorát visszafogva harap alsó ajkába, s bólint egy apróbbat. - Akkor meg? Elfelejtetted talán?

- Dehogy felejtettem el! - vágja rá azonnal, mielőtt Taeyong azt hinné, hogy neki nem jelent semmit ez az egész; sőt, többet is jelent neki a köztük lévő dolog, mint azt valaha gondolta volna. - Csak nehéz még most is felfogni, hogy tényleg így érzel te is.

- Pedig már aztán ideje lenne megszoknod, pici Chittapon - mosolyodik el szelíden Taeyong, majd lassú puszival ajandékozza meg a fiatalabb ajkait, mire ő csak jobban vigyorog. - Kedvellek és nem is akarok ezen változtatni, na meg nem is tudnék!

- Jó, szerintem aludjunk inkább - mondja elvörösödve a thai, majd arcát a másik válla, s nyaka közti részbe temeti, aztán szemeit is lehunyja, hogy szavai szerint cselekedhessen. Taeyong csak halkan felkuncog, majd addig cirógatja a kisebb hátát, míg azt el nem nyomja ténylegesen az álom, s meg nem hallja egyenletes szuszogását.

- Tudod, nem csak szimplán kedvellek - suttogja halkan, hiszen tudja; a fiatalabb úgyis békésen alszik, s szavai így nem jutnak tudomására, mivel még kicsit ő is bizonytalan bennük, mert sosem érzett még így. - Azt hiszem beléd szerettem.