A bálterem lassan kiürül, s Taeyongék is elhagyják a szépen dekorált helyiséget, szinte az utolsók között. A vörös néhány osztálytársa - köztük két legjobb barátja is - egy közeli bárban tartanak egy kisebb after party-t, hogy méltó módon zárják ezt a felejthetetlen estét – azonban Taeyong ezt most kihagyja, hiába szeret barátaival lenni, s velük szórakozni, most inkább mégis a thai angyal oldalán sétálgat a sötétbe borult utcán. Chittapon jobban összehúzza magán a kabátot, hiszen sokkal jobban lehűlt az idő, s származására tekintettel mindig is inkább a meleg éghajlathoz volt hozzászokva. Az idősebbnek is nyilván feltűnik, hogy a thai konkrétan remeg mellette, így egy pillanatig sem gondolkozva karolja át vállait, s húzza közelebb magához, az alacsonyabb nem kis meglepetésére.

Taeyong lágy puszit hagy ajkain, mire a thai azonnal széles mosolyt húz a puha párnákra, szemeiben pedig ezernyi fény csillog, ezzel az utcai lámpáknál is jobban bevilágítva a sötét közeget – legalábbis Taeyong így érzi. Egy pillanatra megállnak, mire Chittapon kíváncsian, ajkain levakarhatatlan mosollyal pillant az idősebb hatalmas szemeibe, aki gondolkodás nélkül húzza jobban magához az apró, törékeny testet, majd lassú, ráérős csókba kezd, mely nem tart olyan sokáig, mint tervezte, hiszen a fiatalabb egyből elszakad tőle, amint valami hideget érez meg arcbőrén szétterülni. Tekintetét az égre emeli, s gyermeteg lelkesedéssel ajkain nevet fel, ahogy realizálja mi is volt az a hideg dolog; körülöttük hatalmas pelyhekben kezd szállingózni a hó, egészen gyorsan öltöztetve a várost fehér színekbe.

- Ez meseszép - pillant körbe Chittapon, ahogy egyre inkább tűnnek el a sötét alakok, s lesz körülöttük minden letisztult, hófehér. Szemei úgy ragyognak, hogy az univerzum összes csillaga megirigyelné fényüket, ahogy Taeyongtól elhúzódva hajol le a frissen esett hóhoz, hogy egy kisebb adagot kezébe vegyen, s formáljon belőle egy golyót; a vörös amint rájön mi is a kisebb célja, felnevetve iramodik meg, s kezd futni a közeli park felé, mire a másik hitetlenkedve kiált utána: - Hé, ne szaladj el előlem! Úgyis elkaplak, Taeyongie!

- Próbáld csak meg! - fordul meg rohanása közben az idősebb, kihívó vigyort húzva telt húspárnáira, mire Chittaponnak nem is kell több; összeszedve minden erejét kezdi lábait gyors tempóban pakolgatni egymás után, hogy a másikat minél hamarabb utolérje, s megdobhassa a kezében már olvadozó hógolyóval. Taeyong nevetve menekül előle, majd egy ponton hirtelen lefékez, s a taktikus rohanás helyett, inkább muníciót kezd gyártani, hogy a thainak esélye se legyen a hócsata megnyerésére. Chittapon fedezékbe vonul, majd onnan célozza meg az idősebbet, akit sikeresen el is talál, mire elégedetten vigyorodik el.

- Ugye tudod, hogy ezt nem fogom ennyiben hagyni? - szólal meg Taeyong, majd kezébe is veszi az elkészült hógolyókat, s a thait kezdi célozni. Háromból egyszer sikerült csak eltalálni, ez pedig hangos nevetésre készteti a kisebbet.

- Ahhoz meg kéne tanulnod célozni, Taeyongie! - piszkálódik Chittapon, mire a vörös hitetlenkedve dobja el inkább az összes elkészült lőszert, majd egyenesen megindul a fiatalabb felé, aki értetlenül, s megszeppenve figyeli az irányába sétáló alakot. Pár pillanat bámészkodás után azonban ő kezd most menekülni Taeyong elől, miközben játékos kacagás hagyja el ajkait, mire az idősebb csak jobban rágyorsít a sprintre, hogy elkaphassa Chittapont.

- Meg vagy - öleli át szorosan mindkét kezével a kisebb karcsú derekát, s mindketten eléggé lihegnek, hiszen a hidegben való futkorászás nem kicsit készítette ki tüdejüket. Chittapon hirtelen nem is igazán tudja eldönteni, hogy arcát a hűvös levegő csípte pirosra, vagy a tény, hogy Taeyong előző szavait közvetlen fülébe suttogta, ahogy derekát öleli át hátulról – bár egy kicsit talán mindkettő benne van a dologban.

- Ez nem ér, neked sokkal hosszabb lábaid vannak - puffog a kisebb, miközben szembefordul a vörössel, kezeit pedig annak vállaira simítja fel, ez a gyermeteg duzzogás pedig nevetésre készteti Taeyongot.

- Olyan vagy, mint egy kisgyerek - böki meg Chittapon pirosas arcát, mire ő összehúzza szemeit, s nem éppen kedves tekintettel vizslatja a másikat. - De ez aranyos. Aranyos vagy!

Chittapon csak szemeit forgatja erre, ajkain azonban széles mosoly pihen meg, mely pillanatokon belül arcára is fagy, mikor Taeyong olyan laza mozdulattal kapja fel, mint órákkal ezelőtt a táncparketten is tette, majd dönti el a puha, frissen esett hóban; na de arra viszont nem számít a vörös, hogy Chittapon megszeppenten kapaszkodik majd rá, s így ő is vele együtt landol a fehér paplanrétegben. Pár pillanatig zavartan figyelik egymás tekintetét, majd mindketten hangosan nevetni kezdenek. Chittapon az idősebb vörös tincsei közé simítja ujjait, melyen megannyi hópihe pihent meg, majd mosolyogva borzolja össze a szépen beállított frizurát.

- Kócosan jobban szeretem a hajadat - mondja vidáman, ahogy Taeyong nagy, barna szemeit nézi, mire az idősebbnek dobban egy nagyobbat a szíve, száját pedig szelíd mosolyra húzza, ahogy közelebb simul a kisebb testéhez, hogy így, a hóban fekve hívja annak ajkait egy érzelmes keringőre. Chittapon pedig most sem rest viszonozni a csókot, hiszen minden alkalommal, mikor ajkaik összeérnek, mintha pillangók kellnének életre gyomrában, szíve ezerrel dübörögve akarna kiszabadulni bordakosarából, hogy egyenesen az idősebb birtokában állapodhasson meg.

- Gyere, nem kéne sokáig fetrengeni a hóban, a végén még megfázol - húzódik el kicsivel később Taeyong mosolyogva, majd kedvesen felsegíti a kisebbet, s aztán szorosan összekulcsolja ujjaikat. - Hazakísérlek.

- Köszönöm - mosolyodik el zavartan Chittapon, majd az idősebb karjához simulva dönti fejét annak vállára, ahogy otthonának irányába sétálnak kéz a kézben, elveszve gondolataikban, melyek csakis egymásról szólnak, hiszen elég nehéz lenne már kizárni a másikat agyuk tekervényes rengetegéből. S ha még nem is merik bevallani maguknak sem, szívük egyre biztosabban érzi azt a szavakkal megfogalmazhatatlan emóciót, melyet az emberek egyszerűen csak szerelemnek neveznek.