Taeyong unottan hajtja fejét padjának megviselt lapjára, ahogy barátai társalgását hallgatja, hiszen a japán nemzetiségű ismételten csak úgy határozott, hogy náluk tölti a húsz perces nagyszünetet. A két külföldi igazából mindenről beszél, legyen szó a tegnap esti vacsorájukról – amit Taeyong sem ért miért ilyen kivesézendő téma –, az új sorozatról, melyre most mind a ketten annyira rá vannak kattanva, s amit a vörössel is meg akarnak már mióta nézetni, s arról is szó esik, hogy kit visznek a nemsokára esedékes végzős bálra.

- Hé, Tyong! - rázogatja meg a vörös vállait Johnny, mire a zaklatott felpillant barátja szemeibe, kíváncsian felvonja szemöldökét, ám fejét nem emeli el a falapról, hiszen megtalált egy olyan pozíciót, melyben még ez a kényelmetlen iskolai tákolmány is egészen komfortos érzetet nyújt számára. - Kit viszel a bálra?

- Nem tudom, nem hívtam el még senkit - válaszolja a vörös, mire Yuta és Johnny hitetlenkedve felnevetnek. - Most mi az?

- Taeyongie, mindjárt itt a bál - ingatja a fejét a japán, így összefogott hajából néhány tincs helyes arca elé hullik. - A végén még egyedül mész majd.

- Úgysincs olyan, aki eljönne velem - rántja meg vállait, miközben csontos ujjaival a padon dobol, ahogy két barátja elképedt arcát figyeli folyamatosan. Ez az egész bál téma annyira nem is érdekli jelen helyzetben, hiába fontos pillanat ez minden gimnazista életében; Taeyong egyedül csak Chittapon rózsaszín párnácskáira tud gondolni, melyek olyan finoman simultak az övéhez rövid, csóknak nem nevezhető szájrapuszijuk közben, mintha édes pillecukorral találkoztak volna ajkai – ez azonban még annál is sokkal édesebb, s jobb volt.

- Szerintem ha elkiáltanád magad a folyosón, hogy: "Hé, ki akar eljönni velem a végzős bálra?", akkor vagy a fél iskola oda sorakozna eléd - ingatja fejét Yuta, miközben drámaian felsóhajt, hiszen barátját ilyenkor nagyon nem tudja hova tenni, nem is érti mi van vele, ám Johnny-nak mintha ekkor tekerték be volna az izzót a fejében, úgy éri a megvilágosodás:

- Itt nem az a probléma, hogy Taeyonggal nem akarna menni senki, hanem Taeyong nem akar menni senkivel! - mondja lelkes suttogás közepette, mire a japán kíváncsian hajol közelebb, hogy hallja a másik halk szavait. Taeyong megszeppenten figyeli a magasabb barátját, átkozva a tulajdonságát, hogy ilyen hamar átlátja a dolgokat. - Csakis azzal a thai sráccal!

- Baszki, igazad van!! - kiált fel Yuta, mire egy páran odafordulnak hozzájuk, Taeyong pedig inkább összehúzza magát, hogy elbújhasson barátai mindenttudó mosolya elől. - Mostanában minden délután lerázol minket! Csak nem vele vagy mindig ilyenkor? Azt gondoltam, hogy találkozgattok, múltkor nálad volt a rajzfüzete vagy micsodája, de hogy minden délután vele vagy?

- Talán? - hangzik válasza inkább kérdésnek, ahogy kerülve a szemkontaktust húzza ki magát, hiszen most az eddig komfortos pozíció hirtelen vált nyakattörően kellemetlenné.

- Úristen, Tyong ez nagyon édes! De igazán mondhattad volna, hogy miatta vagyunk offolva! - rázza meg hevesen a fejét Johnny, miközben tagadhatatlanul kíváncsian hajol közelebb Taeyonghoz, majd körbepillant, mintha minimum egy nyolcpecsétes titkot készülne megosztani barátaival: - Megcsókoltad már?

- Mi? Nem! Vagyis, nem egészen csók volt - vágja rá zavartan Taeyong, miközben hebegve kezdi el magyarázni a dolgokat, amit a másik kettő csillogó szemekkel hallgat, mint gyerekek, akinek szülőjük mesél kalandos történetet sárkányokról, királylányokról és hős lovagokról, tündérekről és bölcs varázslókról.

- Taeyong, el kell hívnod Chittapont a bálba - fogja meg egyik vállát Yuta, s mélyen pillant a hatalmas barna szemekbe, mire Taeyong még inkább megszeppen, pedig eddig nem is igazán volt szokása e reakció.

- De ilyet szabad?

- Már miért ne szabadna? - húzza szelíd mosolyra ajkait Johnny, ahogy a másik kétségbeesett, s tanácstalan tekintetét fürkészi folyamatosan, próbálva telepatikusan is bátorítani a kisebbet. - Mindenki tisztában van az iskolában azzal, hogy a srácok érdekelnek téged és ezzel senkinek sincsen baja. Tudod, hogy az iskolánkban viszonylagosan elfogadják az ilyesmit és csak néhány olyan homofób seggfej van, aki nem, de azok kussban meghúzzák magukat, mert nem mernek neked beszólni. És ha Chittaponnal akarsz menni a bálba, akkor hívd el! Ne legyél nyuszi! Hol van az a Lee Taeyong, aki gondolkodás nélkül odamegy ahhoz, aki tetszik neki, hogy elhívja?

- Ez az egész sokkal másabb vele - motyogja halkabban Taeyong, ám barátai így is tisztán hallják szavait. - Nem is tudom mit érzek, mikor vele vagyok, de nagyon jól érzem magam a társaságában, még akkor is, ha csak csendben ülünk és ő rajzolgat, én meg tanulok. Olyan megnyugtató vele lenni. És tudom, hogy mindenki vágja, hogy meleg vagyok, de róla mennyien tudják? Mi van, ha őt basztatni fogják emiatt? Nekem nem mernek beszólni, ez tény, de neki? És nem leszek itt mindig, hogy megvédjem őt. Meg mi van, ha nem is akar velem jönni?

- Biztos vagyok benne, hogy szívesen menne veled - mondja Yuta, miközben szélesen elmosolyodik. - Halálosan oda vagytok egymásért, miért mondana nemet? Még le is rajzolt téged!

- És vannak az alsóbb osztályban barátaim, akik majd odafigyelnek rá, hogy ne essen bántódása, ha mi már nem járunk ide - nyugtatja őt Johnny is, mire Taeyong kezd megkönnyebbülni. - És hé, az még egy jó félév, mire mi elballagunk, addig pedig vigyázhatsz rá.

- Köszi, srácok - mosolyodik el Taeyong is, miközben barátai lelkesedése átragad rá is; nem érti miért pörgött be a két külföldi emiatt jobban, mint ő maga, ám tagadhatatlanul hálás, amiért ilyen barátokkal áldotta meg őt a sors. Gyakran nem is tudja mi lenne vele, ha a két lökött külföldi nem terelgetné vissza a helyes útra, mikor szeleburdi, hirtelen természete miatt másfelé kezd csatangolni.

Ám kezd kissé megint elbizonytalanodni, hiszen hiába van meg a híre a nagy önbizalmának, most mintha egy tapasztalatlan, zavart kisgyerekké változna, aki nem tudja hogyan hívja el azt a srácot, aki tetszik neki. Húspárnáját harapdálja, miközben ujjaival a falapon dobol, agyalva a megfelelő helyszínen, ahol megtörténik majd a társalgás, ami által eljutnak a bizonyos kérdésig, miszerint lenne-e kedve a fiatalabbnak elmenni vele a bálra.