Karmával visszamentünk oda, ahol Kanzaki várakozott. Úgy látszik, időközben Nagisa is csatlakozott hozzá.

-Csak, hogy végre itt vagytok! Karma-kun, ugye nem csináltál semmiféle hülyeséget? -mondta az alacsony kék hajú-

-De hogy-de hogy, csupán levakartam az én {név}-chan-omról Asano-t. Ennyire nagy probléma lenne?~

-Csak, hogy emlékeztesselek ő mé- Mit akart {név}-san-tól? -szakította félbe saját magát-

-Egy időben együtt voltunk...-motyogtam- Azt akarta, hogy legyek a barátnője újra.

-Együtt voltatok? Komolyan?! Nem lep meg, hogy most Karma-kun-nal vagy.

-Miért gondolja mindenki azt, hogy együtt vagyunk..? -tettem fel inkább magamnak a kérdést-

-Mert túl jó páros lennénk~ Azért! -dalolta önelégülten Karma-

-Amiatt, ahogy Akabane-kun viselkedik veled. -szólt közbe Kanzaki- És te hagyod.

-Mondjuk ebben van valami! -kezdte a vörös hajú- Elvégre, eddig soha nem mondtad, hogy álljak le vagy valami,csupán égő vörös arccal motyogsz valamit... {Név}-chan lehetséges, hogy máris-

-Nem.

-Mit nem? Amúgy leszek a pasid szívesen.

-De nem estem beléd! -tiltakoztam pirulva-

-Azt csak hiszed~!

-Nem lehetne egyszer másról is beszélni? -kezdtem terelni a szót-

-Á, igaz is! -kezdett kotorászni a táskájában Nagisa- Pillanat, mindjárt...

-Mi az?

-Meg van!

-Szegény Nagisa-kun. Fiú létedre? -kérdezte Karma gúnyolódva-

-Ezeket a papírokat Koro-sensei adta nekem. Házi feladatok holnapra. -folytatta Nagisa, miközben próbálta elengedni a füle mellett Karma beszólását-

-Jó, hogy eszedbe jutott! Add ide! Haza megyek és gyorsan megcsinálom!

-Ez páros munka. -jelentette ki Nagisa-

-Páros? -kérdezett vissza Karma-

-Ti nem kaptatok? -tudakozódott Kanzaki- Az hogy lehet?

-Valószínű direkt minket hagyott utoljára...

-Több, mint valószínű. -mosolygott a kék hajú- Szóval tessék, Karma-kun, {név}-san!

-Kösz.

-Öt tétel? -kérdeztem, miközben átfutottam gyorsan a lapokat, amik Karma kezében voltak-

-Úgy van. Sok sikert hozzá! Nekem mennem kell, anya vár már! -köszönt el Nagisa-

-Akkor hát, szerintem én is távozok! -mondta Kanzaki, majd Nagisa példáját követve előre szaladt-

Karmával végig olvastuk a feladatokat. Látszott Karmán, hogy nem idegeskedik, már most kidolgozta a tételeket. Végülis nem a tanulmányi átlaga miatt került az E-be. Ellentétben velem...

-Ezek könnyűek~ Pár perc alatt készen lehet velük lenni!

-Szerinted.

-Nos, kinek a házába megyünk? A tiedbe vagy az enyémbe?

-Miért kéne felmennünk a másik lakására?! Itt a park nem messze, ott pont jó!

-De most úgy őszintén, neked jobban tetszik az, hogy egy fapadon leülj és ott írd meg, mintsem, hogy otthon a padlón vagy ágyon fetrengve? Ráadásul még a széllel sem kell vigyázni akkor~

-Rendben. -sóhajtottam- Én lakok közelebb. Feljössz, megírjuk, aztán húzol haza villám sebességgel! Értve vagyok?

-Értve-értve~ -bólogatott lelkesen-

Végül a házam felé vettük az irányt. Karma nem szólt semmit, csupán egy elégedett vigyorral jött mögöttem. Viszont, mikor már csak pár percre voltunk a háztól megtörte a köztünk lévő csendet.

-Mondcsak, a szüleid otthon lesznek?

-Nem. Apa külön él tőlünk, anya pedig késő este végezz a munkával.

-Szóval kettesben leszünk~ Ennyire bízol bennem? Beengedsz a szobádba és-

-Azt egy szóval se mondtam. Majd szépen leülünk a nappaliban. Meg se közelítheted a szobám.

-Csalódott vagyok~

Végül a házhoz értünk. Elővettem a kulcsom és kinyitottam az ajtót. Rögtön elkezdtük levenni a cipőnket. Mikor a tartóra akartam rakni a lábbelim egy nagyon is jól ismert kinti cipő pihent rajta, noha ott egy papucsnak kellett volna lennie.

Lehet,hogy...?

-á, {név} drága végre haza értél! -szólt egy hang a konyhából-

-A-anya?