Sanghai

S

zombat reggel mind én, mind Lewis sokkal életképesebbnek éreztük magunkat. Ő örült, hogy végre vezetheti az autóját, én pedig örültem, mivel megjöttek a vizsgaeredményeim, és mindenből átmentem.
- És milyen munkanélkülinek lenni? – érdeklődött Esti, aki úgy döntött, hogy amíg arra várok, hogy Lewis elkészüljön, csatlakozik hozzám.
- Jó. Ha valahol tudok, akkor segítek a mérnököknek, de amúgy teljes nyugalommal nézhetem a futamot – mosolyodtam el boldogan.
- Amúgy nem hasonlítasz apukádra – mondta, miután részletesen végigtanulmányozta az arcom. – Neki hegyes az orra és széles az arca, neked pedig kis turcsi orrod van és ovális fejed – gondolkodott hangosan.
- Neked meg pattanásos az a hülye fejed, ami pontosan tudja, hogy utálom, ha valaki hosszasan néz engem – koppintottam rá a fejére, mire elnevette magát.
- Amúgy az uradnak mi tart ennyi ideig? – kérdezte, ahogy ujjaival malmozni kezdett.
- Először is még nem az uram – akadékoskodtam, egyből rátapintva a lényegre. – Másrészt pedig még én sem tudom – rántottam meg a vállam, ekkor azonban, mint egy varázsszóra, Lewis lépett ki a fürdőből. Intett egyet Esti-nek, majd összefűzte ujjainkat. Így indultunk el reggelizni.
Szinte még el sem kezdődött a hétvége utolsó szabadedzése, máris kénytelen voltam újra számra venni azokat a T-szárnynak becézett ruhafogasokat. Ugyanis Valtteri autójáról nagyon aranyosan letört az aerodinamikai elem, ezzel ismét felhívva a figyelmem arra, hogy bizony az a rondaság továbbra is ott van az autókon.
- Mondtam én, hogy nem kell oda az a ruhafogas – mondtam Fred-nek, aki erre halkan felnevetett.
- Miért utálod ennyire azokat a szerencsétlen szárnyakat?
- Mert otrombák. Van egy gyönyörű, lapos autó – vázoltam fel csillogó szemekkel a helyzetet – és akkor az a ruhafogas meg ott van, és elrontja az idilli képet – fintorodtam el az elemre gondolva.
- Jövőre valószínűleg úgysem leszek engedélyezve – vonta meg a vállát Fred.
- Helyes. Rondák – jelentettem ki ismét, makacsul ragaszkodva az álláspontomhoz.
Az edzés során svéd haverunk kicsúszott egyszer, de a bokszutca továbbra is Wehrlein-nal kapcsolatos összeesküvés-elméletektől zengett. Mindenkit érdekeltek a miértek és legfőképpen a következmények, amit a Sauber remekül eltitkolt mindenki elől. Így még a mi, belsősnek számító társaságunk sem tudott többet a dologról, mint bárki más. Azonban mind hiányoltuk Pascal-t, aki hiába nem jött velünk mindenhova, mégis kicsit hozzánk tartozott. És, hogy ez a téma hogy jön ide? Úgy, hogy Giovinazzi bizony feltűnt az asztalunknál, és csendesen helye foglalt. Furcsán néztünk össze ebéd közben. Még a mindig mosolygós és barátságos Daniel is meglepetten pillantott végig az olaszon. Az egész úgy nézhetett ki, mint amikor a gimiben a népszerűtlen, de magukat menőnek gondoló tinik asztalához leül az új, nagy port kavaró srác.
- Ugye Ericson nem csatlakozik? – kérdezte egyértelműen Antoniótól Sebi. Mintha egy sokadik bátyám lenne…
- Nem tudom, nem nagyon beszélek vele. Próbálok a vezetésre koncentrálni, meg aztán nem is nagyon szimpatikus – vonta meg a vállát lazán a pótpilóta, aki egyesek szerint egész évben bent fog maradni.
- Tudod, ezzel most hatalmas piros pontot szereztél – küldtem felé egy mosolyt, majd felhúztam a térdem és szorosabbra fűztem a halványrózsaszín, és meglehetősen viseltes Conversemet.
