Dr. Brannan metsző kékesszürke tekintete szinte lyukat égetett Natashába. A lány szaggatottan vette a levegőt, majd kicsúszott a lába alól a talaj. A férfi nem mozdult, csak a földön ülő lányt figyelte. Natasha kiáltani akart, de egy hang sem jött ki a torkán. Az utolsó momentum, amit látott amikor még eszméleténél volt, egy árny volt. Egy ember árnyéka, ami vészjóslóan közeledett. A lányt körbevevő ütemes, lüktető fájdalom elborította elméjét, majd az szép lassan nyugalomra engedte testét.

*****

- Mennyire nagy a baj? - érdeklődött Natasha, félve a választól.

- Jó kérdés - sóhajtott dr. Frances a fejét vakarva. - Egész biztos, hogy téged célzott?

- Igen - felelte gondolkodás nélkül a lány. - Mark nem messze állt tőlem, de az én fejemtől ment el néhány centire.

- És nem láttál lövészt - tűnődött tovább a férfi. - Ez egyelőre igen kevés információ.

Natasha hallgatott. Jól tudta, hogy az egyhelyben toporgásuknak megint ő az oka.

- Brannan volt? - kérdezte néhány perc elteltével.

- Másról nem tudunk, aki az életedre akarna törni, szóval nagy valószínűséggel igen - válaszolt kissé ingerülten dr. Frances. - Most pedig jó lenne kitalálni, mihez kezdünk.

- Talán valamelyik embere látott felszállni a buszra, és követett - tippelt a lány, de a férfi a fejét rázta.

- Nem hiszem, hogy szükség volt rá. Már valamilyen szinten ismer, és tudja, hogy időnként képes vagy nagyon nagy hülyeségeket csinálni. Biztos vagyok benne, hogy állított őrt Brightonba, és a temetőbe is, mert tudta, hogy el fogsz menni.

- Igazából van még valami, amit nem mondtam el - vett mély levegőt Natasha.

Dr. Frances felvonta a szemöldökét.

- Meg kellene értened, hogy csak akkor tudok neked segíteni, ha őszinte vagy velem.

- A síromon... - kezdte. - Volt egy idézet.

A férfi sóhajtott.

- Kitalálom. Utolsó éjszakáig maradj ébren?

Natasha meglepetten bólintott.

- Ez Brannan szlogenje. A Harry Potterből koppintotta, mert ott ugye utolsó ellenséggel a halál semmisül meg.

- Őszintén szólva, ez nem jutott volna eszembe.

- Természetesen, ilyen értelmetlen dolog csak Brannan fejében fordulhat meg - forgatta a szemét dr. Frances. - Most viszont közel sem ez a legfontosabb. Most az számít, hogy kiagyaljunk végre valamit arra, hogy mivel érhetnénk el, hogy az az elmebeteg meg az emberei békén hagyjanak téged.

- Miből gondolja, hogy bármivel is rá lehet őket venni? Eddig elég elszántnak tűntek.

- Minden embernek van gyengepontja, ezt jól jegyezd meg - mondta dr. Frances, majd a pince felé indult.

- Hová megy? - érdeklődött Natasha, de nem követte a férfit.

- Gondolkodni. És remélhetőleg ki is találok valamit.

*******

Dr. Brannan óvatosan érintette hozzá kezét a jégbe fagyasztott testhez.

- Meghalt - jelentette ki, erre az egy szóra pedig mintha a levegő is megfagyott volna a laborban.

- Biztos? - kérdezte egy fiatalabb férfi.

- Pofa be, Jenkins! - csattant fel a tudós. - Talán arra gondol, nem tudom megállapítani egy emberről, hogy meghalt-e avagy sem!?

- Szó sincs ilyesmiről, uram.

- Akkor örülnék, ha nem kételkedne a szavamban - mondta higgadtan, semmi jelet sem adva az előbbi kirohanására. - Most pedig munkára, emberek! Ha ezzel a tempóval haladunk, sosem leszünk kész.

A laborban lévő orvosok bólintottak, majd mindannyian visszafordultak dolgozni.

- Fren, maga jöjjön velem! - intett kollégájának Brannan, majd ketten együtt elhagyták a helyiséget.

- Valami gond van, uram? - érdeklődött a másik tudós.

