Mikor összeszedtük a gyerekeket a fejemből, megha csak egy röpke pillanatra is, de elszállt az amit Matt mondott. Majd hirtelen felkapott a vállára, elköszönt és elindult a házam felé. Mikor haza értem, értünk, letett és bezárta az ajtót.

-Most nem menekülhetsz! - mondta majd leült az egyik székre. - Időm mint a tenger! Hallgatlak! - vigyorgott rám. Én meg csak ültem ott a földön mint egy hülye gyerek. Bevallom... Teljesen annak érzem magam. - Ha nem kezdesz el mesélni, akkor később nem is fogsz majd tudni. - lehervadt ajkairól a mosoly. Vett egy mély sóhajt és nézett még egy darabig mielőtt felállt volna és az ajtóhoz lépett. A kulcsot beillesztette az zárba, elfordította mire kattant egyet, és az ajtót is kinyította. - Tudod, az életben szükség van rövid fejezetekre is, hogy izgalmasabb legyen. - hirtelen vezérelve felálltam és Mattet megkerülve csuktam be az ajtót s az ajtónak nyomtam a hátamat. - Na és most miért nem engedsz ki? Talán féltékeny vagy Linenára? Tudod mit? Akkor is elmegyek innen. Nem vagyok kiváncsi egy ilyen hülye melegre! - vágta a fejemhez.

-De... Deh még az erdőben. Azt mondtad *sniff*, hogy szeretsz... - akadtam ki. - És akkor még én vagyok a hülye homokos... Úgye?! - fordultam ki magamból. - Akkor tessék! Menj! - léptem el az ajtótól. - Tudom, hogy azt csak azért mondtad, hogy kikészíts... De tudod mit? Sikerült! Miattad utálom magam. Azért mert halálosan beléd szerettem. Utálom magam mert nem tudok nem rád gondolni.

Hirtelen még a sírásom is elállt amint rájöttem mit is mondtam. Matt szuszogását hallottam de semmi mást. Levettem a kapucnit a fejemről, majd azt a díszes kis brost ami díszitette a csuklyám ledobtam a földre. A csuklya kis gombját is kioldottam levettem a vállaimról és egyenesen Matt képébe dobtam.

-Vidd vissza a nagyimnak, és mond azt, hogy az unokája üzeni...: "Már halott vagyok!" - ezzel kilöktem az ajtón és a lehető leggyorsabban bezártam az ajtót. Matt nem kopokott, nem dörömbőlt. Nem csinált semmit. Kinéztem az ablakon és láttam ahogy elsétál. Füleit hátracsapta, farka peddig csak logótt le lábai mögött.

Linenát ahogy megöleli s egy csókot lehel férfias ajkaira. A szívem összeszorúlt és egy roppanásal ketté tört. Átkarolta Matt a lány csípőjét és elindultak a városba. Ennyi volt. Igazam volt. Csak játszott velem. De én tényleg szeretem.
Felálltam és előkerestem a kést, de eszembejutott az esküvő. Elkészítettem a csokorról egy rajzot ami illeni fog a mennyasszony ruhájához. Aztán eszembejutott, hogy nincs is ilyen virágom szóval most mehetek az erdőbe szedni, hogy kész legyen holnapra a csokor, elkaptam az egyik kosaram és neki álltam az útnak. Ahogy haladtam már kint álltam a virágok előtt. Egy kis kezet éreztem meg a vállaimon és egy kedves hang szólt. Matt húga volt.

-Taylor. Mit csinálsz itt a csuklyád nélkül? - kérdezte meglepetten. - És... Hol van a bátyám. A próbán kéne lennie a barát -

-A barátnőjével? - kérdeztem vissza lehajtott fejjel. - Igen ismerem a lányt. Gyanítom, hogy bent vannak az erdőben éppen a nagyimhoz tartanak, hogy átadják az üzenetem.

Furcsán nézett rám aztán ő is elindult az ősvényen. Mikor teleszedtem a kosaram elindultam vissza. Letettem és követni kezdtem az ősvényt, mikor Matt húga elkezdett síkoltozni és meg nem láttam, hogy két farkas, akik olyanok voltak mint a lány ott álltak. Az egyik lány volt a másik fiú. Meglepetésemre a két lány váltott egy csókot. Én azt sem tudtam, hogy hol a fenében voltam hirtelen.
De nem úsztam meg figyelem nélkül mert a fiú rámnézett. Furcsa érzés kapott el és fogalmam sem volt mit csináljak. Megfogta a kezem és elhúzott a városba. A két lány boldogan jöttek utánnunk, amikor megláttuk a nagyim, Mattet, Ninenát, a vadászt és a szerelmét, meg a város és a királyi családot.

A nagyim boldogan ugrott a karjaimba, mire én is visszaöleltem. Az ismeretlen farkas fiú peddig a hátam simogatta, mire én megöleltem. Azonnal visszaölelt és hajamba furta az arcát. Meghitt pillanatunk a király hangja törte meg.

-Fiam, és Taylor. Most, hogy itt vagytok elmondom, hogy holnap az esküvőt a mezőn tartjuk az új templomban.

Mindenki boldog volt. De én nem tudtam az lenni. Mindenki visszavonult a saját házába. Visszakaptam a csuklyám és én us visszamentem a házamba. Nagyim a szüleimmel tartott.