Aztán jött a meglepően eseménydús időmérő. Max autója enyhén szólva csütörtököt mondott. A rádiózásból tisztán levehető volt, hogy a motorban semmi erő sincs, így bármennyire is próbálta a holland kihozni a maximumot az autóból, már a kvalifikáció első szakaszában kihullott, csak úgy, mint Esti. Alig fejeződött be a Q1, már jött is egy üzenet Ocon-tól.
Bagett: Pici, nyugodj meg, két embert is megbüntetnek előttem.
Furcsán néztem az üzenet, azon gondolkodva, hogy ez a gyerek a gyorskörén miért másokkal foglalkozik. Valamint az is kérdéses volt, hogy mikor írtam be őt Bagett néven. Végül egy vállrándítással elintéztem a dolgot. A képernyőkön visszajátszottak Grosjean kicsúszását.
- Milyen széles és rövid ez a célegyenes – motyogta egy szerelő a képsorokhoz fűzve, mire mindenki, aki hallotta a megszólalást elnevette magát, de legalább egy széles mosoly kúszott az arcára.
- Tesztpilótaként nem túl jó ómen összetörni a kocsit – mondta Fred. Végül is igaza volt. – És ha ettől boldogabb leszel, a Mclaren leszedte a ruhafogasokat – tette hozzá. Furcsa módon az utóbbi mondata túláradó elégedettséggel töltött el. Végül Lewis volt a leggyorsabb, utána Sebi következett, majd mindössze egy ezred másodperccel lemaradva Bottas zárta a „dobogósok” sorát.
Este a hotelbe érkezve Lewis elment fürdeni, és amíg rá vártam, Jesse-vel beszéltem videó hívásban.
- Max rám írt – húzta el a száját, de láttam rajta, hogy belülről ragyog a boldogságtól. Ellenben velem.
- Kénytelen leszek beszélni vele holnap, mert nem fog hülyét csinálni belőled – mondtam a kelleténél kicsit talán agresszívabban.
- Csak annyit írt, hogy szia, mizu veled mostanság – forgatta meg a szemét.
- Ne flegmulj. Most emlékezz vissza, hogy milyen volt, amikor egy másik lánnyal rakott ki nagyon cuki képeket a netre – próbáltam rá drasztikusan hatni.
- Mintha te meg Lewis olya tökéletesen működtetek volna…
- De mi felnőttek vagyunk, neked pedig az a holland simán el tudja cseszni a tinikorod – emlékeztettem.
- És ha eljönnél Bahreinbe, hogy meglessük, mit tenne? – csatlakozott a beszélgetéshez Lewis. Dereka köre egy törülközőt kötött, de felsőteste még kicsit nedves volt a zuhanytól.
- Na, ez egy jó ötlet – bólintott a húgom elégedetten. – Akkor úgyis szünetem lesz.
- Apa úgysem enged el.
- Dehogynem, apa úgyis megy Bahreinbe, csak örül, ha nem egyedül kell repülnie – gondolkodott hangosan Jesse. Miért kellett neki is ugyanolyan logikusan gondolkodnia, mint mindenkinek a családban? – Viszont Lewis, kérlek, öltözz fel – mondta, kicsit sem szégyenlősen.
Másnap reggel én álmosan, Lewis pedig túláradó lelkesedéssel kelt fel. Megint sikerült nagyon harmonizálnunk… A reggelit mindketten kihagytuk, Ő azért, hogy ne a futam közben jöjjön rá a mehetnék, én pedig sokkal normálisabb okból: nem voltam éhes. A pályára való kiérkezéskor elbúcsúztam Lewistól, majd megindultam a Ferrari pirosas boksza felé, ahol a vendégek és a szerelők helyei között elhelyezett székek egyikén foglaltam helyet.
A verseny végre eseménydús és előzésekben gazdag volt. Már Verstappen az első tizennégy kör alatt kis híján dupla annyit előzött, mint Melbourne-ben minden pilóta együtt. Hamar feljött a tizennyolcadik helyről a hatodikra, és innen csak feljebb küzdötte magát. Bottas még a verseny elején kicsúszott, még a hatodik helyhez is kellett neki kis szerencse, meg persze az a híres Mercedes erőforrás. Mindeközben többen a szabálykönyvet bújták, azon tanakodva, hogy Sebi vajon kap-e majd büntetést a rajtkockába való furcsa beállásáért. Végül a futamot Lew nyerte, a mi kicsi németünk mosolyogva fogadta a második helyet, aztán pedig a holland követte őket a sorban.

All the love, Ch