Reader-chan: - Mit olvasol? Már vagy fél órája azt hallgatom hogy egyszerre sírsz és nevetsz.

Én: - Egy fanfic... egy fanficet.

*Hisztérikusan felröhögök*

Reader-chan, a képernyőhöz hajolva: - A sztorid régebbi változata? Elég szar, mit ne mondjak...

Én: - Nem! Ez egy másik sztori amit más ír, és átvett az enyémből jópár nyilvánvaló elemet!

Reader-chan, felderülve: - Megihlettél másokat is, látod?

Én: - De miért olyanokat akik olyan helyesírási hibákat használnak amik kiűzik belőlem a lelket?

Reader-chan: - Hát... akkor nem tudom mi legyen.

Én: - Hagyj elsüllyedni a saját szégyenemben légy szíves...

Reader-chan kimegy és megkeresi Bakugot.

Reader-chan: - Hé, Bukko...

Bakugo: - Csak Aika szólíthat így, baszódj meg!

Reader-chan: - Na, pontosan erre van szükség!

Bakugo: - Mit makogsz?

Reader-chan: - Zen kedélybeteg lett.

Bakugo: - Mily meglepő... megint lemaradt valami sztorival?

Reader-chan: - Mindig el van maradva, azon már túltette magát. Most jött rá arra, hogy nem éppen a legigényesebb embereket találja meg a sztorijaival.

Bakugo: - Egy csomó értelmes rajongója van, hogy a jó ég verje meg!

Reader-chan: - De az most nem javít a hangulatán! Éppen ezért akarom, hogy írhasson veled meg Aikával valami aranyosat. Biztos felvidulna valami nyálas szemét írása után.

Bakugo: - Ne már...

Reader-chan: - Lécci lécci lécciiiiiii!

Bakugo: - Muszáj nekem lennem?!

Reader-chan: - Mind tudjuk, hogy szereted Aika-chant, te szaros Tsundere.

Bakugo: - Kussolj!

Reader-chan: - Jó, akkor szólok Dabinak...

Bakugo: - Maradj már, megyek! Hogy a rákos halál verne beléd a...

Reader-chan: - Ezt ne mondd Zenia előtt, mert a végén kitalál valami olyan sztorit velem, hogy A halál jegyese vagy ilyesmi...

Bakugo: - Már megbocsáss, de az alkotód egy őrült picsa.

Reader-chan: - Csak szeret írni... jó, kit akarok becsapni, rohadtul beteg.