Reggel borzasztó fejfájásra ébredtem. Fel akartam ülni, azonban egy rosszalló morgás hallatszott az agy masikoldaláról. Ijedtemben ugrottam egyet. Odakaptam a fejemet, ahol egy srác feküdt. Kikerekedett a szemem, majd a takaró alá néztem, és sokkoltan konstatizáltam, hogy nincs rajtam ruha.

-Uramisten! Mi... tegnap... A nevedet sem tudom! - ültem fel és estem pánikba, mire ő is felült az ágyban.

- Az nem baj, én sem tudom a tiedet. -Mondta, mintha teljesen normális lenne, hogy csak úgy lefeküdtünk.

-Laura. -mondtam, majd beharaptam ajkamat.

-Ádám. Nah látod, már megismertük egymást. Így kicsit megkönnyebbült a lelked? - kérdezte, majd visszadőlt az ágyba.

-Dehát nekem még sosem volt egyéjszakás kalandom... -suttogtam magam elé.

-Hát most volt. -Mondta, nem törődöm hangon. Bennem ekkor ment fel teljesen a pumpa.

-Nem! - kiáltottam hirtelen, és a lehető legszomorúbb fejjel néztem Ádámra, mire elnevette magát.

- Hát ha ennyire nem akarsz egyetlen egyéjszakásat sem... akkor bevallom, hogy nagyon jó volt az este. Felénéztem egy amolyan "most viccelsz" nézéssel. - ezzel csak annyit akarok mondani, hogy ha akarod, lehet több közös esténk is. - mondta, én pedig rossz kedvem ellenére elmosolyodtam.

- Jó, de akkor vigyél el randizni. - mondtam, mire elnevette magát, és most én is vele nevettem már.

Elvettem az éjjeliszekrényről a telefonomat, és egy ujjabb sokk fogadott. Vagy 800 nem fogadott hívásom volt, és mindegyik Emmától. Gondoltam ideje lenne visszahívni.

-Szia. - Szolt bele fáradt hangon.

-Szia.

-Laura! Rengetegszer hívtalak! Hova tűntél?! Az este hihetetlen volt. Megismerkedtem egy fiúval, úgy hívják, hogy Bence. És hihetetlen jófej.
De nem emiatt hívtalak annyiszor. Hanem kb miután eltűntél, így 10 percel megjelent a ValMar!!!! A Peti meg a Milo átvágtak az egész termen, és felmentek a VIP részlegbe, de osztogattak auzógrammot, és kaptam egyet a Milotóóól!!!!!!!!!!!!!!! - sikított a telefonba a barátnőm. Kicsit sajnáltam, hogy nem voltam ott, de egy csodás estet tudhatok magam mögött. - De te hol voltál?!

-Háát... azt hiszem az este jól szórakoztam... - Adám felnevetett a barátnőm pedig ismét sikoltott.

-Minden részletet hallani akarok! - mondta Emma. Ekkor a telefon másik oldaláról meghallottam egy rekedtes férfi hangot.

-Gyere vissza baba! - Mosoly kúszott az arcomra.

-Tehát te is jól szórakoztál. - állapítottam meg mosolyogva, és magamelé képzeltem, ahogy barátnőm elpirulva mosolyog.

-Mennem kell. - Tudta le gyorsan, majd elköszöntünk, és letettük. 

- Gyere bujj ide! - szolt Ádám. Vasárnap van. Nincs munka nincsen semmi. Aludhatok egy fiú karjaiban délig. Mert ma megtehetem! Tisztáztam le magammal, majd odabújtam Ádám mellé, mire ő szorosan átkarolt, és igy szenderedtem álomba.

〰️〰️〰️

Lehető legnagyobb meglepetésemre, mikor ismét felébredtem, Ádám épp belépett egy tálca reggelivel.

-Farkas éhes vagyok, köszönöm! -nyúltam volna a tálcáért.

-Ja ezt magamnak hoztam. -Jelentette ki tök komolyan, de arckifejezésemet látva elröhögte magát. -Naa, csak vicceltem, nem kell olyan képet vágni, mint akinek a macskáját gyilkolják. - Erre már én is elnevettem magam. A kezembe nyomta a tálcát. A reggeli/ebedem elfogyasztása közben megbeszéltük a kapcsolatukat. Úgyhogy igen! Már nem vagyok szingliiiiii!!!!

Nem sokkal késöbb elindultam haza. Beleptem a házba, körülnéztem, majd elfogott az az érzés, hogy túl egyedül vagyok. Ami nem csoda, hisz egyedül voltam a házban. De nem kellene ezt az ürességet éreznem. Hiszen ma jöttem össze valakivel. Nem is akárkivel egy nagyon aranyos, és helyes sráccal. De mégis szár ez az érzés.

