Nos, igen, a nagyszüleim kajak ki tettek engem. És mi a legszarabb? Hogy ez nem álom, ez a rideg valóság. Egyébként nem lenne bajom a költözéssel, de még csak két nappal ezelőtt volt a szüleim temetése, és ez szerintem nagyon köcsögség. Így is teljesen magam alatt vagyok, és nem úgy van, hogy ilyenkor vigasztalni kéne? Jah, a mesében.
A nagyszüleim azt akarják, hogy lakjak Szöulban, az uncsimnál, Jiminnél. Jimin, persze befogadott, hisz mindig nagyon jó volt a kapcsolatunk, csak ritkán láttam. És igen, Jimin, Park Jimin a BTS-től. Híres családom van mi?
Ja, bunkó vagyok, sry, a nevem Lee Jia, 18 éves vagyok, és sikeresen árva. A szüleim autó balesetben haltak meg, és ez teljesen összetört. Nagyon jó volt velük a kapcsolatom, így ez nem kérdéses. Az összeomlásomat szerintem mindenki ki tudja venni ha meglát, egyfolytában sötétbe vagyok öltözve. A stílusom is megromlott, bunkó lettem, egy igazi köcsög, de ez csak álarc a külvilág felé. Jól van, na, kit etetek, tényleg köcsög vok. Ez van.
Még egyszer végig néztem a szerelésemet (fönt^), és fekete bőröndömet magam után húzva, kimásztam a házból. A nagyszüleim meg arra sem méltattak, hogy elköszönjenek tőlem, valami partira mentek. Pff...szánalom.
Fogtam egy taxit, aki kivitt a vonathoz. Fizettem, kiszálltam, megvettem a jegyem, és felszálltam a vonatra. Ahogy leültem, bedugtam a fülesem, és elindítottam a BTS-től, a Dangert. El is aludtam hamarosan.

***

Az utolsó előtti megállónál ébredtem föl. Gyorsan ráírtam Jiminre.
Me: Mindjárt ott vagyok, ki jössz elém?
Jimin: Persze. Milyen ruhába vagy?
Me: Sötét.
Jimin: Én is. De megismerlek, nyugi.
Me: Ok, akkor majd talizunk, Cs!
Jimin: Cs.
Nemsokára bemonták, hogy Szöul, és megállt a vonat. Ahogy kiszálltam körülnéztem, és nemsokára meg is láttam Jimint, aki mosolyogva nézett engem.

- Szia! - ölelt át- hogy Vagy?
- Hát elég szarul, mit ne mondjak. - sóhajtottam - Egyébként Szia!
Igaz, hogy tegnap előtt láttam, de akkor a temetés volt, és most így nagyon jó, hogy itt volt, hisz ő volt az egyetlen akire számíthattam.
- Hé, lazulj. Látszik, hogy magad alá estél, de próbáld meg jól felfogni.
- Mármint, Hogyan?
- Ezt ne tőlem kérdezd. Nem vagyok jó lelkizésben. De Tae, vagy Kookie biztos tud neked mondani valamit.
- Oké. Nem is tudom mikor találkoztam utoljára velük.- ültem be a fekete kisbuszba. Biztos ezzel furikáznak a fiúk.
- Viszont én pontosan tudom. 10 éve. Akkor voltál 6. És ahol képest is pici.
Nos igen, elég alacsony vagyok azt meg kell hagyni. - Nem is voltam pici.
- Rendben, akkor kicsi voltál.
Megforgattam a szemem. Egy mosolyt sem tudok sajna kicsalni az arcomra. Jimin igen, ő mosolygott, de látszott rajta, hogy feszült volt.
Hirtelen óriási sikítás csapta meg a fülem, mire ijedten kaptam oda a fejem. Egy csapat visító nőnemű egyén, akik inkább beszívott mókusok, de mind1.

