"Földiekkel játszó
Égi tünemény,
Istenségnek látszó
Csalfa, vak Remény!"

(Csokonai Vitéz Mihály)

•••

Mint egy szobor csak álltam, és néztem ahogy a vad ló felém száguld. Meg akartam mozdulni, azonban a lábaim mintha gyökeret növesztettek volna. Egyszerűen nem akartak engedelmeskedni. Hirtelen egy lökést éreztem, majd a földön találtam magam. Szemeimet Hope-ra vezettem, aki csak aggódóan mért végig.

- Jól vagy ? - kérdezte vékonyka hangján, miközben egy kósza tincset a füle mögé tűrt. Különleges szemeiben az aggódás csillogott.

Csak egy bólintásra telt tőlem, majd a szemeimet a sötét musztángra vezettem. A két fiú valahogy megtudták fogni a sötét musztángot, majd felvezették. A fiú aki nekem ordítozott gyorsan becsukta a ló ajtaját, majd amilyen gyorsan csak tudott messze ment az állattól. Tekintetével valakit keresett a tömegben, majd hirtelen megállapodott rajtam, és Hope-on. Lépteit meg gyorsítva idegesen felénk jött, majd amikor odaért hozzánk mérgesen nézett rám. 

- Te tényleg ilyen hülye vagy, vagy esetleg valaki fogja a kezed ? - intézte nekem flegma szavait, ami kérdésnek hangzott, bár inkább kijelentés volt.

- Bocs,de, hogy mondod ? - vontam fel szemöldökömet, és úgy néztem vele farkasszemet. Barna szemeivel állta tekintetemet, majd egy gyors mozdulattal arrébb sepert egy szintén barna hajtincset. A fiú nálam magasabb volt, olyan 180-190 cm között tippelném meg. 18-19 körüli lehetett. Izmai fekete pólója alatt is jól látszódtak, miközben kezei nadrágja zsebében pihentek. Öltözéke mellé egy sportcipőt választott. 

- Jól hallottad - húzta gúnyos vigyorra az arcát. - Ha a barátnőd nem lök arrébb össze is taposhatott volna az a fenevad. 

- Sajnálom, hogy hirtelen lefagytam. Úgy csinálsz, mintha veled soha nem történt volna ilyen - fontam össze karjaim sértődötten.

- Dehogynem történt, de a lábaim attól még megtudtak mozdulni - vágta hozzám szavait. Szuper Jade mellett van még egy flegma szerencsecsomag Manhattan-be.

- Brian nem kellene ilyen bunkónak lenned - szólt közbe Hope. A fiú, vagyis Brian a lány felé kapta a tekintetét. Pár percig ugyanúgy szemezett, mint velem, majd lelegyintette, és odafutott a másik fiúhoz, aki épp ordibált neki.

Miután a műsornak vége lett az emberek szétszóródtak. Hope-val a hazafele vezető úton nem szóltunk semmit egymáshoz. A mi lakásunk bejáratához érve (ugyanis még nem tudtam, hogy hol lakunk) Hope-ra emeltem a tekintetem. A lány az egyik lábáról a másikra állt, miközben a ruhája alját húzogatta. 

- Barátod az a fiú ? - tettem fel a kérdést, ami eléggé érdekelt. Hope pár percig csak értetlenül pislogott, majd amikor leesett neki, hogy miről is beszélek elröhögte magát. Csak felvontam a szemöldököm, és megráztam a fejem. Nem mondtam semmi vicceset. Vagy igen ?

- Brian a bátyám - túrt egy tincset a füle mögé. Kitágult szemmel néztem rá, és a hallottakat próbáltam megemészteni. Nem lehet, hogy egy ilyen kedves lánynak, egy ilyen flegma szerencsétlenség legyen a tesója.

- Olyan kínosan érzem magam - csaptam a homlokomra. Nem hiszem el, hogy megkérdeznem járnak e. 

- Nem kell nincs miért - próbált rám nyugtatóan mosolyogni. Egy kicsit még beszélgettünk, majd elköszönt, ugyanis az anyjának kell, hogy segítsen.

