Pár nap telt el csupán a csókjuk óta, mely mindkettejükben megváltoztatott valamit; megbeszélni ugyan nem beszélték meg a dolgokat, viszont Chittapon és Taeyong is egyre biztosabb abban, hogy ez a vonzalom bizony egyikük részéről sem viszonzatlan – mintha szavak nélkül is megértenék mit akar a másik. S most is, szinte egymás gondolataiban olvasva indulnak mindketten a rajzterem irányába, mikor utolsó tanórájukról kicsengettek, hogy egy újabb délutánt töltsenek el kettesben, kiszakadva a világ folytonos történéseiből, s egy teljesen más univerzumban veszhessenek el.

A thai származású érkezik meg először, majd szokásos helyére felpattanva húzza is elő táskájából a rajzfüzetét, hogy alkotással üthesse el az időt, amíg az idősebbre várakozik, aki valójában már úton van hozzá, sietne is fel, ám kíváncsi barátai feltartják, s nem hagyják menni:

- De na, elmentetek randizni és mi volt? - nyafog Yuta, mire Taeyong csak szemeit forgatja, hiszen minél többet mesél, a vele egyidős haverjai még annál is többet akarnak. - Nem hiszem el, hogy nem akarsz semmit mondani!

- Jó, ha azt mondom megcsókoltam, akkor lenyugodsz és hagysz végre menni? - sóhajt fel drámaian a vörös, mire a két külföldi szélesen elvigyorodva kezd heves bólogatásba.

- Várjuk a további beszámolókat is! - borzolja össze a legidősebb Taeyong vörös tincseit, mire ő csak szemeit forgatja, majd megelőzve, hogy ennek a beszélgetésnek folytatása legyen, elkezd rohanni az emeletre, hiszen egy percig sem akarja tovább várakoztatni a thai szépséget, aki egyre és egyre jobban magába bolondítja.

- Bocsi, hogy késtem! - szólal meg hangosan zihálva, amint kivágja a terem ajtaját, ezzel nem kicsit hozva a frászt szerencsétlen, rajzolásba merült Chittaponra.

- Te futottál?

- Öhm, igen - biccent apróbbat a vörös, miközben légzését normalizálva lépdel a padhoz, melyre fel is ül, a szokásosnál közelebb csúszva a thaihoz, aki csak zavartan elmosolyodik, majd telt alsó ajkába harap, ezzel pofátlanul magára vonva Taeyong tekintetét.

- Ennyire nem kellett volna sietni, én aztán nem megyek sehova - ingatja a fejét a kisebb, mire Taeyong reflexből pöcköli meg az édes archoz tartozó pisze orrot. - Hé! Ne bántsd az orrom!

- Én ugyan nem bántom - neveti el magát Taeyong, majd közelebb hajol Chittaponhoz, aki hirtelen azt hiszi, hogy az idősebb megint meg akarja őt csókolni, ám bánatára csupán a vázlatfüzet nyitott lapját kezdi elemezgetni. - Annyira tetszenek a rajzaid!

- Igen? - kérdez vissza Chittapon, miközben túlságosan is élvezi, hogy az idősebb nem veszi figyelembe a személyes tér fogalmát, combjaik, s térdeik egymáshoz érnek, illetve hogy Taeyong puha haja csiklandozza nyakának egy részét, hirtelen pedig két dolog is átfut agyának tekervényes erdelyében; csak azért kérdezett vissza, hogy tovább élvezhesse Taeyong közelségét? S mi lenne, ha ő hajolna hozzá egy csókra?

- Nagyon is! Tehetséges vagy, Chittapon - mondja mosolyogva az idősebb, ahogy a thai fekete szemeibe pillant azokkal a hatalmas barna íriszeivel, melyekben Chittapon teljesen elveszik – ez pedig nagyon tetszik neki. - Én is szoktam rajzolni, de közel sem vagyok annyira jó, mint te.

- Nos, megtaníthatlak - csippenti alsó ajkának szélét hófehér fogai közé, miközben szívének gyorsabb dobogását szinte torkában érzi. Taeyong szemei felcsillannak a fiatalabb szavaira, s határozottan biccent, miszerint neki nagyon is kedvére való ez az ötlet. - Akkor adok lapot, meg ceruzát!

