"Ha soha nem állsz ki azért, amiben hiszel, más sem fog."

(Demi Lovato)

•••

Már lassan két hete járok az iskolába, és semmi említésre méltó nem történt. A tanárok már engem is szívatnak, az osztályból meg Hope-on kívül senki nem áll szóba velem. Hát nem csodálatos ?

Az ágyamon fekszem, és max hangerőn hallgatom a zenét, miközben Jennie-vel videóhívásban beszélünk. Legjobb barátnőm hadonászva meséli az ottan lévő dolgokat, én meg nem győzöm épp ésszel követni az egészet.

- A nagyi jól van ? - kérdezek rá, ugyanis szerencsére legjobb barátnőm mindig látogassa.

- Igen. Szerencsére semmibaja. Ma is megyek át hozzá sütit sütni. Te is tudod milyen isteni a nagyit házi csokitortája - kalandozott el azonnal az édesség felé. Én csak egyetértően bólintottam, és próbáltam nem kimutatni a szomorúságom. Egyre távolabb érzem a régi életem, és ez egyáltalán nem tetszik. 

- Ez csodálatos. Én a szobámban unom az életem, és próbálok nem végezni magammal - vontam meg a vállam, és próbáltam elviccelni az egészet, bár nehezen ment. Anya halála óta olyan haszontalannak érzem magam. Nem találom a helyem, és eléggé szar így élni.

- Bármi is jár a fejedben verd ki azonnal - nézett rám komor tekintettel Jennie. Szemeiben komolyság csillogott, és ha lehetséges lett volna, képernyőn keresztül megüt. - Inkább mesélj arról a titokzatos lóról - jött lázba azonnal.

- Csak egyszer láttam mostanában Sapphire-t. Apa nagyon félt, így valahányszor a lovardához megyünk soha nem hagy felügyelet nélkül - forgattam meg unottan a szemem, amin Jennie nagyot derült.

- Akkor szökj be este hozzá - vonta meg a vállát.

- Minek akarnék én beszökni oda ? Annyira nem érdekel engem az a hülye ló - vontam meg a vállam unottan, majd a székemen kezdtem el forogni, hogy ne unjam halálra magam.

- Valószínűleg az a "hülye ló" se akar téged látni, de legalább apád idegeire mehetnél, és pont te mondtad. Végre nyugodtnak érezted magad amikor a ló közelében voltál, és nem voltak öngyilkos hajlamaid.

- Azért azt nem akarom, hogy aggódjanak értem bármennyire is utálom őket, de a másodikban igazad volt. Tudod mit. Megteszem. Ma este elszököm Sapphire-hez - jelentettem ki magabiztosan, majd hirtelen hátra fordultam, amikor egy köhintést hallottam. Jade volt az.

- Tudod apa ennek nagyon nem fog örülni - biggyesztette le az ajkait tettet szomorúságot játszva, azonban a szemei elárulták, hogy nagyon is élvezi a helyzetet.

- Talán most az egyszer szemet hunyhatnál ezen, és tehetnél úgy, mintha nem hallottál volna semmit - kezdtem el alkudozni, azonban mostoha húgom tekintete egészen hülye fejet vágott. Hát ez most jól megszívtam.

- Vaagy elvihetnél magaddal, és nem köplek be senkinek - nézegette úgy a körmeit, mintha valami érdekesség lenne rajta. Élesen beszívtam a levegőt, és Jennie-re akartam nézni, azonban ő már nem volt hívásban. Szuper magamra hagyott magával az ördöggel.

- Szerintem ez nem egy teljesen jó ötlet. Még bajod eshet és...

- Elég ne is fojtasd - vágott bele azonnal a szavamba, mire elhallgattam. - Vagy magaddal viszel, vagy beköplek. Válasz.

- Miért akarsz egyáltalán velem jönni ? Miért nem szaladsz inkább azonnal apához, és árulsz be ? - néztem rá értetlen tekintettel, mert ez tényleg fura volt.

- Az legyen az én dolgom - változott meg azonnal a hangja, és a mamuszát kezdte el nézegetni.

- Vagy elmondod, vagy nem jössz velem - tártam szét a karjaim egy "nincs mit tenni" stílusban.

- Aranyos, hogy azt hiszed van választási lehetőséged. Szólj majd, hogy mikor indulunk - adta le azonnal az utasítást, majd elhagyta a szobámat.

Csak megráztam a fejem, majd inkább az ágyamra feküdtem le. Úgy érzem hosszú nap lesz a mai.

•••

Miután túl voltam egy hosszú kínokkal teli vacsorán, boldogan mentem ki a teraszra. Az emberek sietős léptekkel siettek haza, miközben egy két fiatal a közeli játszótéren cigizett. Megunva a bámészkodást inkább bementem a szobámba, és anyum naplóját kezdtem el olvasgatni.

