Én: - Íme az új történetem ötlete!

Reader-chan, pár másodperces döbbent hallgatás után: - És ennek én vagyok a főszereplője?

Én: - Egyértelműen! Alig várom, hogy kibonthassam a-

Reader-chan: - Na álljon meg a hegyi menet! Azért vagyok főszereplő, mert az eddig teljesen átlagos, szürke kisegér létem valami penetráns baromság miatt száznyolcvan fokos fordulatot vett?

Én: - Nem pontosan így gondoltam...

Reader-chan: - És ennek tetejébe a pofámba fogok kapni egy totálisan lehetetlen szerelmi szálat, ami valahogy mégis megtörténik velem?

Én: - Ezt egy szóval sem mondtam...

Reader-chan: - Ó várj, hadd találjam ki. Más szálakat meg sem terveztél, csupán az enyémet, és a mellékszereplők majd a sztori vége felé bejelentik, hogy amúgy megházasodtak/gyereket várnak/szerelmet találtak/megölik magukat a személytelenségük miatt/meghalt egy családtagjuk, satöbbi satöbbi?

Én: - Tudod mit? Rohadj meg az idióta igényeiddel együtt!

Ledobom a papírjaimat a földre, és otthagyom.

Reader-chan, utánam kiáltva: - Bocsánat, hogy értelmes, céllal rendelkező életet szeretnék!