Aztán már csak sötétség...

/ Suga szemszöge/

Vicces volt látni, hogy már egy kacsintásomtól is ennyire ki van. És ez is csak a csókunkat juttatta eszembe.
Nem Suga, verd ki őt a fejedből! Mit kezdenél te egy nálad 4 évvel fiatalabb kislánytól?
Aki ráadásul rohadt dögös, és rohadt jól csókol.
Hagyjuk.
Jött a hosszabb szünet, aminek nagyon örültünk, mert igencsak kifáradtunk. Elmentünk tusolni, és ettünk is egy keveset, hogy legyen erőnk a továbbiakhoz. Mikor a szünet véget ért, visszamentünk a színpadra, és folytatjuk. Ez után 5 perces szünet jött smink igzításra, ivásra, stb. Elvettem egy vizet, és épphogy beleittam volna, megszólalt a telefonom. Morogva vettem a kezembe, hogy ilyenkor se tudnak békén hagyni, ám mikor megláttam ki az, meglepődtem. Jia volt, nem értettem miért hív, és miért pont engem, de egy vállrándítással elintéztem.
Ja, és, hogy honnan van meg a száma, az Jimin műve, ragaszkodott hozzá, hogy mind a hetünknek meg legyen, ha baj lenne. Ő tudja.
- Ki az?- kérdezte J- hope, és beleivott a vizébe.
- Jia. - Sóhajtottam, majd felettem, és a fülemhez emeltem a készüléket.
- Igen?
- Jó napot kívánok, izé...Yoongival beszélek? - egy ideges női hang szólt, és zavarban volt.
- Igen. -morogtam- maga ki?
- A nevem Seulgi, és tájékoztatom, hogy a barátnője autóbalesetet szenvedett. Most a kórházban van.
- Bocs, de nincs barátnőm. - köszörültem meg a torkom.
- Egy fekete hajú lány telefonja névjegyeiben, ön volt az első, úgy, hogy Yoongimaci. Netán a bátyja? - Nem, csak egy barátja. Kösz hogy szólt. Viszhall. -ezzel letettem.
Akkor vettem észre, hogy a fiúk engem figyelnek. Ennél kínosabb már nem lehetne, bár ők szerencsére, nem hallották a becenevem.
- Mi történt? -kérdezte Rapmon.
- Jiának balesete lett. A kórházban van.
Ha valami komolyabb baja lett, én megverem az orvost.
- Jaj ne, most mi legyen? - Kiáltott fel ijedten V.
-Odamegyünk hozzá. - mondtam szárazon.
- És a koncert? - kérdezte félénken Kook.
- Szarom a koncertet! Most odamegyünk hozzá. -emeltem fel a hangom.
- Suga, most nem tudunk odamenni. Kész botrány lenne. Hogy magyaráznád Ki? - sorolta a tényeket Jin. - és ha menedzser hyung megtudná, akkor meg vissza kéne költöznie, most.
Levágódtam egy székre, és lehajtottam a fejemet. Pont nekem kell kitörjek, nekem, a swag Sugának, akinek az anyján kívül az összes nő csak egy kefélést ér meg. Sose éreztem magam ilyen gázul, de ha arra gondoltam, hogy Jia épp haldoklik, akkor mindent leszarva rohantam volna oda hozzá. Pedig "utálom".
V leült mellém, és a kezét átdopta a vállamon.
- Yoongi - nem szoktak a normális nevemen szólítani- ha most odamennél, akkor se tudnál segíteni. És most vár rád több ezer Army. Nem hagyhatod őket cserben.
Nem tudtam, hogy V tud szónokolni.
- Oké na, de menjünk, idő van.

/ Jimin szemszöge /

Sose gondoltam volna, hogy Suga kitud ennyire törni. A bandából ő volt a Swag, aki szinte mindent közömbösen fogad. Most meg így kirohant. Én is aggódtam Jiáért, hisz nagyon szeretem, de Sugával volt a legrosszabb a kapcsolata. Alig beszéltek, oltogatták egymást, stb. Nagyon nem értem ezt a gyereket.
A koncert További része hamar eltelt, és mi alig vártuk, hogy a kórházba mehessünk.

