A redőny résein beeső halovány napsugarak az ágyban pihengető, egymásba fonódó párra vetülnek, ám őket ez nem igazán zavarja, hiszen most túlságosan tökéletes így minden, s mindketten tudják, hogy az ébredés után sort kéne keríteni a búcsúra is, melyet egyikük sem szeretne. Az elmúlt időben egyre és egyre közelebb kerültek egymáshoz, s hiába nem mondták ki még most sem, hogy ők hivatalosan egy párt alkotnak, mindketten tudják, hogy senkivel nem lennének szívesebben.
Végül Ten az, aki hamarabb ébredezik, s egyből a másik helyes arcvonásait kezdi fürkészni; kelne erre gyakrabban is, hiszen Taeyong még így, mindenféle erőlködés nélkül is nagyon helyes.

Tincsei kócosabbak mint amúgy, pedig aztán egyikük sem forgolódott sokat az este, túlságosan egymásra voltak tapadva ahhoz, hogy egy centivel is arrébb mozduljanak – de egyébként ez így volt jó. Mintha a kirakós két darabja lennének; tökéletesen passzolnak egymáshoz, ez a gondolat pedig vigyorgásra készteti a fiatalabb thai fiút, s kicsivel közelebb férkőzik a másikhoz, hogy annak ajkain hagyhasson lágy puszit, ám az idősebb erre elmosolyodik, lebuktatva magát, hogy már egy ideje ő is ébren van, csupán élvezte a kisebb fürkésző tekintetét.

- Jó reggelt, Chittapon - szólal meg rekedt hangon, mire a másik kissé kipirul, hiszen nem számított arra, hogy Taeyong már ébren van. A vörös pedig roppant módon élvezi a helyzetet, s ajkaira szélesebb vigyor kúszik, mikor végre valahára ráveszi magát arra, hogy szemeit kinyitogassa. Jobban magához öleli a karcsú testet, melyre kezei a takaró alatt simulnak, majd homlokán hagy lassú csókot.

- Neked is, Taeyongie - motyogja zavartan a kisebb, ahogy jobban az idősebb mellkasához simul, majd csillogó szemekkel pillant arcára; annyira nem szeretné, hogy a másik hazamenjen, s itthagyja őt. - Meddig maradsz?

- Ameddig szeretnéd - válaszolja egyszerűen Taeyong, mire a másik halkan felnevet, s még inkább odabújik hozzá, karjaival átölelve a vörös felsőtestét.

- Akkor haza sem engedlek - húzza mosolyra ajkait Chittapon, miközben Taeyong hátát kezdi simogatni, aki hitetlenül felnevetve fordítja át őt a hátára, majd ajkain hagy apró puszikat. Egymáshoz simulva mulatják a perceket, s mire észbekapnak, már jócskán dél felé jár az óra, Taeyongnak pedig sokkal nehezebb lesz kiszökni feltűnés nélkül.

Két kopogás hallatszik az ajtón, mire a fiúk megszeppenve pillantanak egymásra, hogy most mi legyen; az idősebb nem szeretné, hogy megint az legyen, mint múltkor, most azonban nem lenne képes itthagyni a kisebbet, legalább ezeket az órákat hagy töltsék kettesben, olyan nagy kérés lenne ez? Mivel válasz nem érkezett a kopogásra, az újra megismétlődik, Chittapon pedig reméli, hogyha nem válaszol az illetőnek - aki nagy valószínűséggel édesanyja, hiszen huga már régen berontott volna -, akkor az abban a tudatban lépdel el az ajtaja elől, hogy ő még az igazak álmát alussza, s addig nem zargatják, míg saját magától elő nem kecmereg szobájából.

- Chittapon, ideje felkelni! - szólal meg édesanyja, mikor megunta a várakozást, mire a fiú elhúzza ajkait, majd Taeyong felé pillant, hiszen eljött annak az ideje, hogy búcsúzkodjanak egy időre. Közelebb hajol a vöröshöz, majd bátortalanul összeilleszti ajkaikat, hogy egy csókban forrjanak össze, még mielőtt Taeyong hazamenne, ám ajkaik mozgásába nem feledkezhetnek bele az újabb kopogás miatt: - Chittapon, gyere ki! Taeyonggal együtt!