Csináltam magamnak egy teát, majd bekapcsoltam magamnak az aktuális sorozatomat. Egyszerűen nem tudtam magammal mit kezdeni, így csak pörgettem egymás után a részeket, mígnem arra döbbentem rá, hogy este van. Kicsit úgy éreztem magam, mint aki depizik, pedig semmi okom nem volt rá.

〰️〰️〰️

Az idő lassan telt múlt, és két hétig semmi izgalmas nem tórtént. Egyre jobb kapcsolatom van Ádámmal, és talán igazan belé szerettem. Épp munkába tartok, és valmar számokat éneklek. Természetesen, mint mindig.

Beleptem a kávézóba, és épp beálltam volna a pult mögé, mikoris Emma elkezdte rángatni a vállamat. A hirtelen ért mozdulattal, a telefon kiesett a kezemből, ezzel a fülhallgatotól is megszabadulva. Teremben max hangerőn kezdett el menni a Berobbanó című dal. Nem igazán foglalkoztam vele, ugyanis arra számítottam, hogy nincs itt senki. Azonban Emma az egyik asztal felé fordított, ahol öt fiú ült. Elfehéredtem. Manuel, a ValMar, és a Bruno×Spacc tagjai néztek egyenesen rám.

Nyeltem egy nagyot, majd felkaptam a telefonomat, és gyorsan kinyomtam az üvöltő számot. Manuel, hirtelen elnevette magát, amibe hamarosan a többi fiú is beszállt. Én vörös fejjel álltam be a pult mögé.

-Csajszi! Menj, és védd fel a rendelést. Gyerünk! Menni fog! Csak el ne bénázd. Én nem mertem oda menni, mert tudtam, hogy tuti csak össze vissza hadoválnék. - Szolt Emma.

-Biztos hogy neem! Most végleg lejárattam magam elöttük. -Suttogtam fájdalmasan.

- Akkor javíts! - lökött az asztal felé. Innen már nincs vissza út - gondoltam, majd elindultam ah asztal felé.

- Felvehetem a rendelésüket? - kérdeztem majd egy angyali mosolyt varázsoltam az arcomra, és reméltem, hogy nem látszik az arcomon mennyire ideges vagyok.

-Én egy Lattet kérnék, szerintem Manu egy jeges kávét iszik - nézett Valkusz Milán a mellette ülő fiúra, mire amaz bólintott. -Peti meg biztos Cappuccinot kér. Laci, Bruno, ti mit...

- Melyik a kedvenc számod? - szakította félbe barátját Marics. Elkerekedett a szemem, az ál mosoly leolvadt az arcomról, és nyeltem egy nagyot. Most válaszoljak?! Mit válaszoljak?! Nincs kedvencem, mindegyiket imádom! De ezt nem mondhatom! Vettem egy nagy levegőt, majd a lehető legőshíntebb választ adtam meg. Ugyanis a hazugság ront egy kapcsolaton a legjobban. És esélyem van a ValMar tagjaival beszélgetni.

- Nincs konkrét kedvencem. - Néztem a szemébe. A levegő felmelegedett, azt hittem elolvadok. A tértem megremegett, és attol feltem a labaim felmondjak a szolgálatot, azonban vegül erőt vettem magamon, és folytattam. - Mibdegyik szamot szeretem. Bár nem nagyon konyítok a zenéhez - nevettem fel kissé kínosan. - a ti zenetek mindig rá tudtak vezetni a valódi érzéseimre. Minden számotokban megtaláltam önmagamat. Persze nem mindig a szöszösöd értelmében mondtatok el az érzéseimet, néha csak rávezettek a dalaitok. - Suttogtam a végét. Ekkor azonban Brúno szólalt meg.

-Nagyon feszejezve érzed magad édes. Engedd el magad, egyáltalán nem komoly a szitu. Mi csak pár fiú vagyunk aki jött inni valamit. Ilyenkor nem hírességekként kell ránk tekinteni. Ázok a színpadon vagyunk. Most csak hétköznapi srácok vagyunk. Azért itt vagyunk, mert -zokon ne vedd édes - de ez nem a legforgalmasabb hely. És itt tényleg lehetünk csak srácok. - villantott felém egy féloldalas mosolyt. Peti csak imádja a hírnevet, ezért is kérdezett rá a dalos dologra. Remélem az, hogy mi titkon itt vagyunk, az maradhat is így. Nem lenne jó, ha megint az otthoni kávét kellene inni. - hirtelen elmosolyodtam. Belül sikoltoztam, de moderálnom kellett magamat.

- Akkor ne is próbálkozzak autógrammal? - kérdeztem többnyire azért, hogy magamban levezessem a feszültséget. Manuel elnevette magát.

-Látom érted a dörgést. - nevetett, majd Milánhoz fordult, és mondott valamit, azonban már csak a gondolataimat hallottam.