 A lakásba belépve a nappali tárult elém. A fal meleg színekben pompázott, miközben mindent fehér bútorok vettek körbe. Középen egy ugyanolyan piros kanapé ami nekünk is van helyezkedett el, mellette két fotellel, és előtte egy dohányzó asztallal. Az egyik polc tele volt könyvekkel, és egy kis kaktusz is elhelyezkedett rajta. Egy egyszerű fa parketta volt alul, amin egy fehér szőnyeg volt a dohányzó asztal alatt. A fal meg tele volt családi képekkel.

Az egyik képhez sétálva akaratlanul is szomorú lettem. Jade olyan hat éves lehetett rajta. Barna haja két kicsi fonatban hullott a vállára, miközben a szemeit a frufruja ami akkor volt takart el. Egy fehér fodros ruhát viselt, fekete kis topánkával, és éppen apám ölelte magához. Nem tudom, hogy mit ünnepeltek. Az is lehet, hogy csak egy spontán apalánya fotó, azonban nekem rosszul esett. Annyira lettem volna Jade helyében.

- Olaszországban voltunk itt épp nyaralni.. Rebecca úgy gondolta, hogy szép lenne megörökíteni ezt a pillanatot - hallottam meg a hangját. Sötét tincsei kócosan meredeztek a levegőben, szemei alatt meg szarkalábak húzódtak. Egy szürke mackó nadrágot viselt fekete pólóval és egy szintén fekete zoknival.

- Tényleg jó ötlet volt megörökíteni - mondtam enyhe fájdalommal teli hanggal, miközben tekintetem újra a képre vezettem. - Emlékszel még az utolsó közös karácsonyunkra ? - fordultam hirtelen felé. Ő csak bólintott. - Négy éves voltam, és azt ígérted nekem, hogy egyszer elviszel hajókázni. Hárman ülünk egy vitorlás hajón, miközben a naplementében gyönyörködünk. Akkor még nem fogtam fel, és természetesnek vettem, hogy ez megtörténik. Nem gondoltam volna még akkor, hogy ez egyszer csak úgy az egész felépített világom összedőlhet.

- Natalie tudom, hogy utálsz és jogosan, de...

- Miért nem látogattál meg egyszer sem ? Komolyan nehezedre esett volna, hogy legalább az ünnepeken megjelenj ? Te nem tudod milyen érzés évekig hibáztatni magad, hogy az egész kialakult szituációról egyedül te tehetsz - vágtam a fejéhez, majd összefontam a karjaim, és úgy néztem vele farkasszemet. Már épp válaszolt volna, azonban hirtelen Rebecca jelent meg.

- Kész a vacsora - jelentette ki, majd a tekintete megakadt rajtam, és mosolyra húzta ajkait. - Végre itthon vagy. Aggódtunk érted.

- Eltudom képzelni, hogy mennyire - feleltem iróniával a hangomban, azonban nem esett le neki, ezért csak tovább vigyorgott rám, mint egy hülyére. - Hol a fürdő ? Le szeretnék tusolni.

- Nem vagy éhes ? Direkt a kedvencedet csináltam - hervadt le a mosoly arcáról azonnal.

- Ettem Hope-val egy közeli kávézóban - vontam meg a vállam

-  Második ajtó jobbra, közvetlen mögötte van a szobád - sóhajtotta szomorúan, amire csak biccentettem. Már épp újra megszólalt volna, azonban faképnél hagytam őket, és az emelet felé vettem az irányt.

- Legközelebb várd meg, hogy Rebecca befejezze amit elkezdett ! - ordította utánam apám, azonban rá se hederítettem.

