“ ELVÁLASZTHATATLAN KÖTELÉK ”

Chittapon mosollyal ajkain figyeli a tornaterem ajtaja felé kifüggesztett feliratot, miközben szorosan Taeyong mellett ácsorog. Kabátjaikat leadták már a ruhatárban, így a kisebbnek lehetősége volt jobban szemügyre venni a vöröst; felsőtestét egy fekete ing fedi, azon pedig egy bársonyos hatású, bordó zakót visel, hosszú lábait pedig egy, az inghez passzoló fekete nadrágba bújtatta. Elképesztően szívdöglesztő látványt nyújt semmi kétség, hiszen még a mindig kócos vörös tincsei is sokkal rendezettebbek most. Chittapon muszájnak érzi, hogy alsó ajkába harapjon, ahogy sokadjára is végigméri az idősebbet, míg a tornaterem bejárata előtt álldogálnak, hiszen előttük még egy-két pár várakozik, hogy beléphessenek a bálra.

- Tudjátok, mivel az idei bálnak különleges a témája, ezért a belépő is különleges - mosolyog rájuk Chittapon egyik évfolyamtársa, aki a terem előtt üldögél egy kisebb doboz társaságában, melyben egy adag vörös fonál díszeleg. Egy viszonylag hosszabb szakaszt vág le, majd megfogja Taeyong csuklóját. - Azt mondják, hogy a vörös fonál összeköti a szerelmeseket, hogy legyenek bárhol, visszatalálhassanak egymáshoz - tekeri a fonalat lassan Taeyong kisujjára, miközben szelíd görbülettel ajkain mesél, majd a szalag végét Chittapon kezére erősíti. - Remélem mindig visszataláltok majd egymáshoz.

- Köszönjük - mosolyog Taeyong is, majd szeme sarkából a kisebbre pillant, kinek arca halvány pírban úszik. Újra Chittapon keze után nyúl, majd maga után húzza be a kidekorált tornaterembe, melynek látványától a thai szemei hatalmasra kerekednek, s édesen kezdenek csillogni, mire Taeyong nem bírja megállni, hogy halkan felkuncogjon. - Szeretnél inni valamit?

- Nem, köszi - rázza meg kicsit a fejét, majd az idősebb arcára pillant, mely közelebb van, mint arra számított, hiszen a hangos zene miatt Taeyong kénytelen volt egészen a személyes terébe hajolni. - Vagy de, mégis! Igyunk valamit!

Az idősebb hitetlenkedve húzza maga után Chittapont a hosszú asztalsorhoz, melyre mindenféle rágcsa, s puncs van kipakolva; tölt mindkettejüknek italt, majd az egyiket Chittapon irányába nyújtja mosolyogva, s egy koccintás után mindketten belekortyolnak az édes folyadékba.

- Ott vannak a barátaim, nem köszönünk oda nekik? - kérdezi Taeyong, ismét a személyes terébe hajolva, most ajkait sokkal közelebb nyomva Chittapon fülkagylójához, mire a kisebb hevesen dobogó szívvel bólint egy apróbbat, majd pillanatokon belül Taeyong baráti társaságában találja magát.

- Örülünk, hogy végre megismerhetjük Taeyong kis szerelmét - vigyorodik el szélesen Yuta, mire a vörös csak szemeit forgatja, s egyik kezével átkarolja Chittapon derekát, mire az alacsonyabb nem kicsit szeppen meg, ám természetesen hagyja, hogy Taeyong magához ölelje őt. - Egészen sokat hallottunk már rólad!

- Mi? - zavarodik össze jobban a thai, miközben szemeit Taeyongra szegezi, aki csak megvonja a vállát, mintha olyan természetes lenne, hogy róla áradozik, ám ez az egész nagyobb dobbanásokra készteti Chittapon szívét, s ajkaira zavart, mégis hihetetlenül széles, boldog mosolyt ültet.

- Jól mutattok együtt - jegyzi meg a társaság legidősebb tagja is, mire Chittapon csak még inkább vigyorogni kezd, hiszen boldoggá teszi, hogy Taeyong barátai így állnak hozzájuk. Még beszélgetnének egy darabig, azonban hirtelen Chittapon egyik kedvenc száma indul, mire gondolkodás nélkül húzza be Taeyongot a táncoló emberek közé.