A két fiú hirtelen szakad el egymástól, s teljesen lefehéredve kezdik fürkészni a másik hasonlóan rémült, s kétségbeesett szemeit; ötletük sincsen, hogy Chittapon édesanyja mégis hogyan tudta meg, hogy a vörös itt tartózkodik, mikor buktak le, mi lesz most ezután, vajon veszekedés lesz-e vagy valami más. Chittapon kicsit remegve mászik ki az ágyból, majd Taeyongra pillant, aki visszakapja magára farmerjét, aztán követi a kisebbet, hogy elhagyják a szobát. Tagadhatatlanul félnek mindketten; Chittapont a múltkori veszekedés is megviselte, azt pedig már nem bírná ki, ha szülei esetleg eltiltanák őt attól, akibe teljesen belebolondult.

- Szeretnénk megbeszélni veletek pár dolgot - kezdi az édesanya, mikor a fiúk a nappaliba értek, majd helyet foglalnak a kanapén; tartva egy kisebb távolságot, hogy ne legyen esetleg abból a probléma, hogy túlságosan közel vannak egymáshoz. Chittapon ujjait kezdi tördelni, ahogy anyja tekintetét fürkészi várva, hogy miről akar a nő beszélni. - Múltkor lehet, hogy kicsit nyers voltam.

- Kicsit nyers? - szólal meg Chittapon huga, aki pont akkor lépked át a konyhából a nappaliba, kezében egy teli tányérral, mely meg van pakolva a tegnapi vacsora maradékával. Lehuppan az egyik fotelbe, majd a többieket figyelve, magát kicsit sem zavartatva kezd eszegetni. - Áthallatszott a szobámba hogy zokogott. Nem csak kicsit voltál nyers.

- Jó, akkor nem csak kicsit voltam nyers - forgatja meg a szemeit az anya a lány szavaira, majd újra a fiúk felé fordul, akik most már inkább értetlenül, mintsem megrémülve üldögélnek a kanapén. - A lényeg az lenne, hogy nem gond, ha vele akarsz lenni. De! A fontos dolgokról se feledkezz meg és a kapcsolatod ne menjen a tanulmányaid és a jövőd kárára!

- Mi? Szóval.. Elfogadod, hogy Taeyonggal szeretnék lenni? - kérdez vissza Chittapon, szemei pedig kissé elkerekednek, közben pedig a rátörő megkönnyebbüléstől könnyek is szöknek íriszeibe. Anyja válaszul csak bólint, majd megsimogatja a fejét, mikor Chittapon sírni kezd; aztán már Taeyong se rest, hogy szorosan magához ölelje a kisebb törékeny testét, s kedves szavakkal, mosolyogva kezdje nyugtatgatni.

- És Taeyong - fordul a vörös hajú felé a nő, mire a megszólított kíváncsian fordítja irányába a fejét, karjait továbbra is Chittapon karcsú derekára fonva. - Maradj mára nálunk, persze ha a családodnak ez nem okoz gondot. Tudnak arról, hogy itt vagy?

- Írtam a nővéremnek, hogy ne aggódjanak - válaszol Taeyong, ajkait szelíd mosolyra húzva, ám egy kérdés nem hagyja nyugodni, s eléggé böki a csőrét: - De honnan tudták, hogy itt vagyok?

- Először is, tegezz nyugodtan - mondja kedvesen a nő, Taeyong pedig nem is tudja hogyan viselkedjen, hiszen első találkozásuk alkalmakor nem volt ennyire jóindulatú az anya, kinek ajkaira most halvány mosoly kúszik. - Láttuk, ahogy bemászol éjjel Chittapon szobájába.

- Láttátok? - lepődik meg a fekete hajú, ki a beszélgetés közben kényelembe helyezte magát az idősebb erős karjai között. Édesanyja csak felnevetve bólint, hiszen fia elég szórakoztató arcot vág, főleg mikor puha arcára pirosas színek szöknek fel, s inkább jobban összehúzza magát, miközben a nappaliban lévők közül már mindenki nevet.

-beforethedawn ♡