Úgy vettem észre, hogy a második kötetben eddig ők a legkedveltebb páros, így gondoltam, megleplek titeket ezzel a rajzocskával.

Bár a kapcsolatuk korán sem indult zökkenőmentesen, azért a történet során úgy gondolom, szépen egymáshoz csiszolódtak.

Az első találkozásuk nem sikerült túl jól. Lukan éppen előtte esett át élete első szerelmi csalódásán, ráadásul az érdekházasság gondolata sem lelkesítette túlzottan. Milának azonban már első látásra megtetszett a fiú, és szerette volna meggyőzni őt, hogy az édesapja nem árulta el a császárt. A fecsegésével persze csak azt érte el, hogy Lukan bolondnak nézte amiatt, amit Jo'durról és a Halhatatlan seregről összehordott.

Számomra az az egyik kedvenc közös pillanatuk, amikor Mila "ráakaszkodik" Lukanra, és a fiú kénytelen elvinni őt a Véres Karomba, ahol kérdezz-felelek játékba kezdenek.

"Lukan hosszú percekig nem szólalt meg, inkább újratöltötte mindkettejük poharát. Mila azonnal belekortyolt, ő azonban csak lötyögtette. Pedig jó lett volna, ha nem ilyen józan, amikor a lány mindezt a nyakába zúdítja.

- Én nem várom el tőled, hogy akkor is mosolyogj, amikor nem vagy boldog. - Lehet baromság volt, de érezte, hogy valamit mondania kell.

Mila letette a poharát, és homályos tekintettel meredt rá. Lukan nem tudta állni a pillantását. Félt, hogy a lány könnyekben tör ki vagy valami más látványos őrültségbe kezd. Már így is eléggé magukra vonta az előző szónóklatával a jelen levők figyelmét, nem hiányzott, hogy tetézze. "

Ez a két részlet pedig szerintem jól mutatja, hogy milyen jó hatással vannak egymásra:

"- A rosszindulatú pletykák miatt viselkedsz így? - folytatta a felesége valamivel higgadtabban, és leült mellé az ágyra. - Hidd el, hogy nem csak azért választottak téged a várkapitányi posztra, mert az apád a völgy ura.

- Sosem érdekelt, mit mondanak mások - morogta Lukan.

Mila már megint fájó pontra tapintott. Valahogy mindig eltalálta, hogy melyik témát szeretné kerülni.

- Mikor fogod fel végre, hogy azok, akik ezt terjesztik, csak féltékenyek rád? Jó munkát végzel. A tanács is elégedett, hiszen csak ideiglenesen jelöltek ki, de mégis több mint öt hónapja vagy kapitány."

Lukannak szüksége van az elismerő szavakra, meg persze arra is, hogy időről-időre helyre tegyék. Mila mindkettőhöz nagyon jól ért. :)

Ez a részlet pedig azt mutatja, hogy Mila végre igazán szabadnak érezheti magát Lukan mellett:

" Ráadásul hiányzott neki a férfi. Nemcsak olyan ábrándos módon, mint amikor Karomvégen volt, hanem úgy igazából. Elviselhetetlenül vágyott a közelségére, az érintésére, a csókjára. És arra is, hogy egymáséi legyenek. Amikor erre legelőször ráébredt, még magát is zavarba hozta vele, de azóta egyre jobban szabadjára merte engedni az érzéseit, és ahogy a Lukan előtti szégyellősége megtört, arra is rádöbbent, hogy sokkal magabiztosabbá tették őt az elmúlt hónapok."

Ha még nem olvastad a történetet, de kíváncsi vagy rá, kukkants bele a Sólyomtollas veszedelembe.