Hideg, szeles éjjel volt, sötét és borongós. A vihar már órák óta tombolt Bristol utcáin.

A ködből egy lány alakja bontakozott ki. Arca sápadt, hajából csurgott a víz. Törékeny teste botladozva ugyan a csúszós úton, de haladt. Órák óta lehetett az esőben, ruhája mindössze egy kórházi köpenyből állt. Mezítlábasan, remegve lépkedett a hideg aszfalton.

A lány egyszer csak összeesett. Egész teste rázkódott. Ennyi hidegtől bizonyára már rég tüdőgyulladást kapott.

Ekkor azonban egy másik alak is megjelent eme rideg, esős éjjelen.

Férfi volt, magas és széles vállú.

Felnyalábolta a remegő a lányt, berakta a kocsijába, majd elhajtott vele.

********

N, amikor felébredt, már nem reszketett. Kellemes meleg vette körbe, bár minden porcikája sajgott.

Felült.

Egy férfi arca nézett vele szembe.

- Szép reggelt! - köszöntötte a férfi a lányt.

- Hol vagyok? - N feje visszahanyatlott a párnára.

- Biztonságban - hangzott a rövid és titokzatos válasz.

- Ki maga? – kérdezte a lány, a szemét dörzsölve.

- A nevem dr. Matthew Frances - mutatkozott be a férfi. - És téged hogy hívnak?

- N - nyögte ki a lány.

- Anne?

- Nem tudom. Csak arra emlékszem, hogy a nevem n betűvel kezdődik.

Néhány percig hallgattak, majd N szólalt meg ismét.

- És... Miért vagyok magánál? Talán rokonom? Vagy ismerősöm?

- Úgy is mondhatjuk - finomított Dr. Frances. - Igen, ismerjük egymást.

N gondolatiba mélyedve meredt maga elé. A feje kongott az ürességtől, semmit nem tudott felidézni.

- Nem emlékszem semmire.

- Az emlékeid bizonyára vissza fognak térni. Ha egy ember komoly traumán megy keresztül, könnyen lehet, hogy amnéziás lesz.

- Komoly trauma? – kapta fel a fejét a lány. - Maga pszichológus?

Most Dr. Frances gondolkodott el.

- Igen, hozzád hasonlókkal is foglalkozom.

- Talán... Talán őrült vagyok, és maga volt a pszichiáterem?

A férfi felnevetett. N igazán nem értette miért, hiszen ő nem viccből mondta.

- Nem, nem vagy őrült.

- Ha maga ismer... Akkor nem mondaná rólam egy-két dolgot?

Dr. Frances elkomorult, N-nek azonban sejtése sem volt, hogy miért.

- Én sem tudok többet rólad, mint te magad.

- Akkor miért mondta azt, hogy ismer?

- Én ismerlek téged, de te nem ismersz engem. Futólag találkoztunk, tegnap este.

N ismét eltűnődött.

- Dr. Frances... ez melyik város?

- Bristol. Angliában vagyunk.

- Szóval angol vagyok?

- Az akcentusodból ítélve igen.

Ezután hosszú órákig nem szóltak egymáshoz.

*******

Másnapra az eget ismét felhők borították, és eleredt az eső.

N kifelé bámult az ablakon. Valamilyen megmagyarázhatatlan érzés vette körbe, amikor esett. Vonzotta őt.

- Szereted az esőt - állapította meg Dr. Frances.

N ijedten rezzent össze. Eddig észre se vette a férfit.

- Úgy érzem... az esőnek közé van a múltamhoz. Hozzám.

- Mindenkit más nyugtat meg. Valakit a háborgó vihar, valakit egy forgószél, valakit a napsütötte éghajlat. Mindannyiunk szervezetére hatással van az időjárás. Rád ezek szerint az eső.

N elgondolkodott. Lehet, hogy az eső csak megnyugtatja, és ennyi. Fölösleges tovább agyalnia ezen.

******

Hűvös éjjel volt. Az eső szakadt, a szél dobálta a fák ágait, és egyre többször dörgött és villámlott.

N is álmatlanul feküdt az ágyában. Igen kényelmetlen ágy volt, de nem akarta zavarni dr. Francest.

Villámlás. Majd dörgés.

N megborzongott.

A vihar alábbhagyott, és már csak az esőcseppek kopogtak magabiztosan az ablakon.

N lassan álomba szenderült.

*******

A lány zihálva, izzadságban úszva ébredt.

Dr. Frances görnyedt felé.

- M-mi történt? - dadogta N.

