Karma zuhanykabinjában álltam, miközben magamra engedtem a kellemes, meleg vizet. A szappanért nyúltam, mikor éreztem, hogy két kéz a derekemra csavarodik és Karma az állát a vállamra helyezi.

-Jövök én is~

-Nyugodtan... Bár örülnék, ha nem fogdosnád a melleim.

-Pardon~ Mellesleg mennyi időd van hazaérni?

-Pont elég. Amúgy a tusfürdő az-?

-Itt van~ -a kezembe rakta a tusfürdős üveget- Olyan illatod lesz mint nekem, {név}-chan~

-De nem sokáig. Haza megyek és lefürdök megint. Így is reménykedhetek, hogy anyának ne tűnjön fel az illatom.

-Pedig nem tartana semeddig elmondani a dolgot~

-Lehet hogy a te szüleidnél így menne, de az enyémnél nem.  És ne fogdosdd a melleim!

-De olyan puhák~

-Hagyd őket békén!

Miután sikerült megfürödnünk gyorsan felöltöztem és összepakoltam a cuccaim. Nem akartam otthonról elkésni, még a végén selyteni kezdené anya, hogy mi is történt.

-Haza kisérjelek? -kérdezte Karma miközben az ajtófélfának dőlt-

-Nem kell. -egy csókot nyomtam ajkaira- Szia, holnap találkozunk!

-'éjszakát.

Hazafelé indultam. Egyre gyorsabban szedtem a lábaim, mígnem hazaértem. Bementem a házba, ahol megtaláltam anyát a nappali étkező részén.

-Haza jöttem~ -köszöntem-

-Üdv itthon. Nos, hanem hogy ment a tanulás Karma-kun-nal?

-Te megjegyezted a nevét?!

-Már hogy ne jegyeztem volna meg az én lányom új fiújának a nevét?

-Honnan..? -kérdeztem vissza egyre jobban elvörösödve-

-Ugyan, kérlek. Haza állítasz vele, mert együtt csináljátok a házit, most meg felmész hozzá, mondván tanultok. Amiből mellesleg az lett, hogy férfi tusfürdő szagod van. -jegyezte meg- A fejemet tenném arra, hogy moziba is vele voltál.

-T-talán...

-Mellesleg az illatodra visszatérve.

-Igen..? -teljesen biztos voltam benne, hogy megint letolást kapok-

-Ne játszd a hülyét, kislányom, én is voltam fiatal és van eszem, tudom mit csináltatok.

-...Hupsz..?

-Figyelj, rád bízom, hogy mit csináltok, vagy, hogy mikor, én ebbe nem akarok belefolyni, de, ha kérhetem ne legyen az, hogy eggyel többen jöttök haza. Remélem érted, miről beszél!

-Igen...

-Az remek. Na, hadjuk ezt a kínos témát!  Ott a kaja a konyhában, kihoznád?

-Persze!

Hogy őszinte legyek, azt hittem holnap estig hallgathatom őt, de nem így lett. Mondjuk ezért cserébe megkaptam a legkínosabb beszélgetést vele, mégis a legrövidebbet.

A vacsora után átnéztem a kémiát, majd rögtön aludni mentem, teljesen elfeledkezve a fürdésről. Szerettem volna magamat kipihenni, valamiért úgy éreztem a holnapi egy hosszú nap lesz.

Másnap arra ébredtem, hogy legurultam az ágyról. Felkecmeregtem és a mosdó felé indultam, hogy megmossam az arcom és épkézláb embert varázsoljak magamból. Ezekután felvettem az egyenruhám, majd magamhoz vettem az előkészített uzsonnám és elindultam.

-Szia anya~

Mikor kiléptem az ajtón rögtön megláttam, hogy Karma vár engem.

-Nocsak-nocsak~ Csak nem be akarsz kísérni?

-De, gondoltam minél hamarabb elkezdem a piszkálásod~ -összefonta a kezeit az enyémmel, majd egy puszit nyomott a homlokomra- Mellesleg, szerintem jobban tennénk, ha rögtön a főépületbe mennénk.

-Tényleg, ma van az a nyomoronc gyűlés..! Karma nem akarok ott lenni~

-Én sem~ De te is tudod milyen Karasuma-sensei biztosra veszem, hogy úgy felhúzná magát, hogy minden tesi órán száz fekvővel kezdenénk és zárnánk.

-Csak a fizikailag megterhelő büntetéstől tartasz? Lusta dög.

-Ugyan-ugyan, csupán kaptam már többet is, mint egy egyszerű ellenőrzői beírás, ha még nem felejtetted el.

-Dehogy is! Mellesleg, ha szabadkérdeznem mit csináltál? Nagisa mesélt valamennyit, de szeretném a te verziódat is meghallgatni.

-Látod {név}-chan, pont ez a gondolkodásmód az egyik oka annak, hogy szeretlek téged~

-Kérlek, ne tereld a szót!

-Majd egyszer elmondom. Most nem ide tartozik. Á, itt is vagyunk~

-Akkor ellógjuk vagy sem? -kérdeztem miközben a vállára helyeztem a fejem-

-Rendben~ Úgysincs rosszabb annál, minthogy ott álljak egész végig, Karasuma-nál megmajd kisírjuk magunk. De azért szóljunk be valakinek, hogy Koro-sensei ne kapjon szévrohamot, ha nem talál!

-Rendben~