Reader-chan: - Neked meg mi bajod?

Én, elkeseredetten ülve, félig az asztalon fetrengve: - Minden szar.

Reader-chan: - Ezzel sokat mondtál.

Én: - Nem olvas senki sem... érted? Senki...

Reader-chan: - Ez hülyeség. Az első fejezetet ebből a sztoridból elolvasták háromszázan.

Én: - Ja, a másodikat meg harmincan. Tíz százalék folytatta!

Reader-chan: - Unalmasan írsz.

Én: - Televágtam az egészet narratív horgokkal, átnéztem, kiküszöböltem a szóismétléseket is, egy darab helyesírási hibát nem találtam!

Reader-chan: - Öhm... megkérdezzem Bakugot?

Én, keserűen felnevetve: - Őt meg minek?!

Bakugo, a terem másik végéből ordítva: - Mert még mindig jobban értek hozzá, mint te!

Odacsörtet az asztalhoz, szerkeszti egy kicsit a borítót és a leírást, majd újrapublikálja az egészet.

Bakugo: - Nesze, most már csak várni kell.

*fél óra múlva*

Én: - Több... több ezres az olvasottság!

Bakugo: - Mondom én, hogy jobb vagyok!

Én: - Várj, teleírtad olyanokkal az egész bevezetőt, hogy korhatáros, kínzást, emberrablást és nemi erőszakot tartalmaz!

Bakugo: - És ne feledd, hogy lehetőleg már a harmadik rész előtt kell lennie egy baromi durva baszásnak.

Reader-chan: - Hol van itt a szerelmi szál kibontása? Az ésszerű időtartam és folyamatok?

Bakugo: - Azt mondtátok olvasottságot akartok. Minőségi sztoriról szó sem volt. És a Wattpad népe... - megrántja a vállát -, mint látjátok, beéri az ilyen aljamunkával is.