Taeyong gyermekies lelkesedéssel veszi kezébe a felé tartott tárgyakat, majd lábait törökülésbe húzva várja az instrukciókat, a következő utasítást, mint egy mintadiák – Chittaponnak muszáj halkan felkuncognia, hiszen olyan abszurd módon édes ez az egész; ő most Lee Taeyongnak, az iskolai egyik legnépszerűbb diákjának fogja megtanítani hogyan kell rajzolni. Ha ezt a pár hónappal ezelőtti önmagának mondta volna valaki, biztos benne, hogy kiröhögte volna.

Azonban ez most a jelen, ez ténylegesen a valóság, nem holmi ábránd vagy álomkép; végig Taeyong szemeit figyelve kezd magyarázni pár dolgot, majd mosolyogva figyeli az idősebbet, hogy mennyire értette szavait, ám még kiegészítésképpen hozzáteszi:

- Igazából nem kell gondolkodni, csak rajzold amit érzel, ami elsőnek eszedbe jut.

S Taeyong így is tesz; az üres papírnak szenteli figyelmét, majd a grafit hegyét hozzányomja, s egyik vonal után húzza a másikat, ám valahogy nem akar összeállni mi is ez. Chittapon érdeklődve figyeli a félkész alkotást, majd ahogy észleli, hogy az idősebb elakadt, s nem tudja hogyan tovább, még kicsivel közelebb csúszik hozzá, Taeyong eres kézfejére simítja apró ujjait, mire az idősebb kizökken a koncentrálásból, s kérdőn pillant a fiatalabbra.

- Segítek - ad választ Chittapon a szituációra, mire Taeyongtól csak egy apróbb bólintásra telik, majd hagyja, hogy a kisebb irányítsa mozdulatait, közben pedig egyáltalán nem is figyel a papírra, szemeit mintha mágnesként vonzzanák a thai fiú arcvonásai; ezt a szóbanforgó egyén is észleli, azonban próbál neki nem tulajdonítani figyelmet, amíg közös rajzuk el nem készül.

Amint kész a műalkotás, Chittapon már húzná el az idősebb kézfejéről ujjait, azonban a vörös az aprócska kacsó után nyúlva fűzi össze szorosan ujjaikat; már nem is érdekli az előttük pihenő firkálmány, csupán a thai az egyetlen, amit észlelni, s felfogni tud a valóságból, emiatt pedig szíve hihetetlen gyorsan dobog. Másik kezét a fiatalabb arcára simítja, aki készségesen furakszik jobban a hatalmas tenyérbe, s szemeit is lehunyja, ajkai pedig résnyire elnyílnak – több sem kell Taeyongnak ahhoz, hogy közelebb hajoljon hozzá, s gyengéd csókba invitálja Chittapon mézédes ajkait. A thai pedig egyből még közelebb csúszik, így egyik lába a másik ölében landol, mire Taeyong elmosolyodva fordul szembe vele, s húzza magához a padon. Chittapon kicsit felhúzza térdeit, s azokon támasztja meg könyökét, miközben tenyereit az idősebb mellkasán pihenteti meg, egyre inkább belefeledkezve a pillanatba.

- Tudod - szólal meg Taeyong, mikor végeszakad a rövid, mégis érzelmes csóknak, mely igaz, csupán pár másodpercig tartott, a két fiú úgy érezte, mintha az idő is lelassulna, s meg is állna az időre, amíg ajkaik egybeforrnak. Chittapon kíváncsian vonja fel szépen ívelt szemöldökét, ahogy kissé pihegve simogatja tovább az idősebbhez tartozó mellkast. -, roppant mód jó téged csókolni.

- Pedig olyan sok tapasztalatom nincs, mint neked - húzza szerény mosolyra ajkait a kisebb, miközben kezeit Taeyong vállaira csúsztatja. - De örülök, hogy így gondolod, mert én is.

- Kicsit olyan, mintha tökéletesen passzolnának az ajkaink - vigyorodik el szélesen Taeyong, hüvelykujjával pedig végigsimít Chittapon száján. - Ugye nem zavar, ha mások előtt is megcsókollak?

- Mondjuk a végzős bálodon? - kérdez vissza a thai, miközben ajkai szélei felfelé görbülnek.

- Mondjuk ott - biccent apróbbat Taeyong, miután megforgatta szemeit a hihetetlen kérdés hallatán, majd még egy lassú puszival ajándékozza meg a fiatalabbat, aki csupán vigyorgásra képes.

- Nos, engem aztán egyáltalán nem zavar - ad végül rendes választ, szíve pedig gyorsan dobog, ahogy arra gondol, hogy újabb és újabb csókokat válthat Lee Taeyonggal.