Taeyong nevetve simítja mindkét kezét Chittapon karcsú derekára, s kezd vele a zene ütemére ringatózni, ugrálni, miközben végig mosolyogva figyelik egymás szemeit, s valami hihetetlenül önfeledtek és boldogok ebben a pillanatban – nem is számítanak a körülöttük lévők, mintha csak ők ketten lennének az egész hatalmas teremben, ahogy szívük a zene ütemére dobban, ám a dalnak lassan vége, s egy újabb indul, mely az előzőnél sokkal lassabb. Chittapon kicsit habozik, hogy most le kéne-e oldalazniuk a táncparkettnek kialakított részről, vagy maradjanak inkább, ám Taeyong mintha olvasna gondolataiban veszi kezébe az irányítást, majd a kisebb karcsú alakját közelebb öleli magához, miközben végig a szemeit fürkészi.

Chittapon lassan simítja egyik kezét Taeyong vállára, másikat pedig az idősebb tenyerébe csúsztatja, hagyva hogy a vörös kedve szerint fonja össze ujjaikat. Mellkasuk is összesimul szinte, ahogy ölelkezve kezdenek ringatózni a zene lassú dallamára; most sem igen tudják meghatározni, hogy hol ér véget egyikük, s hol kezdődik a másik, de mintha ez nem is számítana ebben a pillanatban; csak ők vannak ketten, ahogy elvesznek a momentum varázsában, melyet lassú dallam kísér, s kizárnak mindent a világból. Csupán egymás fénylő íriszeit nézik, melyekben a dekorációként használt világítás is tükröződik, rózsaszín ajkaikon pedig halvány mosoly pihen, s mintha mindketten egyszerre gondolnának ugyanarra; lassan közelítik meg a másikat, ajkaikat pedig puhán érintik össze, s kezdik őket táncoltatni a másik párnácskáin a szóló dallam ritmusára – mintha ajkaik is egyek lenne a teremben összefonódó párok közül.

Taeyong mindkét keze végül a thai derekán állapodnak meg, s magához öleli teljesen, Chittapon pedig nyakát karolja át, hogy még a legkisebb porszemet is kiszorítsa közülök – úgy ölelik egymást, mintha nem lenne holnap, mintha nem számítana semmi más az univerzumban, csak ők ketten, ahogy egymásba feledkezve válnak eggyé puhatolózó csókban ajkaik, melynek csak akkor vetnek véget, mikor már muszáj. A thainak kissé lábujjhegyre kell emelkednie, ahogy az idősebb szemeit nézi mosolyogva, kissé pihegve csókjuk után, mire Taeyong nevetve öleli át jobban derekát, majd elemeli a földről a kisebbet, aki nevetve kapaszkodik meg benne, pláne mikor Taeyong meg is pördül.

- Tegyél le, te hülye! - nevet továbbra is a fiatalabb, mikor Taeyong ismét megpördül vele a parketten, mire Chittapon jobban megkapaszkodik. - Hallod, ha sérved lesz, ne nekem sírj!

- Inkább örülj, hogy a tenyeremen hordozlak - kuncog az idősebb, mire Chittapon hitetlenül csapja meg a mellkasát, s nemsokára talpaival ismét a földet érinti. - Tudod, nagyon boldoggá tettél, hogy eljöttél velem a bálra.

- Igen? - kérdez vissza a fiatalabb, ajkaira pedig ismét felszökik széles vigyora, mikor Taeyong válaszul bólint egyet. - Miért is?

- Mert egy gyönyörű srác vagy - forgatja meg Taeyong a szemeit, majd egy lassú szájrapuszival ajándékozza meg a vigyori kisebbet. - És kedvellek is.

- Én is kedvellek téged - dobban nagyobbat a kisebb szíve, s szája széle már a füléig ér, ahogy csillogó szemekkel vizslatja Taeyong helyes vonásait, kinek ajkain hasonló görbület pihen. Mivel egy újabb pörgősebb zene indul, inkább egy félreesőbb helyre vonulnak, hogy nyugodtan kettesben lehessenek; leülnek az egyik padra a lelátón, szorosan egymás mellett helyezkedve el, Chittapon – pedig mintha nem egy iskolai rendezvényen lennének –, egyik lábát Taeyong combjaira dobja, s teljesen odasimul hozzá. Ujjaik szorosan összefonódnak, ahogy a másik szemeit fürkészik megállás nélkül – ha akarnának sem tudnának igazán elpillantani máshova, mert a valóvilág kiszürkült, unalmas közeg a másik íriszeiben lévő hatalmas univerzum mellett, melyet csak ők ketten fedezhetnek fel, ismerhetnek meg, s birtokolhatnak, mivel ez a valóság csak a köztük kialakuló elválaszthatatlan kapcsolat miatt létezhet, ezzel pedig egyre és egyre inkább tisztában vannak mind a ketten, ám cseppet sem bánják, hiszen ez a dimenzió sokkal hívogatóbb a földi létezésnél.