IDOL
└ · · · kai · · ·
      jongin × oc

TÉMA
└ · · · soft, plüss, hetero, szerelem, őszinteség, békülés, gyerek · · ·

ヽ｀、ヽ｀ヽ｀、ヽ｀

A lakás hófehér falán elhelyezkedő órán figyelem a mutatók monoton kattogását, miközben mellkasom előtt összefont karomon dobolok gyűrűkkel dekorált ujjaimmal, ahogy Jonginra várok, aki már megint késésben van. Mondjuk a tegnapi veszekedés után azon csodálkoznék, ha egyáltalán megjelenne – bár én a helyében inkább már a megbeszélt időpont előtt ott lennék minimum húsz perccel.

A nagy harcihelyzet pedig nem más, mint a közös gyermekünk neve; tudniillik, hogy már évek óta együtt vagyunk, s a kis pocaklakó is lassan megérkezik már, tehát felvetült a kérdés, hogy mi legyen a csöppség neve? Lehet, hogy ez nem tűnik olyan nagy dolognak, melyen két embernek annyira össze kellett volna vesznie, hogy utána már látni se akarják egymást minimum egy hétig, azonban nem szép dolog ujjat húzni egy terhes nővel, kinek a hormonjai olyan szinten befolyásolják az érzelmeit, hogy az egyik pillanatban a legbújósabb, míg a másikban már ölni tudna.

Szóval most is roppant mód ideges vagyok, hiába nem kéne feszültnek lennem, ám egyszerűen ez a helyzet hihetetlen módon zavar; nem hiszem el, hogy Jongin ennyire nincs tekintettel rám, s bármilyen névötletet vetetettem fel, instant leszólta. Tudom, hogy ő is feszült a munkája miatt, ám nem megoldás, hogy a terhes barátnőjével így viselkedjen; lehet kicsit én is hisztikirálynő vagyok, de próbáljon meg ő egy gyermeket hordani a saját testében, majd kilenc hónap után megszülni.

Ám ekkor megszólal a csengő, mire a hatalmas pocakomtól kicsit nehezebben állok fel a kanapéról, hogy a kulcsot elfordítsam a zárban, s beengedjem - minden bizonnyal - Jongint. Azonban mindenre számítok, csak arra nem, hogy egy mackós egybepizsiben, s egy csokor rózsával álldogál a küszöb túloldalán.

- Szia, édesem - mondja mosolyogva, én pedig hirtelen meg sem tudok mukkanni, annyira lesokkol ez a látvány, szóval csak bambán pislogok, hogy felfogjam mit is látok.

- Mi ez a szerelés? - rázom meg végül a fejemet, majd arrébb állok, hogy be tudjon jönni a lakásunkba. Jongin a konyhába megy egyből, hogy a csokrot egy üvegvázába tegye, én pedig egyből követem is.

- Gondoltam, hogy egy plüssmacival már nem tudnálak kibékíteni - rántja meg vállait, ajkaira pedig azt a mosolyát ülteti, melynek sosem tudok ellenállni. Hitetlenkedve ingatom fejemet, majd mintha minden haragom elszállt volna mosolyodok el én is. - Komolyabb már annál a kapcsolatunk, hogy ilyen egyszerű ajándékkal kedveskedjek neked, szóval gondoltam leégetem magam fél Szöul előtt és megleplek ezzel.

- Olyan lökött vagy - nevetek fel, majd kitárom karjaimat, hogy jelezzem; jöjjön ide, s zárjon erős karjai közé, amit nem is rest megtenni, egyből magához ölel. Válla és nyaka közé fúrom arcomat, a pizsama puha anyagába, mire ajkaimra szélesebb mosoly szökik.

- És tudom, hogy tegnap nagyon hülyén viselkedtem - szólal meg kicsivel később, mire ráemelem tekintetem, kíváncsian várva a mondandója folytatását. - Igazából mindegy, hogy mi lesz a kicsi lányunk neve, amíg egészséges és boldog gyerek lesz. Na meg az ő gyönyörű anyukájának is fontos a boldogsága.

- Kitaláljuk majd együtt, hogy mi legyen a neve - hagyok lassú puszit ajkain, majd szélesen elmosolyodok. - Mackóm.

-beforethedawn ♡