- OTT VAN JIMIN! PARK JIMIN!!!!!
Jimin ijedten taposott a gázra, és gyorsan elhajtottunk a rajongók elől, akik közül némelyik sokáig futott a kocsi után (?!).
- Tudtam, hogy álarcot kellett volna vegyek.- dörmögött magában a mellettem ülő.
Úgy egy fél óra után, amit beszélgetéssel töltöttünk el (megtudtam, hogy 7 pasival fogok lakni, király mi? ), megálltunk egy óriási gyönyörű ház előtt.
Igen, Jia, itt fogsz lakni!
Mondjuk mit csodálkozok, egy sztárnak ( ebben az esetben 7 sztárnak) nagyon cool háza szokott lenni.
- Gyere, a fiúk már nagyon kíváncsiak rád!- mosolygott Jimin.
Szegények csalódni fognak.
Ne mondj ilyet Jia, minden ember fontos.
Akkor én nem vagyok ember.
Akkor mégis mi vagy?!
Ufócsirke.
Barom.
Oké, megőrültem, kezdek Gollam lenni, MAGAMMAL VITATKOZOK!
Tudtam, hogy egyszer valamiben igazad lesz, Jia.
Mielőtt kedves énem/b. újra támadás indította volna énem/a. ellen, Jimin kinyitotta az ajtót, és beléptünk a házba. Először a nappaliba mentünk, ami nagyon tetszett.

(Ennél persze sokkal rumlisabb volt, de az rontaná az összképet XD ír. szerk. )
Igaz nem nagyon tudtam megfigyelni, mert 5 szempárral találtam magam szembe. Azért csak öttel, mert Suga egybenőve a kanapéval aludt.
- Szia Jia!- köszöntek egyszerre, majd sorba mind megölelgettek, kivéve persze Sugát, aki a csoportos köszönésre felkelt, elmormogott valami "Csá" szerűséget, és aludt tovább. Meg tudom érteni.
Én is köszöntem egy sziasztokot, ami a sok erőfeszítés ellenére épphogy vidámra sikeredett. Bemutatkozni nem kellett, hisz találkoztunk már, és amúgy is, név szerint ismerem őket. 10 éve volt.

~Visszaemlékezés~

Épp TV-ztem, mikor csöngettek. Felpattantam a kanapéról, és az ajtóhoz siettem. Néhány nyújtózkodás után elértem a kilincset, és ki tudtam nyitni az autót. Jimin lépett be rajta, 6 másik fiúval az oldalán.
- Na fiúk, ő itt az unokatesóm, Lee Jia, Jia, ők itt a barátaim, Taehyung, Namjoon, Hoseok, Jungkook, Jin és Yoongi.
- Sziasztok! - emeltem fel kezem mosolyogva.
- Szia Jia! - mondták ők is mosolyogva, és mind megölelgettek.
Amolyan " csoportos ölelés" , ahogy ők nevezték. Nem voltak nálam sokkal idősebbeknek, de azért néhányuknál volt korkülömbség.
Jimin szülei nem voltak itthon ( én akkor náluk voltam), így csak leültek a kanapéra, és beszélgettek. Hirtelen Taehyung felvett az ölébe és megölelt.
- Olyan kis cuki uncsid van Jimin! Add nekem!

~visszaemlékezés vége~

- Jaj, még mindig olyan kis Cuki! - kiáltott Tae, és megcsípte az arcomat.
Na, hogy én cuki, az teljes tévedés!
- Tae, mutasd meg neki a szobáját, mert nekem el kell mennem a nagyihoz.
Jimin nagyija rákos, a kórházban van, és ő megpróbál minél több időt tölteni vele.
Nos igen, valaki kijön a nagyszüleivel.
Miután mindenki kívánt egy jobbulást, Tae felkisért az emeletre. A lépcső után folyosó volt, annak a bal oldalán voltak a szobák. Minden ajtóra ki volt akasztva egy névtábla, és azon a szobában lakó neve. Így jött sorba.
1. Jin (Taehyung elmondása szerint, azért, mert szinte mindig ő kel föl leghamarabb, hogy elkészítse a reggelit, de azért is, hogy közelebb legyen a konyhájához. )
2. Rapmon
3. Jimin
4. Hoseok
5. Jungkook
6. Tae
7. Az én szobám
8. Suga ( hogy jobban ki tudja zárni a zajt, ha  alszik, márpedig ő nem nagyon csinál mást. )
Suga szobájával szemközt volt a WC, az enyémmel a fürdő, Tae-vel egy másik fürdő.
Taehyung az én szobám elé állt, két meghajlás között átadta a kulcsot. Kinyitottam az ajtót, és elem tárult a szobám. Irtó cool volt (ezen értsd azt, hogy gyönyörű).

