Már egy hét telt el azóta, hogy Karma visszajött az osztályba. Koro-sensei hamar helyretette az eszét, így kicsit visszafogodtabb, mint az elején, bár nemsokkal...

A múltkori beszélgetésünk óta folyton a nyakamra jár és mikor megkérdem, hogy mi okból nem válaszol, tereli a témát. Az, hogy az órákon mellette ülök csak mégjobban a javára játszik. Gyakran megkapom, hogy "te tényleg egy hülye vagy" és egyéb beszólásait, mikor rossz a válaszom. Noha, Koro-sensei rászol, de ügyet sem vett rá.

Elmondása szerint engem a legjobb piszkálni az egész osztályban.

-

Reggel Rio kiséretében mentem fel a hegyre, az "iskolai épület" irányába.

-Fárasztó~ Mi a fenéért kell minket így megszivatni? -nyavajogta a lány, miközben vonszolta magát felfelé-

-Nem tudom. Mondjuk ez az egész azzal a kérdéssel kezdődik, hogy miért kell minket kiközösíteni az iskolából. -sóhajtottam-

-Valahogy úgy. Mellesleg, valami helyes és kedves fiúcska is jöhetne ide ~

-Ezt a "fiúcskát" nyugodtan többesszámba rakhatod. Én is itt vagyok.

-De neked ott van Karma-kun. -jelentette ki egyszerűen-

-He?

-Mit "he"? -kérdezett vissza- Együtt vagytok nem?

-Nem! Miből gondolod ezt?!

-Hát, tudod -kezdte magyarázni- órákon folyton pusmogtok, ha szünet vagy szabadidő van, mindig egymással beszéltek, meg hasonlók.

-Félre érted! -tiltakoztam- Egyszerűen csak mindig rám csimpaszkodik és-

-Ki csimpaszkodik kire? -szakított félbe az említett fiú hangja-

-Karma! Hogy-hogy ilyen korán itt vagy? -kérdeztem-

-Ma úgy tartotta kedvem hamarabb kelek, márcsak azért is, hogy több ideig láthassam a szerencsétlenkedésed~

-Te kis..!

-Én azthiszem előre megyek~! -dalolta Rio- Majd később beszélünk, {név}-chan! -azzal előre futott-

-oké~ -dalolta a mellettem álló Karma-

-Mi oké? Mostmár az is a szokásoddá vált, hogy random szavakat mondj?

-Csupán hangosan gondolkodtam. Ne légy ilyen {név}-Chan~

-Ne hívj így! Mégtöbben férre fogják érteni... -motyogtam-

-hm? Nem értettem, amit mondtál.

-Semmi, jobb is így.

-Ahogy te akarod~ Nos, akkor megyünk vagy egész nap itt fogunk ácsorogni?

-Menjünk. -sóhajtottam-

A felfelé vezető úton nem szóltunk egymáshoz. Karma egész végig vigyorgott az orra alatt. Nem kérdeztem rá, hogy mi ennek az oka, úgy éreztem nem mondaná el. Mikor felértünk a dombtetőre és megpillantottuk az épületet, végül kinyitotta száját a fiú.

-Apropó tengap egy merényletet kiséreltem meg a polip ellen. Remélem nem lett baja a berendezésnek~

-Mégis mit csináltál? -fordultam felé-

-Majd meglátod~

Beértünk az osztályterembe, pár furcsálló szempár kiséretében. A padjainkhoz mentünk. Ő leült, de én csupán leraktam a táskám, majd megcéloztam magamnak a mosdót, az egyetlen helyet, ahova nem követ az a bizonyos vörös ördög.

°~•eközben•~°

Rio elégedetten lépett Karma mellé, aki éppen a Koro-sensei elleni késsel játszott.

-Nos Karma-kun, míg nincs itt megkérdem: Mi dolgod van {név}-chan-nal?

-Ezt hogy értsem?

-Folyton vele vagy és szinte le se lehet téged vakarni róla, úgy.

-Ja, hogy arra akarsz valójában választ találni, hogy tetszik-e nekem~?

-Borzasztó, hogy így át tudsz látni az embereken, de igen arra.

-Hmmm~ Értem.

-Akkor? Igen vagy nem? -kérdezte türelmetlenül-

-Mindegy, hogy mit mondok. Ha azt mondom nem, akkor, ha {név}-chan-nak elérném a tetszését rögtön elmondanád neki, hogy a válaszom "nem". Ha az igent választom, ahogy visszajön a wc-ből azzal indítanál nála, hogy a válaszom "igen". Akárhogy nézem én jövök ki ebből rosszul, szóval inkább nem mondok semmit~

-Ha ennyire érdekel téged az, hogy mit gondol rólad én az igenre szavaznék.

-Így is lehet következtetni.

-Tudtam. -vigyorgott a lány diadalmasan- De csak, hogy tudd! {Név} nem az a fajta, akinek ez a bánás mód a vonzó, ha-

-Ne aggódj! Mindent kézben tartok, már tervem is van~

-Visszajöttem!

°~• te szemszögöd •~°

-Megszakítottam volna valamit? -kérdeztem kíváncsian-

-Nem-nem, dehogy! -felelte Rio- Csak beszélgettem vele egy kicsit!

-Úgy bizony, {név}-chan! -helyeselte Karma- Vagy talán féltékeny vagy, mert most más-

-Soha.

-De-

-Soha.

-Jó reggelt osztály! -jött be az ajtón Koro-sensei- Kérlek, álljatok a padjaitokhoz! -mindenki engedelmeskedve azt tette, amit a polip mondott. Úgy tűnik mostanra nem tervezett senki egy merényletet sem- Remek-remek! Látom mindenki itt van! Kérlek foglaljatok helyet!

Mikor leültem a székemre hirtelen mind a négy lába összeroskadt alattam és a földre estem.

-Tudtommal nem {név} ellen kell merényletet alkalmazni... -motyogta valaki-

-Te voltál! -mutattam Karmára, miközben felkecmeregtem a földről-

-És ezt miből gondolod? -hallatszódott és látszódott rajta, hogy alig bírja nevetés nélkül-

-Most aztán betelt a pohár!

-Jól van, jól van. Bevallom, én volt. Hahaha~

-Karma-kun! Nem szép dolog így bánni egy osztálytárssal, pláne, ha lány! Óra után még váltunk pár szót! Ami pedig {név}-san ideiglenes illeti...

-Ne aggódjon sensei! -szólt közbe Karma- Van itt neki hely! -arrébb csúszott a széken és megütögette az üres részt-

Erre ment ki az egész..?!

-Na, mire vársz? Szegény Koro-sensei nem tudja elkezdeni az órát! -vigyorogta győzedelmesen-

-El sem hiszem, hogy ezt csinálom... -motyogtam,miközben rászántam magam arra, hogy leüljek mellé-