Konichiwa, watashi Rákosi Mátyásdes! (remélem, hogy jól emlékszem!)

Tudom, régen voltam már itt, de annak volt egy szép oka. Ugyanis ezalatt az egy év alatt, ameddig nem foglalkoztam hű elvtársaimmal, Japánba utaztam, hogy [még többet dolgozzak, és véletlenül se nyaraljak!]

Készültek képek is az utamról!

Az első nap, pont akkor készült, amikor megérkeztem. Megjegyzem, ámbár bátortalanul, fáztam ebben a lenge ruhában, főleg cipő nélkül. De mentségemre legyen, azt hittem, hogy a japánok így öltözködnek. Az a sok mese félrevezetett engem!

Ez a kép három nappal később készült. A fotón az a család szerepel, melynél megszáltam. Az ajándékoknál én is segítettem!

Ez a kép jóval később készült, akkor amikor a fenyőünnepet ünnepeltük. Mondtam ugyan, hogy azok a valamik nem mutatnak jól, nem hallgattak rám. Nem baj, legalább készült ilyen kép is.

Elején dühös voltam, amikor megláttam ezt a lesifotót, de most már csak nevetni tudok rajta. Ugye milyen ijedt arcot vágtam, amikor megláttam a fotóst?

És ti Elvtársak, veletek mi lett ezalatt az egy év alatt? Hadd használjam a nemrég tanult japán szavamat búcsúzóul, uwu!