1996. Június 27.

Kedves naplóm a mai napom kész káosz volt, ráadásul még Richard előtt is leégettem magam. Apa és anya arra kértek, hogy menjek el a szomszédhoz segíteni, miközben köztudott, hogy nem bírom a szomszédainkat, és persze ők se bírnak engem, de ez most részletkérdés. Persze a szülői szigorral nem szállhatok szembe, és az is rávett végül, hogy apa Richard-ot is megkérte. hogy menjen át velem együtt segíteni. A legszebb ruhámat kaptam fel magamra, mert végül is ez életem egyik legfontosabb napjának terveztem. Azt akartam elérni, hogy Richard belém szeressen. Persze a szomszéd lány ebbe is bele avatkozott. Rebecca végig a szépet játszotta Richard-nak, és minden bénázásom elmesélte neki, amin jót nevettek. Ma se sikerült elérni, hogy belém szeressen, de ami késik az nem múlik.  Ja és Rebecca-t a szomszéd lányt, még mindig utálom.

A szavakat olvastam, de az információkat még mindig nem bírtam felfogni. Az nem lehet, hogy Rebecca már fiatal koruk óta ismeri apáékat. És ha ez tényleg így van, akkor apa miért nem szólt nekem ? Lehet, hogy már régebb óta csalta anyát, mint hittem volna ?

- Mehetünk, vagy még mindig csak bambulni fogsz magad elé ? - hallottam meg hirtelen Jade hangját. Unott tekintettel bámult rám, miközben körmeivel az ajtómon kopogtatott. Rettentően idegesítő volt.

- Ja persze mehetünk -  álltam fel a helyemről, majd magam után becsuktam az ajtót.

Halk léptekkel osontunk ki a házból, ügyelve arra, hogy még véletlenül se keltsük fel apáékat. Miután ki értünk az épületből is kifújtam a bent tartott levegőt. Jade szintén ugyanúgy cselekedett, mint én, majd körülnézett egy kicsit.

- Gyönyörű ez a hely este - mondta ki hirtelen. Egyetértésképpen csak bólintottam rá. Egy jó ideig nem szóltunk egymáshoz. A lovarda gyalog messzebb van, mint gondoltam. - Amúgy ez olyan izgalmas. Mármint én ilyet soha nem csináltam. Apuék mindig elvárták tőlem, hogy jó kislányként viselkedjek, és most meg ki lógok otthonról - szólalt meg hirtelen. Tekintetem rá emeltem, és most az esti fényben mégsem tűnt annyira ördög fajzatnak, akit már az elejétől fogva visszaküldenék a pokol bugyraiba. 

- Szerintem is izgalmas.

Egy jó ideig csendben sétáltunk újra, azonban Jade megint megszólalt.

- Sajnálom, hogy édesanyámmal tönkre tettük a családotokat édesanyáddal. Én soha nem akartam, hogy ez legyen, és aputól végképp nem akartunk elszakítani téged - a hirtelen ki jelentésre megtorpantam. Jade arcára pillantottam, aki zsebre dugott kézzel a cipőjét nézte. Fogalmam sem volt, hogyan reagáljak erre a kijelentésére.

- Ezt a témát inkább hagyjuk - reagáltam le ennyivel. Nem tudtam mit mondani. Egyik részem azt mondta, hogy ő nem tehet semmiről, a másik viszont vadul sikoltotta, hogy ha ő nem születik meg talán minden a régi lehetne a mai napig.

Szerencsére a kínos téma nem tartott sokáig, mert megérkeztünk a lovardához. Este sokkal csodásabb volt, mint nappal. A csillagok fényesen ragyogtak, amik fényeikkel megvilágították az egész helyet. A vizes fű a levegőben tengett, ami kellemesen nyugtatóan vegyült a tücskök csiripelésével. 

- Hol van a te híres lovad ? - törte meg a hely varázsát Jade unott hangja.

- Gyere megmutatom. De vigyázzunk az emberekkel akik itt laknak

- Azzal nem ártana ! - hallottam meg hirtelen egy mély hangot. Jade-el, a hang felé fordultunk és csak kínosan elmosolyodtunk.

Ezt most jól megszívtuk.

Itt lenne az új rész. Tudom nagyon sokára, azonban semmi ihletem nem volt, és időm se. Próbálok hamar hozni új részt, és nem ilyen hosszú idő után. Nektek eddig, hogy tetszik a sztori ? Van kedvenc szereplőtök ?  Szívesen fogadok pozitív, illetve építőjellegű kritikákat.

Ramiii2002