/ Jia szemszöge /

Csipogás. Csipogás. Csipogás.
Lassan nyitom ki szemeim. Fehér falak, és még mindig őrjítő csipogás.
Rohadtul fáj a fejem. Annyit tudok levonni, hogy ez biztos kórház.
Oldalra fordítom a fejem(au), semmi. Másik oldalra (au), egy székben alszik egy kapucnis illető. Megköszörülöm a torkom, mire azonnal felkapta fejét, és rámnéz.
Suga.
- Jia. Végre. Azt hittük már sose fogsz  felébredni. -mondta, miközben kezét rátette a homlokomra, és végigsimított rajta, egészen a hajamig. Beleborzongtam.
- Meddig voltam Kiütve? -kérdeztem rekedten.
- 5 napig. - sóhajtott- Jimin szó szerint falra mászott idegességében, V és Hope sírtak, Jin nem főzött, Rapmon és Kook, meg mint az élőhalottak mászkáltak a házban.
- És te?
- Én ahoz képest, hogy utállak, minden nap bejöttem ide. -mondta pókerarcal.
-Mi bajom Van?
- Belső sérülések, kartörés, és még az Amnéziával is számoltunk.
Behunytam a szemem.
- Köszönöm, hogy itt voltál velem.
- És így volt szerencsém észrevenni, mennyire utálod magad.
Elfehéredtem.
- Miért vágdostad magad, baba ?
A szívverésem gyorsabb lett, amit a kis csipogó cucc ki is mutatott. 
Félve nyitottam ki a szemeim. Suga kajánul elvigyorodott.
- Mindig tudtam magamról, hogy ellenállhatatlan vagyok. - sóhajtott önelégülten. - Nos, miért bántottad magad?
- Semmi közöd hozzá. - válaszoltam kicsit távolsátartóan.
- Kösz. 5 napja itt ülök melletted, és nem bízol bennem. - háborodott fel.
- Suga, nem mondtam, hogy ülj itt. Amúgy meg utáljuk egymást. - Sóhajtottam lemondóan.
- Fura, hogy hirtelen Suga lettem. - mondta szarkasztikusan.
- Hogy érted Ezt? - ráncoltam össze a homlokom.
- Semmi közöd hozzá. - húzta fel az orrát, és próbált olyan hangon beszélni mint én.
- Oké, akkor ne mond el.- legyintettem.- felhívod Jimint?
- Igen, persze felhívom a fiúkat. - bólintott, de abban a pillanatban megcsörrent a mobilja.
Morogva nézte meg ki az.
- V- forgatta meg a szemeit, nem is hozzám beszélve, inkább magához. Felvette.
- Mondjad.
- De.
Amolyan "Wtf" fejjel vette el a fülétől a telefont, amiből tisztán kihallatszott egy sikítás. Miután abbamaradt, röhögve emelte vissza a füléhez a készüléket.
- Persze.
- Gyertek. Csá.
Ezzel le is tette.
- 10 perc és itt vannak. Addig elmegyek kávéért, mert itt alszok el. Kérsz?
Miután bólintottam felállt, és elment. Fura ez a gyerek. Nemsokára vissza is jött két pohárral, az egyiket átnyújtotta nekem, majd kényelmesen elterpeszkedett a széken. Tipik Suga. Alig ittam két kortyot, az eddig csöndes folyosóról behallatszott egy mély, mégis kissé gyerekes hang. V. Majd egy másik, kicsit se gyerekes hang. Rapmon, aki nagy valószínűséggel bekussoltatta a többieket. Magas röhögés. Jimin. Majd egy ajtónyitódás, és Hope örömteli kiáltása, amihez hozzájárult Suga elégedetlen morgása, és gyorsan kivette a kezemből a kávét. Jól is tette, mert egyszerre 2 fiú ugrott rám. Hope, és V. Hatalmas vigyorral az arcukon bújtak hozzám, míg én megsimogattam a fejüket. Nem is tudtam, hogy ennyire szeretnek.

És, itt az új rész, remélem tetszik. Köszönöm a komit, nagyon jól esett. Légyszi komizzatok még, kíváncsi vagyok a véleményetekre. Köszi mindent. ♥