Ugye ti is imádjátok eme félsziget országait?
Akkor nyugodtan olvasd csak el ezt a kis szösszenetet!

De előtte leszögezném, hogy nem vállalok felelősséget az esetleges agykárosodásért.

Koszovó szemszöge

Drága Szerbia összehívta az összes balkáni országot, szóval elkellett nekem is mennem. Nem mondom, hogy nem szeretek balkáni lenni, de ez egy kicsit még mindig idegesítő.

Mindegy...amíg nem látok egy vödröt, addig nincsen baj...

De balszerencsémre pont ott jött velem szemben Bosznia - Hercegovina. Vödörrel a fején. Valamiért nagyon imádja azt a vödröt. Sajnos még nem kaptunk választ arra, hogy miért is.

Gratulálok. Nekiment egy falnak. Minek kell azt a vödröt mindenhova magával vinni.

-- Kicsi ugrás, mert lusta vagyok leírni Bosznia - Senpai ügyetleségét. --

- Ha nem szeded le a fejéről azt a vödröt, én fogom megcsinálni helyetted! - fenyegette a házigazda Boszniát.

- NA MINT A KILENCVENES ÉVEKBEN, MI?! - vágott vissza a figyelmeztetett.

- NYUGODJATOK LE! - kiáltotta Horvátország.

- Dja, befejezhetnétek már. Nem a múltban élünk. - mondta Bulgária egy kicsi akcentussal az elején.

- KI AKARJÁTOK ROBBANTANI A HARMADIK VILÁGHÁBORÚT IS?! - ordította Albánia.

- A MÁSODIK NEM AZ ÉN HIBÁM VOLT! De az első sem... - válaszolta Szerbia.

Erre valahogy mellettük termett, várj...hogy is hívják? Magyarország, nem?

- Most rögtön visszaszívod a mondataid, vagy mehetsz Jugoszlávia mellé a pokolba. - mondta halál komolyan a magyar lány.

- Ki mondta, hogy Jugoszlávia a pokolban van? - kérdezte Macedónia.

- Nem tudom... - válaszolta Montenegró.

- Magyarország, mit keresel itt? - nézett az említett országra az éppen érkező Görögország.

- EZT BAZDMEG! - szaladt ki valószínűleg a konyhába, utána meg visszajött egy serpenyővel.

- Ki akár először meghalni? - kérdezte.

- Nem én. - válaszoltam.

A többi ország meg csak állt ott egyhelyben.

- Mi van, lefogyott a Windows? - kérdezte vigyorogva a serpenyős.

- Én megakarok dögleni most... - mondta a sarokból Vajdaság.

- SEMMI PÉNZÉRT! - kiáltotta a magyar, utána meg az ablakon keresztül távozott.

- Ez mi a faszom volt? - fejezte ki mondandóját Horvátország.

- Olyan van neked is? Mióta? - cukkolta Szerbia.

- TUDOD MIT? MEGTUDHATOD! - ordította a horvát srác.

- ANYÁDAT! - vágta rá Szerbia.

- Ha megkérhetlek titeket, ne itt basszátok meg egymást. - mondta Macedónia. A két említett pedig rák vörös lett.

- Úú... - vigyorgott Montenegró.

- Menjetek Szerbia szobájába, vagy valahova! - szólt Macedónia megint.

- Jézus, Macedónia, ez nem volt kicsit kemény nekik? - mosolyodott el Görögország.

- F-f-folladjatok a Dunába! - mondta nekünk Szerbia, miközben a feje Szovjetuniót megszégyenítve vedte fel a vörös minden árnyalatát.

- De akkor te is! - Horvátország eme gyönyörű mondata után, Bulgária is elmosolyodott.

- Használjatok gumit is ám! - vigyorgott Macedónia. Ezzel elérte, hogy Szerbia és Horvátország megint a vörös 50 árnyalatában pompázzanak.

- R-r-rohadjatok meg! - szidott minket tovább az érintettek közül az alacsonyabbik.

Helló újra, persze csak a szemrák után! Igen, volt egy kis idő mióta nem találkoztunk. De itt is vagyok! Ja, és igen, egy kibaszott nagy shipper vagyok, és nem tagadom! ^^

Addig is, Viszlát Nyár!