A férfi felvonta a szemöldökét.

- Mit álmodtál?

- N-nem tudom - N megtörölte gyöngyöző homlokát.

- Fontos, hogy emlékezz! - Dr. Frances szinte kiabált, amitől a lány összébb húzta magát. - Bocsánat.

- Álmomban egy folyosón voltam. - darálta N, mintha egy gép beszélne belőle. - Esett az eső akkor is. Magát láttam, és egy ismeretlen férfit.

- Hogy nézett ki a férfi? - vágott közbe dr. Frances.

- Alacsony volt. Szemüveges. Őszesszőke haja volt. Orvos lehetett, mivel fehér köpenyt viselt.

Dr. Frances elsápadt.

- Valami rosszat mondtam? - rémült meg N.

- Maradj itt! - utasította a férfi, majd se szó, se beszéd, kirohant a szobából.

********

A rémálmok folytatódtak. És egyre rosszabbak lettek.

N képtelen volt elaludni. Félt az alvástól, attól, ami álmában vár majd rá.

Dr. Frances napok óta nem volt a házban. Így N szabadon járkálhatott, aminek a doki nyilván nem örült volna.

N fejében megfordult, hogy a férfi egyszerűen lelépett. Nem fog visszajönni.

Egyedül vagyok.

N rendkívül unatkozott. Már elolvasta a doki összes könyvét, megnézte az összes DVD-t, amit a házban talált, kitakarított mindenütt, sőt egyszer még sétálni is elment.

N egyetlenegy helyiségbe nem merte betenni a lábát, ez pedig a pince volt. A lány valamiért azt érezte, félnie kell a pincéktől. N úgy érezte, most jött el az ő ideje. Jelen pillanatban nagyon bátor dolognak tartotta, hogy lemerészkedik a pincébe.

Amikor leért, azonban csalódás érte. A helyiség szinte teljesen üres volt, mindössze egy íróasztal állt ott, amin egy köteg papír volt.

N kíváncsivá vált. Az asztalhoz lépett, és olvasni kezdte:

Nightmare-program

" Utolsó éjszakáig maradj ébren."

Első alany

Név: Hayden John Gilles
Születési hely, idő: 1989, december 28., Seattle, Washington állam (Egyesült Államok)
Állampolgárság: amerikai
Alany neve: H
Felvigyázó: dr. Stanley Brannan
Tényező: hurrikán

Név: Natasha Maylien Scott
Születési hely, idő: 1990, február 17., London (Egyesült Királyság)
Állampolgárság: brit
Alany neve: N
Felvigyázó: dr. Matthew Frances
Tényező: eső

Harmadik alany: [BEFEJEZETLEN]

Név: Jordan Katherine Darewill
Születési hely, idő: 1990, április 8., Sydney (Ausztrália)
Állampolgárság: ausztrál
Alany neve: J
Felvigyázó: dr. Jonathan Fren
Tényező: hullócsillag

Negyedik alany:

Név: Stanley Mark Reymonds
Születési hely, idő: 1991. március 30., Manchester (Egyesült Királyság)
Állampolgárság: brit
Alany neve: S
Felvigyázó: dr. Stanley Brannan
Tényező: fagy

Ötödik alany: [bizonytalan]

Név: Avery Lilian Hill
Születési hely, idő: 1993, szeptember 6., Los Angeles, California (Egyesült Államok)
Állampolgárság: amerikai
Alany neve: A
Felvigyázó: dr. Stanley Brannan
Tényező: holló

N zihálva meredt maga elé.

Eső. Kísérlet.

A lány a földre rogyott.

Emlékképek ugrottak a fejébe: egy nevetgélő kislányról, egy boldog házaspárról, egy baleset, egy kórház, az orvos...

Natasha Scott.

N számára egyszerre minden világossá vált.

A neve Natasha Scott.

Natasha. N.

Tehát mégis van múltja.

Mi az a Nightmare?

Rettenetesen, szinte elviselhetetlenül fájt a feje.

Ezután N elvesztette az eszméletét.

*****

- Natasha - motyogta a lány.

- Parancsol? - érdeklődött dr. Frances.

A lány tovább beszélt álmában.

- Nightmare - suttogta.

Dr. Frances szeme elkerekedett, és arca elfehéredett.

- Natasha! - A férfi rázni kezdte a lányt.

N szeme felpattant.

- A nevem Natasha - motyogta. - Nightmare....

- Natasha.... - szólongatta dr. Frances.

- Jó napot - suttogta bágyadtan a lány, és újra lehunyta a szemét.

