Karmával kézenfogva mentünk vissza az iskola épületébe. Sikerült akkor visszaérnünk, mikor már csak pár perc volt hátra a gyűlésből. Úgy döntöttünk, hogy az E osztály épületébe megyünk és majd ott várjuk a többieket.

-Tudod, {név}-chan -kezdte Karma, miközben felfele ballagtunk a hegyen- még mindig úgy gondolom, hogy muris lenne kitörni a bokád~

Egy furcsálló pillantást eresztettem felé, mire hangosan felkacagott.

-Vicceltem-vicceltem! Haha!

-Ez nem volt vicces!

-Sajnálom ~ Most mérges vagy? -nem válaszoltam, csupán elfordítottam a fejem a fiútól- Ne csináld már~ Bocsánatot is kértem!

-Az lehet...

-Akkor meg? -szorosan magához ölelt a derekamnál fogva- Ne utálj, {név}-chan~

Az arcomra vörös pír ült, ami még vörösebb lett, mikor lépéseket, majd füttyentéseket hallottam mögülünk.

-Máris vége a gyűlésnek? -kérdezte Karma, gyermeki ártatlansággal a hangjában, miközben a kezei továbbra is a derekamon voltak-

-Nos, hamarabb vége lett a dolgoknak -vigyorgott Rio elégedetten- és hála ennek a ténynek egy ilyen szuper cuki jelenetet láthattunk kettőtök közt~

-Fogjátok be... -motyogtam az orrom alatt pirulva-

Viszont pár pillanat múlva megszólalt egy erős, üvöltő férfi hang a tömeg mögül.

-Akabane! {Név}! Már megint mi ez a magatartás?! -szidott minket az egyre jobban közeledő Karasuma sensei- Hogy képzeltétek, hogy ellóghatjátok a gyűlést?!

-{név}-chan ötlete volt, sensei. Én csak bele keveredtem. -válaszolta Karma-

-KARMA!!

-Most mi van? Mondtam, hogy rádkenem ~

-Rohadék!

Karma elengedte a derekam és kacagva hátralépet párat.

-{név}-chan félelmetes~

-Amúgy hol van Koro-sensei? -tette fel a téma váltó kérdését Isogai-

-Fent, az épületben vár ránk. -felelte a sensei- Mindenesetre, ahogy felértünk Akabane és {név} a tanáriba jönnek velem!

-Rendben van... -motyogtam az orrom alatt-

Beálltam az osztály által kreált tömeg végébe Karmával egyetemben. A fiú nem nagyon zavartatta magát, ásított egy nagyot, majd a tarkójára helyezte a két kezét.

-Hát, igen {név}-chan -mondta egy csepnyi gúnnyal a hangjában- vállalni kell ám a felelőséget a tetteinkért~

-Ezt valamiért tőled furcsa hallani. -jegyeztem meg-

-Így lenne? Mellesleg, -a fülemhez hajolt- mikor fogjuk megismételni a tegnap estét? -súgta egy csábító hangon-

Az arcomra ráült a lágy pír, ahogy visszaemlékeztem a tegnap estére. Hogy őszinte legyek, sosem gondoltam volna, hogy ő lesz az első, akivel megteszem.

-Úgy tudtam, hogy így fogsz reagálni ~

-Most, hogy együtt vagyunk, igazán leállhatnál a szekálásommal!

-Most mérges vagy rám? -kérdezte kiskutya szemekkel-

-N-nem... Nem az, hogy mérges vagyok, csak...

-Különleges bánásmódot szeretnél? -kérdezte vigyorogva-

-Ne fogalmazz így! -mégjobban elpirultam-

-Rendben, megkaphatod~ Vagyok olyam nagylelkű! -egy puszit nyomott az arcomra, majd erősen megragadta a fenekem-

-M-m-mégis mit képzelsz mit csinálsz?!

-Különleges bánásmódban részesítelek. Tudod, nem szokásom mások seggét fogdosni, de, ha a tiedről van szó, azt bármikor. Ez nem elég különleges?

-A "különleges" teljesen más értelemben kéne, hogy megnyilvánuljon!

-Rendben, majd kigondolok valamit~