Rio egy furcsálló tekintettel, de otthagyott minket. Mondjuk látszott rajta, hogy nem megy messzire, maximum négy-öt méterrel később bebújik egy fa mögé.

-Miről akarsz beszélni? -kérdeztem Karmát-

-Figyelj, amit reggel csináltam az tényleg nem volt szép. -nyögte ki nagy nehezen- Bocs.

-Nem bocs, hanem medve. Most komolyan miért kellett tönkretenni a székem?

-Nem egyértelmű? -kérdezett vissza csodálkozva-

-Nem.

-Szeretlek, {név}-chan. Fel akarom hívni magamra a figyelmet. -mondta ki játszi könnyedséggel-

-H-hogy mit csinálsz? -éreztem, ahogy enyhe pír kúszik az arcomra-

-Szeretlek. -ismételte meg magát-

-És ezt csak így..?

-Most komplikáljam túl?

-Egek olyan bolond vagy. -halk kuncogást eresztettem ki a számon - Mindenesetre visszatérve az eredeti témához. -krákogtam- Valamennyire én is hibás vagyok, szóval én is bocsánatot szeretnék kérni. Túl bunkó voltam.

-Igen, ez tény és való~

-És az érzéseid irántam? Azokkal mit szeretnél kezdeni? -próbáltam elengedi a fülem mellett a beszólását-

-Á, hogy azok~ El fogom nyerni a tetszésed és végül azt, hogy belém szeress. Elvégre -drámiai hangsúlyora váltott- bármennyire is csalódás számomra, de te szimpla barátként gondolsz rám~

-Remélem többször nem fog összetörni alattam a szék...

-Majd maximum gödröt ások itt az udvaron és arra terellek majd. Aztán kibicsaklik, jobb esetben kitörik a bokád és nekem kell majd cipelni téged.

-Miért vagy te ilyen szadista? Egyáltalán miért az a jobbik esett, ha kitöröm a bokám?!

-Mert akkor egy bizonyos ideig nem jöhetsz iskolába és én lehetnék az, aki gondoskodik rólad~ Teljesen rám lennél utalva ~

-Nem lennék rádutalva, ugyanis ott vannak a szüleim, még a leckével se törődhetnél, mert azt Rio, vagy Hayami hozná/küldené.

-Ugyan-ugyan~ Azt hiszed nem bírnám őket rávenni, hogy az enyém legyen a feladat?

Félbeszakította a beszélgetésünket az, hogy hirtelen hatalmas szél kerekedet és végül Koro-sensei termedt mellettünk.

-Oh Sajnálom ~! Megzavartam volna a romantikát a diákjaim közt? Nyuhuhuhu~

-Épp -kezdte Karma- azt vitatom meg {név}-vel, hogy mit fogok tenni, miután sikerült valahogy kitörnöm a bokáját.

-KARMA-KUN?!

-Most mivan? {név}-nek is tetszik az ötlet! -közölte kisbaba szemekkel-

-Egy fenéket tetszik!

-Karma-kun, mint már mondtam nem így szokás udvarolni!

-De ez így izgalmasabb~

-Az, hogy el akarod törni valamim?!

-Igen.

-Karma-kun! -szólt rá másodjára Koro-sensei- Azt javaslom, hogy menjünk be az osztályba, szeretném kezdeni az órát. És véget vetni ennek a beszélgetésnek...

-Legyen.

Miközben az iskola épülete felé haladtunk Rio előbújt az egyik fa mögül a székemmel a kezében.

-Tudtam, hogy nem mész messzire.

-Dehát olyan izgalmasnak indult ez a beszélgetés! Nem hagyhattam ki!

-Add a széket, viszem én. -kértem el a széket Rio-tól-

-Legyen.

Megfogtam a széket és Karma szinte rögtön kikapta a kezeim közül.

-Csak, hogy ne monthasd azt, hogy minden, amit teszek összeköthető a szadista hajlamaimmal. -a mondat végén kacsintott egyet-

A tekintetemet villámsebességgel sütöttem le, egy erős pírral az arcomon.

-Látod Karma-kun, -kezdte Koro-sensei- így mindenkinek jó, főleg {név}-san-nak,ugyanis mindene éppségben van és lesz, nem fog eltörni semmije.

Némán bólintottam Koro-sensei mondandójára.

Úgy érzem, hogy Karma hamar el fogja érni a célját. Van benne valami nagyon vonzó.