A képektől elemelve a tekintetem, a fürdő felé vettem az irányt. A fürdőbe érve nem lepett meg semmi, ugyanolyan volt, mint a miénk. A fal világoskék színekben pompázott, alul meg fehér csempék voltak lerakva. A tükör a mosdókagyló felé volt helyezve, ami televolt fogkefékkel. Volt egy fehér fiók még, ami a mosdókagyló alá volt tolva, abban helyezkedtek el a borotvák, zsepik, és egyéb dolgok. A kád a falhoz volt tolva, amihez tartozott még egy zuhany rózsa. A ruháimat ledobva magamról meg engedtem a meleg vizet, és hagytam, hogy végig csurogjon rajtam. A testem kétszer is átmostam a kókuszos tusfürdőmmel, majd a citrusos illatú samponom a hajamba masszíroztam, majd újra magamra engedtem a forró vizet, és hagytam, hogy lemenjen az összes kosz a gondolataimmal együtt.

Mire végeztem magamra kaptam rózsaszín köntösöm és a hajam megtöröltem egy fehér törölközővel, majd fésülni kezdtem vizes kócos tincseim. Miközben a hajamat csináltam, a tükörben végig saját magammal szemeztem, és a látvány eléggé megrémített. Nem ismertem saját magamra. Arcom be volt süppedve, miközben tekintetem üveges semmitmondó volt. Ajkaim cserepesek voltak. Ezt az egészet Vizes hajam keretezte be, ami szintén nem volt túl jó állapotban. A fürdőből kilépve a szobám felé vettem az irányt. Az ajtó kilincset lenyomva semmi meglepő nem fogadott. Szobám fala ugyanolyan fehér volt, mint a régié. Ágyam a falhoz volt tolva, ami mellett volt egy kis szekrény, azon volt egy éjjeli lámpa. Az ágyam felett volt egy kisebb polc, azon elhelyezkedett pár könyv,  és egy régi mackó.  Az ablakom hátul volt, ami mellett volt egy üveges ajtó. Az vezetett ki a teraszra. Az egész szobát fekete bútorok vették körbe, miközben  az ágyam szürke bolyhos takaróval volt leterítve, és sok díszpárnák voltak elhelyezve rajta. Csodálkozva vettem észre, hogy a bőröndömből ki van pakolva. Bár erre rájöhettem volna, amikor a köntösöm az akasztón volt. Egy pizsit és egy szürke kardigánt felkapva bele bújtam nyuszis mamuszomba, és ki mentem a teraszra. Kint gyönyörű látvány fogadott. Az égbolt sötét volt, ezért milliónyi csillag ragyogott fenn az égen. Ezt az egészet még Manhattan fényei is szebbé tették. Kocsik hangja töltötte be az egész teret, és még pár fiatal nevetése, akik az éjszakában mentek valahova. A tekintetemmel követtem egy fiatal társaságot, majd észre vettem Brian-t egy egy lánnyal, és egy fiúval. A lány vörös tincseit egy fekete sapka alá rejtette. Egy fekete pulóvert viselt, ami egy farmer nadrágba volt dugva, és egy szintén fekete tornacsuka volt ehhez párosítva. Egyik kezével nevetve hajába túrt, miközben másikkal Brian mellkasára csapott. Magamban tudakoltam, hogy ezek ketten együtt vannak, majd a másik fiúra vezettem tekintetem. Fekete haja kócosan meredezett az ég felé, majd egy kéz mozdulattal "megigazította" azt. Fekete mellényének kardigánját fejére húzta, majd farmer nadrágja zsebéből elővett egy doboz cigit, és azzal megkínálta a vöröskét. A csaj gyújtójával meg gyújtották a cigit, ami pirosan izzott. A telt ajkaihoz emelte a szálat, majd apró szürke felhőket fújt Brian és a lány felé, miközben cipőjével egy egyszerű kavicsot rugdosott. Brian mintha megérezte volna, hogy nézi valaki őket a teraszunk felé kapta a fejét, majd tekintete megakadt rajtam. Szemei úgy égettek, mint az izzó parázs, azonban álltam a tekintetét. El akartam fordulni, azonban nem ment. A lány végig Brian-hoz beszélt, majd amikor észre vette, hogy a barátja nem figyel rá, ő is felém kapta a fejét. Szemöldökét felvonva próbált rájönni, hogy ki is vagyok, miközben a tekintete egyáltalán nem volt barátságos. 

