Bementem a szobámba és ledőltem az ágyra.

Vártam a holnapot. Szerettem volna minél hamarabb Karma társoságában lenni. Olyan kíváncsi voltam mi mindent talál még ki.

-Karma... -motyogtam szinte félálomban-

Másnap sietve mentem az iskolába. Szinte futva mentem, egészen az E osztály épületéig. Mikor beértem a terembe meglepetésemre senki sem volt a teremben, pomtosabban mondva majdnem senki. Karma és Okuda már jelen voltak, éppen a lány padjánál néztek valamit.

-Jó reggelt. -mondtam,miközben leraktam a táskám a padomra-

-Hogy van az én édes barátnőm~? -kérdezte játékosan a fiú, majd átkarolta a vállam és egy puszit adott a homlokomra-

-Jól...

-Ti együtt vagytok? -kérdezte félénken Okuda-

-Igen, bár nem sok ideje. -válaszoltam- Miért?

-Semmi-semmi, csupán... Meglepett... -a szemeiben látszódott az enyhe fájdalom-

-Mit csináltatok itt? -kérdeztem Karmát- Hol vannak a többiek?

-A többiek hátul vannak, a tesi pályánál. Mi azért maradtunk itt, mert Okuda-san segítséget kért tőlem a merényletéhez.

-Értem. Én is beszálhatok?

-Sajnálom, de ez csak két embert igényel.

-Ha te mondod. Mellesleg, ha megvan a terv miért nem megyünk ki a többiekhez?

-Rendben van. -bólintott Okuda-

-Gyere, Karma! -azzal megragadtam a fiú kezét és magammal húztam, ki az udvarra- Mégis mivolt ez a jelenet?

-Már megmondtam, tervet készítettünk.

-Kettesben? Ráadásul, hogy nem csatlakozhatok...

-{név}-chan, lehetséges, hogy te..?

-Hogy én?

-Féltékeny vagy?

-?! -azonnal fülig vörösödtem-

-Oh~ szóval erről van szó ~ Téged a féltékeny barátnő pakliba kell sorolni, értem-értem~!

-Ne mondj ilyeneket! Csupán kíváncsi voltam!

-Ne mondj olyat, ami szerinted sem igaz~

-De én nem-?! -felkapott menyasszonyi stílusban, majd a szemembe nézett- M-mégis mit csinálsz?!

-Ne ficánkolj, csupán gyakorlok.

-Gyakorolsz? És mégis mire?!

-Hogy hogyan is kell majd fogni téged az esküvő napján.

-Hagyd abba ezeket a házassággal kapcsolatos vicceket..! -pirulva félre néztem és eltakartam az arcom, úgy, hogy hozzá bújtam Karma mellkasához- Csak menjünk. ..

-Oké~

Kivitt Karma a karjaiban a tesi udvarra, minek az lett a vége, hogy az egész osztály, sőt még Koro-sensei és Karasuma-sensei tekintete is ránk tapadt.

-Fényképezőgép,fényképezőgép, hová is rakhattam? -kezdett kudakodni Koro-sensei a köpenye ujjában-

-I ship it! -sikított fel Rio- Házasodjatok össze itt és most, ez parancs!

-Most komolyan..? -motyogtam az orrom alatt, miközben még mindig Karma ingjébe kapaszkodtam-

Karma letett engem, majd egy csattanósat rávagott a fenekemre.

-KARMAAA!!

-Bocsi-bocsi,de muszáj volt kipróbálni!

------

Ismét csinálok egy írói kiszólást ugyanis olyan szemszögből rajzolt képet találtam pinterest en ami egyszerűen mennyei és muszály megosztanom valahol

Szeretem az ilyen szemszögű képeket ( ͡° ͜ʖ ͡°)

( ͡° ͜ʖ ͡°)( ͡° ͜ʖ ͡°)( ͡° ͜ʖ ͡°)( ͡° ͜ʖ ͡°)( ͡° ͜ʖ ͡°)( ͡° ͜ʖ ͡°)( ͡° ͜ʖ ͡°)( ͡° ͜ʖ ͡°)( ͡° ͜ʖ ͡°)( ͡° ͜ʖ ͡°)( ͡° ͜ʖ ͡°)( ͡° ͜ʖ ͡°)