Rendben, folytassuk az órát! -csapta össze a két kezét Karasuma-sensei- Ma terepgyakorlatozni szeretnék veletek a hegy oldan, szóval készüljetek fel! Hozzatok magatoknak vizet, öt perc és indulunk!

-Igenis! -Felelte az egész osztály-

-Szerintem nekem át kéne öltöznöm tesibe ebben az öt percben... -néztem magamra-

-Segítsek átöltözni~? -kérdezte Karma egy perverz vigyorral az arcán-

-Kösz, nem!

Beszaladtam az osztály terembe és leakasztottam a tesi cuccom a helyéről. Átfutottam a lány mosdóba és gyorsan nekiláttam ruhát cserélni.

Mikor levettem az ingemet és csak a szoknya volt már rajtam, éreztem, hogy valaki figyel. Az ajtó felé fordultam és Karmát láttam egy elégedett vigyorral az arcán az ajtófélfának dőlve.

-Velem ne is törődj, folytasd-folytasd~!

-Azonnal kimész innen! -kaptam a mellkasomhoz a kezem rögtön-

-A pasid vagyok.

-Az nem jogosít fel arra, hogy kukkolhatsz!

-Jólvan, kimegyek. Viszont szeretnék neked egy javaslatot tenni~

-Mi lenne az?

-Lógjuk el ezt az órát!

-Hülye vagy? Karasuma-sensei megölne, ha ezt tennénk!

-Csak most az egyszer~ Amúgy is jobbak vagyunk az átlagnál terepen. Egy kis pihenés nemárt míg a többiek felzárkóznak a mi szintűnkre.

-De akkor is..!

-Akkor is mi? -közelebb sétált hozzám- Inkább szenvedsz itt az átöltözéssel, majd később meg a hegyre való gyors visszatéréssel?

-De,ha...

-Na, gyere. Ha baj lenne belőle, majd megmondom, hogy csak belerángattalak.

-R-rendben, de többször ilyet soha!

-Tudtam, hogy megnyerem az egyetértésed!

-Most pedig kifele!

-Csak az inget kell visszavenned, miért kéne emiatt kimennem? Meg amúgyis -megfogta a két kezem, amikkel eltakartam a melleim- kíváncsi vagyok milyen a melltartód~

-M-majd egyszer megtudod, de nem most! Menj ki, mingyárt megyek!

Karma gyerekes duzzogással távozott, miközben én gyorsan felkaptam az ingem. Kimentem hozzá, ő a falnak dőlve várt.

-Szóval mit csinálunk?

-Van egy hűvös rész a hegyoldalon, kimehetnénk oda, úgysem arra fognak a többiek gyakorlatozni.

-Rendben menjünk.

Az említett hely felé vettük az irányt. Úgy tűnik, hiába siettem volna, már rég itthagytak minket.

-Ribanc-sensei feladata ügyelni az itt maradtakra, azonban sosem kap listát. Próbáljuk elkerülni! -mondtam Karmának-

-És te ezt honnan tudod?

-Kifigyeltem. Általában még azt sem tudja, hogy maradtak-e vagy sem.

-Értem. -látszott rajta, hogy elégedett volt a válaszommal-

Bementünk a fák közé. Karma előttem ment és mutatta az utat. Úgy öt percet gyalogolhattunk, mikor a fiú megállt én pedig sikeresen a hátának ütköztem.

Karma nem szólt semmit, csupán leült a földre.

-Meleg van, nem gondolod?

-De. Mostanság áll a levegő.

Karma levette a fekete zakóját, majd kigombolta az ingjét.

-Így már jobb is~

Pirulva félre néztem. Mondjuk valamit valamiért, de akkor is. Olyan kínos helyzet volt.

-tetszik, amit látsz? -kérdezte, miközben kiterítette a zakóját és ráfeküdt- Gyere ide, {név}-chan!

Engedelmeskedve odamentem és mellét feküdtem. A hátáról átfordult az oldalára, így szemben feküdtünk egymással.

-Hát nem jobb itt, mint gyakorlatozni? Meg amúgyis, -a kezét a combomra tette és elkezdte simogatni- így sokkalta élvezetesebb dolgokat lehet csinálni~

A keze a szoknyám alá vándorolt. Az arcom a vörös összes színében játszani kezdett. Erre csak rájátszott az, hogy Karma végig a szemembe nézett. Végül a fiú egy szenvedélyes csókra húzott, aminek akkor lett vége, mikor valaki elkiáltotta magát, hogy:

"Megvan Karma és {név}!"