- Ne! Ne aludj vissza!

- Mi az a Nightmare? - kérdezte N.

- Natasha...

- Érdekes, mégis csak tudja a nevemet - tért vissza a gúny N hangjába.

- Natasha, figyelj rám...

A lány felült. Ez nem volt olyan jó ötlet, mivel a fejébe ismét bele nyilallt a fájdalom, de pillanatnyilag nem törődött vele.

- Örülnék neki, hogyha elmagyarázná, mi folyik itt. Mi az a Nightmare? Ki maga? Hol vagyok? Mi történt velem? Ki vagyok én?

Dr. Frances mélyen beszívta a levegőt. Majd kifújta. És még egyszer.

- Hahó, dr. Frances?

- N - nyelt egyet a férfi.

- Natasha. - javította ki a lány epésen.

- Natasha... - futott neki újra dr. Frances. - A Nightmare egy olyan dolog, amit jelen pillanatban nem érthetsz meg.

- Köszönöm a bizalmat! - Natasha lerúgta magáról a takarót, és felkelt az ágyból.

- Hová mész?

- Körbe kérdezősködök mindenfelé, hogy mi az a Nightmare, megkeresem dr. Stanley Brannan-t, hátha ő választ tud adni a kérdéseimre.

- NEM!

Natasha hátrafordult.

- Nézze, dr. Frances, többé nem vagyok sem gyámoltalan, sem amnéziás, szóval lelépnék, ha megengedi.

- Nem mehetsz el dr. Brannan-hez és senkitől sem kérdezősködhetsz a Nightmare-ről.

- Állítson meg - acsargott Natasha.

- Brannan elveszi a maradék agyadat is, kifacsarja az emlékeidet, és élő fegyvert csinál belőled.

- Honnan tudjam, hogy ezt nem maga fogja velem tenni? Nem ismerem sem magát, sem dr. Brannan-t, tehát egyikükben sincs okom bízni.

- Kérlek, Natasha, a saját érdekedben!

- Bíztam magában! - A lány már kiabált. - Maga pedig átvert!

- Ez azért túlzás... - Dr. Frances a lány keze után nyúlt.

- Ne érjen hozzám - sziszegte Natasha.

Drámaian akart kimenni a házból, ez azonban nem sikerült.

Borzalmasan hasogatott a feje, és a fájdalom megbénította.

- Dr. Frances... - suttogta.

A lány ismét elájult.

*******

- Agytumorom van? - tudakolta Natasha, amikor ismét magához tért.

Dr. Frances kis híján elnevette magát.

- Nem. Ez a Nightmare mellékhatása.

- A fejfájás és az ájulás?

- És a hányinger, a szédülés, a láz, a hallucinálás... - sorolta a férfi.

A lány olyan elkeseredett arcot vágott, hogy a dokinak nem sok kellett hozzá, hogy megint elnevesse magát.

- Ezek elmúlnak - nyugtatta. - Egy rövid ideig folyamatosan rosszul leszel, de amikor már tudod használni a tényeződet...

- Elmondaná, tulajdonképpen mi is az a Nightmare? - kérdezte Natasha erőtlenül.

- A Nightmare egy kísérlet. Lidércnyomást, rémálmot jelent. A kísérlet résztvevőit a mi szavunkkal élve tényezőkkel, civil nyelven erővel ruházzuk fel. Az alanyt a kísérlet beteljesedésével irányítani lehet. A Nightmare-programot hosszú évtizedekkel ezelőtt hozták létre, de csak alig tíz éve, dr. Brannan-nek sikerült végrehajtania. Az első alany Hurrikán volt, ő azonban sajnálatos módon életét vesztette néhány éve, így azóta te lettél az első alany. N. Az, hogy a klienseket a keresztnevük első betűje alapján különböztetjük meg, csak szimpla kitaláció, így mi nem számoknak hívjuk az alanyokat. A Nightmare az agyi sejteket módosítja, így az illető nincs tudatában a tettének. A te kísérleted a tízből a hetedik fázisnál tartott, tehát még nem fejeződött be. Dr. Brannan nagy jövőt jósolt neked, azonban pontosan egy hónapja elszöktél az intézetből. Én utánad jöttem, és így kaptam esélyt rá, hogy leálljak a Nightmare-rel és mindenféle további kísérletekkel. Dr. Brannan azonban üldöztetni fog téged. Ezért itt kell maradnod. Megértetted?

- Igen - suttogta kiszáradt torokkal Natasha.