J I M I N

Felvonulunk a szobámba. Yoongi az ágyamon terül el, majd a plafont kezdi el vizslatni. Kínomban megint fel alá kezdek járkálni a helyiségben.

- Jimin, kilóméter hiányod van? - kérdezi, miközben mosolyát próbálja rejtegetni. Nyelek egy hatalmasat, majd megrázom a fejemet. Hyung hangosan kezd el nevetni.

Kacagása beleolvad az eső kopogó hangjába. Visszaülök oda, ahol addig a zivatart tanulmányoztam. Hallom az ágyam rugóinak recsegését, majd Yoongi lépteit. Leül mellém és ő is az esőcseppek haláltusáját kezdi el bámulni.

- Nem gondolod, hogy gyönyörű az eső? - fordulok felé mosolyogva.

- Inkább szomorú. - suttogja maga elé. Kitúrom színes tincseim szemeim elől, majd vállára hajtom a fejem.

- Gyönyörűen szomorú. - kuncogok fel. Hyung csontos ujjait hajamba vezeti, s úgy kezd el simogatni. Érintésére megnyugszok, s lehunyom a szemeim. Mellette elfelejtem, hogy milyen szomorú is a világ és az életem valójában.

Hozzá közelebb lévő kezem combján pihentetem. Yoongi hüvelykujjával kézfejem kezdi el simogatni. Megborzongok az érintésétől, amin ő csak nevetni kezd.

- Hyung.. Ne már.. - temetem piros fejem a nyaka és válla közti részbe. - Tudod, hogy utálom ha szórakozol..

- Mikor mondtam, hogy szórakozok? - motyogja maga elé, mire én hatalmasra kerekedett szemeim rákapom. - Most mit nézel ennyire?

- Szóval azt mondod, hogy tisztában vagy azzal, hogy mit érzek irántad és te nem szórakozol velem? - hadarom el egyhuzamra. Yoongi oldalra biccenti a fejét, s mosolyogva kezdi el nézni az ajkaim.

- Ugye nem bántottad magad megint? - kérdezi aggódva, miközben alkaromra simít. Egyből megrázom a fejem. Érintése hatására égni kezd a bőröm. Azonban nem a jobbik értelmében. A friss hegeket súrolja a pulcsim anyaga. Próbálok minden érzelmet letörölni az arcomról, s semleges tekintettel bámulni Yoongi szemeibe.

Lassan elkezdi felhúzni a fekete ruhadarab ujját, mire én csuklójára fonom ujjaim, ezzel próbálva megállítani őt. Nem akarom, hogy meglássa.

- Sejtettem. - engedi el alkarom. Hátával a falat kezdi támasztani, miközben gyönyörű íriszeit rajtam legelteti. Mindeközben az eső szüntelenül dobog ablakom üveglapján. Lehajtom fejem, s az ölembe ejtett kezeim vizslatom. Ropogtatni kezdem, s beharapom alsó ajkam. - Jiminie.

- I-Igen? - remeg meg a hangom, mikor hyungom megszólít.

- Meg tudod ígérni nekem, hogy soha többé nem művelsz ilyet magaddal? - simít arcomra. Keze meleget áraszt, ami önkéntelenül is biztonságba taszít. Mély levegőt veszek, így Yoongi menta illata megcsapja orrom. - Na?

- É-Én.. - kezdek bele hebegve. Yoongi kíváncsi szemekkel keresi tekintetem, amit én szigorúan a kezeimen tartok. Yoongi keze arcomról lecsúszik a nyakamra, majd a vállamra és a felkaromon állapodik meg. - T-Talán.

- Nekem már ez is elég. - mosolyodik el, mire én végre ráveszem magam, hogy íriszeibe nézzek. Yoongi egy csókot hint homlokomra.

Minden vele töltött pillanattal egyre jobban szeretem. És tudom, hogy ez lesz a vesztem. Mert most is zuhanok.