Az utolsó előtti rész...:((

Másfél óra múlva, Luke minden cucca át lett pakolva Calum lakásába, amit két barátjával osztott meg. Ashton és Michael - Calum barátjai - összebújva hallgattak zenét a kanapén. Calum szemei le voltak hunyva, miközben Luke a haját piszkálta. Luke kezei közé fogta barátja arcát, és hüvelykujjával cirógatta arcát - Calum mi történt a szemeddel? Miért nem láthatsz többé? - kérdezte lágyan.
Calum felsóhajtott, majd megfogta Luke kezét - Ez egy genetikai betegség. Az apukámnak is ilyenje van. A neve retinitis pigmentosa...Nincs rá gyógymód...Igazából a látásod lassan veszik el, először csak távolra nem látsz, majd egyszer csak semmit nem látsz többé- vállat vont, mielőtt sóhajtott.
-Oh- mondta Luke, majd homlokát Caluméhoz döntötte - Miért nem mondtad el nekem előbb? Már ha kérdezhetem...
-Csak szerettem volna élvezni az időt, amit veled tölthettem. Nem akartam arra gondolni, hogy nem láthatom többé a gyönyörű arcodat...De úgy vélem, már késő.
-Calum- motyogta Luke szomorúan, miközben érezte, hogy könnyek égetik a szemét - nincs semmi baj. Megtaláljuk az ellenszerét, és téma lezárva.
Calum épp nyitotta a száját, hogy mondjon valamit, de helyette csak elmosolyodott és megcsókolta barátját. Luke-nak hiányzott ez az érzés, szóval boldogan csókolt vissza.
-Örülök, hogy te találtál meg a lépcsőházban - mormogta Luke Calum ajkaira - mert nincs más hely, ahol szívesebben lennék, mint veled.