Emlékeztem, hogy mikor elaludtam két gyönyörű szemmel néztem farkasszemet. Viszont mikor felébredtem, nem találtam azokat a szemeket. Az ágy ahol a szemek tulajdonosa feküdt üres volt. Lassan én is kikecmeregtem az ágyamból és elindultam a konyha írányában ahol a nagyim sürgőtt-forgott. Körbenéztem, de nem láttam Mattet. Ebben a szent pillanatban, kivágódott az ajtó és a vadász lépett be rajta.

-Ezt nektek hoztam Taylor! - nyomott a kezembe egy papírt. - Ez egy meghívó az eskűvőnkre... Matt húgával... Lisaval. Remélem el tudtok jönni! - mondta kedvesen.

-Persze, hogy megyünk Lom! - mondta a nagyim tetetett durcizással. - Akkor Taylor! - fordult felém. - Menj Matt után a tisztásra. Úgy is beszéni akkart veled kettesben, és akkor az eskűvőről is tudsz szólni!

Több szóba sem került és már futottam, ahoz a tisztáshoz ami a nagyim házától 10 lépésnyire volt. Láttam ahogy a farkas fiú fekszik a fűben és a fák lombjait nézi a folyó mellett. Csodálatos képet alkotott. Mélyet sóhajtott, és egyenesen a szemeimbe nézett. Kiléptem a bokorból és felé indultam, mire ő felült. Szomorúan mosolygott rám, ami nekem egyáltalán nem tetszett. Szemei félelmet és megtörtséget mutattak. Odaléptem hozzá és leültem vele szembe. Elmeséltem neki, hogy a testvére elhívott engem s a nagyim az eskűvőjükre. Viszont ő csak egy mély sóhajt hallatott. Nem tetszik ez nekem! Nem ismerem de ez akor is szar érzés! Lehajtotta fejét és beszélni kezdett hozzám.

-Remélem nem fogsz megijedni attól amit most mondok. - nézett rám zavartan. - Amit most mondani fogok az ijesztő, de szeretném ha tudnád. - felemelte a fejét és rám nézett. - mindig amikor a nagyidhoz mentél, én láttalak. Nem akartalak leszólítani mert féltem hogy megijesztelek. Tudom most azt gondolod hogy azért néztelek mert, ... Olyanokra gondoltam mint azok a fiúk akik nálad szokták venni a virágot... Tudod, ők nem a virágokat nézik... Hanem téged. És tudom, hogy nem néznék jó szemmel ha én is ott lennék. És bevallom... Olyankor féltékeny vagyok a fiúkra akik gond nélkül tudnak veled beszélni. Sajnálom! - felállt és elindult az erdő mélyébe.

Utánna futottam viszont azt elfelejtettem, hogy itt vannak farkasok. Félve hátráltam neki egy fának. Viszont egy farkas még így sem állt meg. A bokorból zörgést hallottam és egy fatalmas fekete farjas ugrott elém. Viszont, a nála kisebb testű sem hagyta magát s neki ugrott. De a fekete erősebb volt s a többit elüldőzte. Nem úszta meg sérülések nélkül, és visszaváltozott emberi alakba. Matt volt. Jobb keze hangisan csattant a fejem mellet, melyet bal kezével szorongatott.

-Miért nem fogid fel, hogy nem akarom, hogy bajod essen?! Ennyire nehéz felfogni, hogy egy veled egynemű szerelmes beléd?! - mondja lehajtott fejjel. - Megértem, ha te nem érzel úgy mint én. De kérlek. Ne nehezítsd meg a dolgom. Menj haza... Gyerünk! - mondta komoly hangon.

Bólintottam egyet, és visszafutottam a nagyim házába. Ő figyelt engem? Szeret engem? És én mit érzek iránta? Szeretem? Talán... Bevallom, hogy fájt amit most a fejemhez vágott. És az is fáj ha elképzelem, ahogy egy másik fiút ölel.
Hirtelen nem tudtam tovább futni. Ott ahogy voltam hasra estem. Nem is akarok felállni. Csak... Hadjatok itt. Fáj... Nem tudom miért, de fáj. Azt akarom, hogy öleljen... Egy kislányt és egy kisfút akik boldogan játszanak, és úgy tekintenek ránk mint a szüleikre.
Magzatpózban feküdtem a fűben, és a könnyeimnek utat engedtem... Nem érdekel senki. Látásra szerelmes lettem, s el is vesztettem... Csak egyet kérek... Hadd beszélhessek vele.

Lassan beesteledett és gondolom hiányolnak úgyan is a nevem hallottam két női hangtól, és két férfiétől. Aztán egy homályos alakot láttam ahogy néz rám. A hátamra fektetett úgy beszélt hozzám. Matt volt az. Hallottam még 4 léptet. A nagyim, Lisa, a vadász és egy fiatal lány. Kb. velem egyidős. Lassan Matt felállt mellőlem és a lány peddig egy puszit nyomott az arcára. Én átfordultam a másik oldalamra. Hagytam, hogy a sós folyadék végíg follyon az arcomon. Két erős kart éreztem meg amit felemelnek. Hallottam ahogy az a 4 ember elindul előttünk. Én egy kicsit meghúztam Matt polóját.

-Tegyél le... - elcsukoltt a hangom. - Nem megyek vissza. Hagyj itt.

-Nem! - hangja komoly volt.