De volt ott meg valami, ami miatt könnybe lábadt a szemem.

Ezt a smink asztalt hárman csináljuk, én, és a szüleim. Semmi sem volt értékes dolog a szobámban, csak ez, és Jimin elhozta nekem. Csak ő tudott róla a szüleimen kívül, mert ő közel áll hozzám. 5 éves voltam, mikor készítettük.

~ Visszaemlékezés~

- Anya! -rángattam anya felsőlyét, aki mosolyogva nézett rám.
- Mi az Kincsem?
- Unatkozok.
- Unatkozol? Rendben, akkor gyere, csinálunk valamit együtt.
- Apa Is?
- Igen, apa is, na Gyere! - nevetett anya. Gyönyörű nevetése volt. Mindig melegséggel töltött el, és mindig megnyugvás tőle.
Lementünk, apa műhelyébe. Ő asztalos céget vezetett, és olyan iskolát is végzett. Gyönyörű bútorokat készített.
- Na, most neked csinálunk valamit. - nézett rám mosolyogva.
- Mit?
- Egy olyat, amilyen anyának van.
- Tükrös asztalkát? - kérdeztem lelkesen.
- Igen.
- Juj de jó! - ujjongtam.
Apa sok, már kész alkatrészt vett elő, és osszefúrta őket. Én csiszoltam, és hárman, közösen kifestettük fehérre. Nagyon szép lett, és apa másnap már készen hozta be a szobamba. Mert hát, persze, tükröt kellett belerakni, stb. Nagyon örültem neki, és nagyon vigyáztam rá.

~ Visszaemlékezés vége~

- Oh, Tae, úgy Köszönöm! Nagyon Szép!
Ő csak vigyorogva megvonta a vállát ( előtte persze jól megölelt, mert ez kihagyhatatlan).
- Jimin mondta, hogy mostanában a sötét színekkel spanolsz. És ami az asztalkát illeti, az eddig ismert lányok inkább a tartalmukat szerették, szóval, bírlak érte. De persze nélküle is bírlak Jiji. -ölelt meg szorosan.
- Mi az, hogy Jiji?!
- Tök cuki. Illik hozzád. - mondta mosolyogva- na én megyek, a bőröndödet majd küldjük.
Egy intés után el is tűnt a folyosón.
Elterültem az ágyon, és néhány pillanat múlva el is aludtam. Mert hát, én mindenhol, és bármikor képes vagyok elaludni. Pl.:
- házi írás közben
- kajálás közben
- ivás közben
- az ágy alatt
- a suliban
- ülés közben
- az állás közbeni nagyjából megy, de még fejlesztem
- olvasás közben
- hiperizgalmasadrenalinfeltöltő akció film közben - alvás közben
Valami nagy puffanásra keltem, és ilyedten ültem fel. Suga volt, és a bőröndömet dobta le a földre. Szúrósan méregetett, majd mellkasa előtt összefonta a kezét.
- Ohm, Köszi. - néztem rá óvatosan, mert nem értettem mért ilyen ingerült.
- Nos, most, hogy végre ketten vagyunk, tisztázni szeretnék néhány dolgot. Először is, ne hidd azt, hogy mindenki annyira szeret téged. Én nem akartam, hogy idegyere. Tudtam jól milyen vagy. Egy elkényeztetett, hisztis kislány, aki gondol egyet, összeveszik a szüleivel, és átköltözik az unokatestvéréhez, aki természetesen befogadja, mert nem tudja az igazi okot. Már a megjelenésed taszító, mert látszik, hogy se punk, se rocker nem vagy, és szerencsétlenül próbálod ezt elhitetni a többiekkel. Szóval, társaságban lehet, hogy hozzádszólok, de amúgy ha megkérhetlek, néz levegőnek, ahogy én is teszek. Kösz.
Azzal sarkon fordult, becsapott az ajtót, és itt hagyott engem a kétségbeesésben.
Mi a szar volt ez?!
Lehuppantam az ágyamra, és csak meredtem magam elé.

Kérlek, komizz! :)