Y O O N G I

Jimin szemei le vannak hunyva. Hirtelen egy könnycsepp gördül végig porcelán tapintású bőrén. Kedveskedve közelebb hajolok hozzá, s ajkaim arcához érintem. Íriszei meglepetten nyílnak ki, s kérdőn fürkészi tekintetem.

- Na mi az? - mosolyodok el kiskutya tekintetét látva.

- Nem zavar? - kérdezi halkan. Közelebb hajolok hozzá, hogy jobban értsem mit motyog. - Nem zavar, hogy szeretlek?

- Kéne? - kérdezek vissza huncut vigyorral ajkaimon. Jimin bátortalanul megrázza fejét. - Tudod, aranyos vagy.

- N-Ne hazudj hyung! - fordul az ablak felé. Szemeit az esőcseppeken legelteti. - Oh, elállt az eső.

- Igen. - bólintok egyet, miközben én is az üveglap és az utca felé fordulok. - Jimin.

- Igen? - néz rám halvány mosollyal az ajkain.

- Van valami a szádon. - húzom pimasz vigyorra ajkaimat, mire Jimin ijedten kezd el kapkodni. Pulcsija ujjával simít végig rózsaszín párnáin.

- Hol? Mi? - kérdezi zavartan. Elveszem kezét szája elől, s ajkaim az övének nyomom. Lehunyom szemeim, s úgy kezdem falni édes párnácskáit. Jimin lefagyva hagyja, hogy ajkait csókoljam. Hirtelen elkezdi mozgatni száját. Lassan és bátortalanul csókol vissza.

- Csak az én szám. - suttogom ajkaira, mikor eltávolodok tőle. Jimin arca élénk vörössé változik, miközben elfordítja tőlem tekintetét.

- Hyung.. Ne csináld ezt.. - mondja halkan. Közelebb ülök hozzá, s homlokom az övének döntöm.

- Mit ne csináljak? Ne szeresselek? - kérdezek vissza suttogva, miközben füle mögé túrom az egyik igen hosszú tincsét. Jimin megszeppenve bámul egyenesen szemeimbe.

- Yoongi.. Utálom, ha szórakozol velem.. - morogja, miközben kezeit vállamra helyezi, s a tarkómnál összefonja. - Ismersz már születésem óta..

- Igen, ez így van. - nevetek fel halkan. - Együtt játszottunk, őrjítettük meg a szüleinket.. Együtt fürödtünk.. - suttogom fülébe, mire Jimint kirázza a hideg.

- És most.. El is vetted az első csókomat.. - motyogja vörös fejjel. - Nem érzed kicsit elkényeztetve magad?

- Oh, nem. - rázom meg a fejem vigyorogva. Hirtelen az eső megint elkezd esni, sokkal erőteljesebben, mint addig. Jimin az ablak felé fordul, fejét a mellkasomra teszi. Haját kezdem el birizgálni. - Miért szereted ennyire az esőt?

- Mert olyan szép. - mosolyodik el halványan. - Ahogy az esőcseppek koppanva landolnak az ablakon, számomra teljesen megnyugtató dallamot keltenek. Belegondolok abba, hogy milyen lehet fájdalom nélkül zuhanni, majd semmivé lenni. Látni az egész világot felülről.. Nem gondolod, hogy ez olyan megfoghatatlan? Olyan tökéletes?

- Most hogy mondod.. - gondolkozok el mosolyogva. - Igazad van Jimin.

- Ritka pillanatok egyike. - nevet fel keserűen. - De örülök. Már nem fáj zuhanni, hiszen tudom.. Te el kapsz.

- Elkaplak. És nem engedlek el. - simítok felkarjára, miközben egy apró csókot hintek puha tincsei közé.

Akármeddig zuhanhat, én mindig ott leszek, hogy elkapjam és vigyázzak rá.