Y O O N G I

- Tudod Jimin.. - kezdem halkan, miközben csípőjéhez vezetem kezeim, s magamhoz ölelem. - Régóta gondolkozok dolgokon.

- Például? - néz fel rám kíváncsian. Elmosolyodok, s homlokára nyomok egy csókot.

- Például, hogy mit érzek irántad. - mondom könnyedén, mire Jimin porcelán bőrét elönti a zavarát a világ szeme láttára adó pír. - Aztán.. Arra jutottam, hogy szeretlek.

- Örülök, hogy erre jutottál. - mosolyodik el őszintén. A világ legaranyosabb görbületét varázsolja ajkaira miattam. A tudat, hogy én késztetem mosolygásra melegséggel tölti meg az egész testem.

Az eső elkezd megint csillapodni, mire nekem egy borzalmasan hülye ötletem támad. Kimászok az ablakból, mire Jimin kérdőn hátrapillant rám.

- Mit csinálsz hyung? - kérdezi kíváncsian.

- Kimegyek az esőbe! - jelentem ki nevetve. Jimin furán kezd el méregetni, majd felpattan az ablakból, s megindul utánam. Lerohanunk a recsegő lépcsőn, majd az előszobába igyekszünk. Magamra kapom a bakancsom, s Jimin is felveszi a cipőjét.

Csillogó szemekkel kezdem vizslatni, mire Jimin kitárja a lakás ajtaját, s kirohan a szakadó esőbe. Nevetve kezd el ugrálni, arcát az ég felé fordítja, s mosollyal az ajkain élvezi, ahogy a hideg cseppek porcelán bőréhez érnek, s folynak végig rajta.

- Jössz már? - vezeti rám tekintetét. Nevetve megrázom a fejem, majd kirohanok én is az esőbe. Hajam egyből elázik, s homlokomra tapad. Hangosan kacagva ugrálunk a pocsolyákba.

- Jimin! - kiáltom hangosan, mire rámemeli a mindig szomorú szemeit, amikben most boldogság fénye csillan. A két métert ami köztünk volt, egy hatalmas lépéssel szüntetem meg. Arcát két kezem közé veszem. - Szeretlek!

- Én is szeretlek téged hyung! - válaszol vidáman. Karjait ismét vállamra helyezi, tarkómnál megint összefonja ujjait. Kezeimet csípőjére vezetem. - Tudod mit szerettem volna mindig is kipróbálni?

- Na mit? - kérdezem kíváncsian. Jimin felnevet, majd lábujjhegyre emelkedik és azt a kis méretbeli különbségünket megszünteti és a fülemhez hajol.

- Mindig is szerettem volna esőben csókolózni. - suttogja hallójáratomba. Abbahagyja a pipiskedést és szégyenlősen a szemeimbe néz. Elvigyorodok, majd lassan ajkaira hajolok. Jimin most egyből visszacsókol, én pedig szépen lassan egyre közelebb húzom magamhoz, miközben hátradöntöm.

Jimin apró, zavart mosollyal az ajkain csimpaszkodik belém. Kiegyenesedünk, majd szorosan magamhoz húzom. Fejemet a nyaka és válla közti részbe temetem.

Az eső közben szüntelenül dobol a vállainkon, eláztatva a hajunkat, ruhánkat. De ebben a pillanatban egyikünket sem érdekli, hogy estelegesen emiatt megbetegedhetünk.
Csak élvezzük a hideg esőcseppeket és egymás forró ölelését.

Bárcsak megállíthatnám az időt és örökre így maradhatnék vele.

- Meddig maradsz velem? - suttogja átázott bőrömre.

- Örökre. - válaszolom halkan, s ajkainkat újra összeérintem.

És csak csókolom, miközben az eső halkan, megnyugtatóan zenél körülöttünk..

[the end]

[cyy 20181026 - 20181030]