- Megtennéd, hogy nem bámulsz minket ? Eléggé idegesítő - ordította fel a csaj, miközben arrébb sepert a szeméből egy tincset. Vissza akartam vágni, azonban egy hang se jött ki a torkomon. 

A másik fiú is szintén felém kapta a tekintetét, amikor meghallotta vörös lányt ordítozni. Szuper most már mind a hárman bámulnak. 

- Ne törődjetek vele - szólt oda a barátainak Brian - bolond a csaj - mondta úgy, hogy én is halljam. Válaszképp csak bemutattam a fiúnak, majd inkább a teraszt elhagyva visszamentem a szobámba.

A függönyöket elhúzva ágyamba dőltem, és magamra húztam a takaróm. Anya naplóját a kezembe véve rájöttem, hogy nekem semmi kedvem holnap beiratkozni az új iskolámba. Semmi kedvem végig hallgatni az igazgató szánalmas részvétel nyilvánítását, miközben magasról leszar, és arra sincs kedvem, hogy a diákok kíváncsi tekintete égesse hátamat, miközben kibeszélnek, hogy még is miért vagyok itt. Egyszerűen csak itthon akartam maradni, hogy a depresszióm még jobban magával ragadjon.  Gondolataimnak az ajtó nyikorgása vetett véget. Tekintetem Jade felé kaptam. Barna haja be volt gumizva, miközben egy rövid nacit viselt, egy hosszított pólóval, és fehér zoknival. Karjait keresztbe fonta, miközben tekintetével alaposan végig nézett a szobán.

- Miben segíthetek ? - kérdeztem unott hangon. Egyáltalán nem voltam rá kíváncsi jelenleg.

- Anya küldött be, hogy kérdezzem meg minden megfelel e neked - jött be a szobámba, miközben levágta magát az ágyamra.

- Meg. Kimennél kérlek ? Aludni szeretnék - jelentettem ki eléggé gorombán.

- Ja. Amúgy sincs kedvem a társaságodban lenni - állt fel majd az ajtó felé vette az irányt, azonban mielőtt kilépett volna azon, visszafordult hozzám. Amúgy én pakoltam ki a cuccaid. Egyfajta bocsánat kérés féleség a mai miatt - mondta a szemembe, majd meg se várta a válaszom becsapta maga mögött az ajtót. 

Miután újra egyedül voltam kinyitottam anya naplóját. Miközben az írását olvastam, a hangja a fülemben csengett, és az illatát éreztem az orromban. Kezeimet végig simítottam a kacskaringós betűkön, miközben egy könnycsepp hullott a könyvre. Ismét álomba sírtam magam.

•••

Másnap reggel az ajtó csapódása ébresztett fel. Ijedtemben az ágyam felett elhelyezkedő polcba vágtam a fejem, majd a fájlaló pontot simítva a röhögő Jade felé kaptam a tekintetem. Egy fekete pólót viselt, szintén fekete rövid nadrággal, és cipővel. Haja egy kontyba volt kötve, miközben fém karkötői össze koccantak ahogy nevetett. Zöld szemei meg fekete tussal voltak kiemelve, hogy még jobban láthatóak legyenek.

- Ha látnád, hogy nézel ki te is nevetnél - mondta nekem pár perc után. Válaszként csak neki dobtam egy párnát, amit sikeresen elkapott a levegőben. - Ahelyett, hogy engem dobálsz, inkább készülődj. Nem soká apu be visz minket a suliba - jelentette ki határozottan, majd becsukta maga után az ajtót. A takarót a fejemre húzva csak morogtam egyet, majd erőt vettem magamon, és lerúgtam a puha anyagot.

Nyuszis mamuszomba bújva a szekrényemhez mentem, amiből kikaptam egy fekete pólót, és egy szaggatott farmer nadrágot. A szerelést magamra rángatva elhagytam a szobám, majd a fürdő felé vettem az irányt. Miután megmostam az arcom hajammal nem bajlódtam sokáig, csak megfésültem, és hagytam a vállamra omlani. Smink gyanánt meg csak a szemem húztam ki, és kész is voltam.

