Az arcom vörösen izzott, szinte vetekedett a színe Karma hajáéval. Egy széken ültünk, miközben a karját a derekam köré fonta. Látszott rajta, hogy nagyon is elégedett.

-Ennek mégis mi értelme volt? -kérdeztem suttogva-

-Mert jó téged piszkálni, azért. Ha látnád most magadat~

-Rohadék...

-Mondtál valamit? -kérdezte vigyorogva, miközben olyan közel hajolt az arcomhoz, hogy éreztem a lélegzetét a bőrömön-

-S-semmit. És ne hajolj ilyen közel hozzám! -eltoltam az arcát magamtól-

-Olyan durcás lány vagy~

-Nem vagyok durcás, egyszerűen idegesít, hogy amióta itt vagy így bánsz velem!

-Csendet ott hátul! -szólt ránk Koro-sensei-

-Rendben~ -dalolta Karma egy mintagyerek módjára-

Az óra utolsó öt perce volt hátra, mikor elkezdett zsibbadni a lábam. Egyértelmű volt, hogy miért: piszok kevés helyem volt, ezért kénytelen voltam szorosan összezárt lábakkal ülni, arról nem is beszélve, hogy a fél fenekem lelógott a székről és magamat is kellett tartanom.

Már azon gondolkodtam, hogy inkább felállok, mikor Karma egy könnyed mozdulattal az ölébe húzott.

-Mégis mit csinálsz?! -kérdeztem lángoló vörös arccal-

-Gondoltam így kényelmesebb~ Úgyis márcsak pár perc az órából, kibírod.

-De akkor is... -pirulva az ölembe néztem-

Mereven ültem egészem a csengőig. Mikor meghallottam a megmentő hangot azonnal kimásztam a fiú öléből.

-Olyan kegyetelen vagy~ Csak így itthagysz? -állt fel Karma a székből-

-Tudtommal nincs semmiféle okunk arra, hogy ilyen szituációban legyünk.

-Ha te mondod~ -megfogta a szoknyám alját és elkezdte dörzsölgetni-

-Mit képzelsz mit csinálsz?! -ordítottam rá, miközben egy erőset vágtam a kezére-

Az egész osztály tekintete ránkszegeződött, a polip tanáréval az élen. Karma dermedtem nézte a kézfejét, ami vörös volt az ütésem miatt.

-Tudd a helyed Karma! -szidtam- Nincs jogod így bánni velem, se a barátnőd sem pedig a ribancod nem vagyok! -azzal az ajtó felé indultam- Elmegyek, kérek egy széket. -mondtam ezt már motyogva-

Rio azonnal utánam szaladt.

•°•°•

Karma leengedte a kezét és mostmár a padlót nézte üreges tekintettel.

-Karma-kun? -lépett hozzá Nagisa- Mi volt ez a jelenet? -kérdezte óvatosan a fiút-

-Semmi. -jött a hideg válasz-

-Attól tartok, -kezdte Koro-sensei- hogy a mi kis forró fejű barátunk mégsem rendíthetetlen~ Úgy tűnik a szerelem őt is képes meglágyítani~ Nyuhuhuhu!

-Pofa be, polip!

-Ez igaz Karma?

-Tényleg {név}-san kell neked?

-Úgy tudtam! -jöttek az osztálytól a különféle beszólások-

-Karma-kun megígértem, még óra előtt, hogy beszélünk egy kicsit -a polip átkarolta a vállát a fiúnak- szerintem itt az ideje. Gyere a tanáriba, ott várlak nyuhuhuhu~ -azzal a tanár el is tűnt a 20 machos sebességének hála-

-Készülj Karma! Szerelmi tanácsokat fogsz kapni egy poliptól! Haha!

•°•°•°

-Várj meg, {név}-chaaaan! -szaladt utánam Rio, miközben épp a hegyről sétáltam le-

Megálltam és megvártam. -Minek jöttél utánam?

-Jól felhúzott tegéd Karma! -mondta, miközben teljesen figyelmen kívül hagyta a kérdésem -

-Igen, fel.

-Tudod {név}-chan, lehet, hogy durván ugyan, de közelít feléd, olyan értelemben. -felelte cicaszájjal-

-Milyen értelemben?

-Tudod, hogy értem~ -mágráztam a fejem- Udvaról, a fenébe is!

-U-?! Biztos nem. Inkább csak azon van, hogy idegesítsen.

-Ennyire berágtál rá?

-Még szép!

-Ajjajj~ {név} bedurcázott~

-Tehetek róla?

Időközben az iskola, úgymond "valódi" épületéhez értünk. A portát vettük célba, azzal a reménnyel, hogy majd ott kerítenek egy fránya széket.

-A raktárban vannak a székek. -dörmögte a portás majd egy kulcsot adott a kezembe-

-Eddig minden simán megy~ -sóhajtott fel Rio megkönnyebbülten-

-Szerencsé-?!

-Mi az?

A szememmel mutattam, hogy nézzen előre.

-Ez csak Asano-kun. Az arrogancia meg az egoizmus emberi alakja.

-És egyben a volt osztálytársam és...

-És? -kérdezett vissza-

-Az exem.