A végzős bál óta ha lehet, a két fiú még közelebb került egymáshoz; napi szinten váltanak üzeneteket, találkozgatnak óráik után, gyakran randiznak is - mégha ezt egyikük sem mondja ki konkrétan, mindketten tisztában vannak azzal, hogy közös délutánjaik a kávézóban, vagy máshol, ahová szívesen eljárnak bizony randevúk -, s Taeyong most is úton van a thai fiúhoz, hogy a szombati nap hátralévő részét is együtt töltsék. A vörös nem kicsit izgul, hiszen most van először a kisebbnél, s gondolja, hogy annak szülei is nyilván otthon lesznek – arról azonban ötlete sincsen, hogy mégis hogyan álljon hozzájuk. Nem igazán beszélték meg, hogy ők most egy párt alkotnak vagy sem, de mindenki más számára elég egyértelmű a szituáció, aki csak egyszer is látta őket.

- Szia Chittapon - húzza mosolyra ajkait a vörös, amint a kisebb kinyitja az ajtót. Kezében egy szál rózsa pihen, mellyel meg akarta lepni a thait; valószínűleg Chittapon szülei nem tudnak róluk, mégis szeretett volna ezzel kedveskedni az angyali vonásokkal megáldott teremtésnek. A kisebb hirtelen nem is tudja hogyan reagáljon, csak zavartan hebegve veszi át a vörös virágot, amit mosolyogva köszön meg, majd beljebb invitálja az idősebbet.

- Arra gondoltam, hogy nézhetnénk valamit - mondja lelkesen Chittapon, ahogy a szobájába húzza Taeyongot, majd magukra zárja az ajtót. - Oh, de előbb hozok fel vizet a rózsámnak.

Taeyong aprót biccent, majd otthonosan érezve magát huppan az ágyra, míg a másik a földszintre megy egy átlátszó üvegvázáért, melybe tölt egy kevés vizet, aztán vissza is siet a hálószobába. A vörös addig mindent szemügyre vesz; igazán tetszik neki a halvány, mégis megnyugtató színű szoba, a fehér bútorokkal, a krémszínű ágyneműhuzattal és minden egyéb dekorációs tárggyal. Ahhoz képest, hogy Chittapon egy igazi művészlélek, szobája letisztult. Mondjuk a sarokban így is megtalálható egy festőállvány, s néhány félkész rajz, illetve ami Taeyong figyelmét nem kerüli el az ágy melletti falon lévő festmény, melyet biztosan a fiatal csinált meg. Akaratlanul mosolyodik el, hiszen Chittapon szobája igazán otthonos és kellemes aurát kölcsönöz.

- Itt is vagyok! - lépked be a szobába a thai, kezében a vázával, amit aztán komódjára helyez, majd az ágyára huppan le Taeyong mellé. - Filmezzünk akkor?

- Aha, nekem okés - biccent az idősebb, majd kényelembe helyezi magát, míg Chittapon felveszi az ágy mellől laptopját, s keres nekik valamilyen filmet – ha Sicheng itt lenne, már rögtön tudná, hogy a thai fiú biztosan valamilyen romkomot akarna nézni. Chittapon már be is írja kedvenc filmjét, amit mindenképpen meg akar nézetni a másikkal, aki nem is igazán tudja mire számítson, de hihetetlenül édesnek találja a lelkes fiút, ahogy a videót indítja el.

Először még ülve figyelik a laptop kijelzőjét, ám idővel inkább elfekszenek, s a gépet maguk mellé helyezik, hogy Taeyong kényelmesen simulhasson a másik hátához, miközben annak derekát öleli. Chittapon ujjait végigfuttatja a vörös karjain, kitapogatva kidagadó ereinek vonalát, s csak élvezi az idősebb közelségét. Taeyong elmosolyodva nyom apró puszit a fekete tincsekkel rendelkező vállára, mire Chittapon kuncogva fordítja fejét a másik irányába. A vörös kihasználva az alkalmat hajol a kisebb ajkaira, hogy csókban forrhassanak össze, amit a másik nem is rest viszonozni, s közben jobban az idősebb irányába fordul, már egyáltalán nem is foglalkozva a filmmel.

Ajkaikat ráérősen mozgatják, hiszen nem sietnek sehova és most csak ketten vannak, kihasználhatják az időt, amit együtt töltenek anélkül, hogy bárki is megzavarná őket. Chittapon a hátára fordul, Taeyong pedig mellkasa felé hajolva félig támaszkodik meg alkarjain, miközben a thai édes ajkait becézgeti elmosolyodva. A fiatalabb karjait nyaka köré fonja, majd ujjai szinte reflexszerűen futnak a vörös tincsek közé, ahogy újabb és újabb csókba kezdenek, hiszen megunhatatlannak találják ezt a lágy ritmust, ezt az édes ízt, a másik puha ajkait – s szájuk mintha tökéletesen passzolna egymáshoz.

A filmmel egyáltalán nem foglalkoznak már, valószínűleg a stáblistán is túl vannak, ám ez nem igazán zavarja őket, hiszen a csókolózás jobb programnak ígérkezik. Chittapon szorosan öleli magához a másikat, miközben annak tincseit piszkálja néha beleszusszantva a csókba, mikor az idősebb ujjait végigsimítja oldalán, ezzel borzongásra késztetve egész valóját. A thainak nagyon tetszik ez az érzés, melyet a vörös vált ki belőle; olyan ismeretlen még ez az egész számára, hiszen Chittapon sosem volt igazán szerelmes, eddigi élete során csak néhány plátói rajongáshoz volt szerencséje, de ez mindenképpen más, ez sokkal valóságosabb, s valami hihetetlenül jó – ezt pedig Taeyong is ugyanígy gondolja, ezért szinte képtelen elszakadni a puha ajkaktól, melyeket a thai birtokol.

Úgy érzi, hogy képes lenne örökké csókolni a másikat, s ezt a gondolatot igyekszik is minél inkább megvalósítani, ahogy ismét egy újabb keringőre invitálja a másik telt, a csókolózástól már kissé felpuffadt ajkait, nem foglalkozva olyan jelentéktelennek tűnő tényezőkkel, minthogy percek óta egyikük sem vett rendesen levegőt, csak éppenhogy, mikor egy-egy pillanatra elszakadtak egymástól. E cselekedetet pedig tényleg képesek lennének még órákig, napokig folytatni, azonban meglepetésükre nyílik az ajtó, ők pedig szinte ebben a pillanatban szétrebbennek. Mellkasuk hevesen emelkedik, ahogy az ajtóban álló egyénre pillantanak, Chittaponnal pedig mintha a világ is megfordulna, s egész valóját pánik tölti meg, felváltva az eddigi bizsergető érzést.