A konyhából édes illatok csapták meg az orrom. Rebecca épp a palacsintát dobálta egyre magasabbra, amit a szememmel követtem, majd vártam, hogy visszaessen a serpenyőbe, ami azonban nem történt meg.

- Új dekoráció ? - próbáltam provokálni, azonban a festett szőke nő csak nevetett rajtam. Hajában az ősz tincsek ugyanúgy megcsillantak, mint tegnap, miközben az egész hullámosan omlott a vállára. Szemeiben a boldogság sugárzott rám, amitől azonnal hányingerem támadt. Szerelésnek meg egy rikító sárga póló, és virágos szoknya volt rajta, amihez egy barna szandált választott. 

- Nem is olyan rossz ötlet. Tudod jó feldobni így a konyhát. Érted. FELdobni - röhögött a saját poénján, miközben én csak vigyorogtam rá, vagyis inkább vicsorogtam. 

- Igen értem. Haha, nagyon vicces - feleltem unottan, majd elvettem egy almát és leültem az asztalhoz az üzeneteimet megnézni.

Miközben Jennie-val beszélgettem vártam apát. Miután megérkezett, megvártam, hogy ő is megreggelizzen, majd a kocsi felé vettük az irányt. Az anyósülésre beülve a fülembe dugtam a fülest, és végig a zenét hallgattam. Útközben semmit nem szóltunk egymáshoz. Én zenét hallgatva néztem kifelé, miközben apám az útra szegezte tekintetét. A bámészkodásomat az szakította meg, hogy a kocsi meg állt.

- Így néz ki Manhattan-ban egy iskola ? - kérdeztem kíváncsian, miközben a tekintetemmel alaposan végig vizsgáltam a területet.

- Nem így néz ki egy lovarda. Várj a kocsiban mindjárt jövök - utasított, majd a járműből kiszállva becsapta maga után az ajtót. 

Természetesen apámra nem hallgatva rögtön kipattantam a járműből, miután eltűnt. A kocsikulcsot megnyomva lezártam, majd a poros úton sétálva felfedező túrára mentem.

Ez a hely erősen különbözött attól a helytől, ahol jelenleg lakom. Kocsi kipufogó szag helyett, friss fű illata töltötte be az egész helyet, ami ló szőrével keveredett. A füves részen egy ház helyezkedett el, amihez az ajtajához egy kis lépcső és terasz tartozik. A háztól távol volt egy kerítés lekerítve, ahol gyerekek edzettek a lovaikon. Hátul meg volt az istálló.

Az istálló felé véve az irányt fülemet lovak nyerítése csapta meg. Szememet végig vezettem a nemes állatokon, akik büszkén néztek vissza rám. Egyik szebb volt, mint a másik, azonban egyik se hasonlított a tegnapi sötét musztángra. Megálltam az egyik box mellett, ami le volt zárva. Kíváncsian néztem, miközben azon törtem a fejem, hogy milyen vadállat lapulhat ott. Az állat nyerítése a lelkembe hatolt. Nem bírtam a szenvedését hallgatni. Egy hirtelen ötlettől vezérelve a zárra tettem a kezem, amit lassan magam felé húztam. Éreztem, hogy bajom lehet belőle, azonban abban a percben nem érdekelt. Tudom milyen bezárva lenni.

- Azonnal gyere el onnan - hallottam meg egy kiabálást, azonban nem törődtem vele. Túl késő volt.

A zárt elhúzva a sötét musztánggal találtam szembe magam. Szemeiben a tűz ugyanúgy égett, mint amikor először láttam. Mint akkor most sem tudtam megmozdulni. Annyi volt a különbség a tegnapitól, hogy most egyáltalán nem is akartam elmenni. Hagytam, hogy az állat a lelkembe lásson sötét tekintetével.

•••

Itt lenne a harmadik rész. Bocsi, hogy csak most. Eddig, hogy tetszik a sztori ? Van kedvenc szereplőtök ? Ha igen miért pont ő ? Esetleg karakter akit nem bírtok ? Miért pont az a karakter ? A főszereplő szerintetek jogosan ilyen bunkó ? Ha tetszett a rész jelezzétek❤

Ramiii2002