- Ami azt illeti, több is - mondta dr. Brannan, miközben a folyosón sétáltak.

- Szabad kérdeznem, mik? - kérdezte udvariasan dr. Jonathan Fren.

- Maga az egyetlen, akiben megbízom - Dr. Brannan kinyitotta az irodája ajtaját, majd intett. - Csak ön után.

Fren után az iroda tulajdonosa is belépett a helyiségbe. Előbbi - bár már járt korábban is ott - érdeklődve nézett szét. A tetőtér legtágasabb szobája volt dr. Brannan személyes dolgozószobája, ahova igen kevesen tehették be a lábukat. Ha valaki igen, az komoly megtiszteltetésnek számított.

- Üljön le - kínálta helyjel kollégáját a londoni privát laborintézet vezetője. - Ön a feltétlen bizalmamat élvezi. Nem szeretném, ha csalódást okozna, úgy ahogy korábban Matthew Frances tette.

- Nem fog bennem csalódni, uram - felelt egyenes háttal Fren.

Dr. Brannan elnevette magát, de ebben a nevetésben nem volt semmi öröm.

- Hagyjuk ezt a katonás stílust, kolléga. Természetesen ne gondolja azt, hogy ezentúl bármit megtehet, hiszen továbbra is a főnöke vagyok, de lazítson egy kicsit.

- Értem - szólt dr. Fren, de látszott, hogy szinte ott volt a nyelve hegyén az "uram" megszólítás.

- Azonnal rátérek a tárgyra - kezdte dr. Brannan és ő is helyet foglalt. - Esőcsepp legutóbb kicsúszott az ujjaink közül, emellett a laborban zajló kísérlet és a többi alany sora sem halad túl fényesen.

Fren bólintott - a nyilvánvaló tényeket senki sem tagadhatta.

- Hiszem, hogy ön jó ember és szívén viseli a tudományt - folytatta a férfi. - Ezért is kérem meg önt a feladat elvégzésére. Biztos vagyok benne, hogy alkalmas rá és képes lesz megtenni.

- Miről van szó?

- Nagyon fontos lenne. A kérés, doktor - hajolt előre Brannan és mélyen Fren szemébe nézett. - Kerítse elő nekem Natasha Scottot.

******

Natasha elmélyülten rágcsálta a szívószálját, miközben vad gondolatok cikáztak a fejében. Talán ennek az egésznek csak úgy lehet vége, ha megöli Brannant? De hát a lány senkit se akar megölni, ebbe pedig beletartozik az őrült tudós is.

Elmélkedését dr. Frances zavarta meg, aki szórakozottan jött be a konyhába, majd kutakodni kezdett.

- Segíthetek? - érdeklődött Natasha, miközben poharát a mosogatógépbe tette.

- Száraz jeget keresek - közölte a férfi.

- Ó. - A lány ehhez igazán nem tudott mit hozzáfűzni. - És miért kell magának száraz jég?

- Feltörtem a labor egyik számítógépét. Biztos valami amatőr lehetett, mert még tűzfala sem volt. Semmi komoly adatot nem találtam, csak a keresési előzményeit néztem meg és úgy tűnt, nagyon érdekli, hol lehet folyékony héliumot kapni. És most pótolni próbálom a saját készletemet száraz jéggel.

- Miből gondolja, hogy az Brannan-nek kell?

- Ha ez az újoncot annyira érdekelné, nem a munkahelyén nézne utána. Brannan elég szigorú rendet tart, a védelmi rendszert is valószínűleg ez a nagyon eszes tüntette el valahogyan - magyarázta dr. Frances. - Brannan dolgozik valamin, az alanyoktól függetlenül.

- Honnan tudja, hogy nem a Nightmare-hez van köze?

- Mert az a nyugati szárnyban zajlik, én pedig egy keleti gépet törtem fel.

- De minket a Nightmare érdekel, nem?

- Ennek az ügynek is a végére akarok járni.

- És addig én mit csináljak? - kérdezte Natasha, mert valahogy sehol sem látta a szerepét a tervben.

Dr. Frances megvonta a vállát.

- Gyakorold a vízzé válást. Ha esetleg Brannan valamelyik embere felbukkanna, meg kell, hogy tudd magad védeni.

- Persze, persze - motyogta a lány, majd átvonult a szobájába.

*******

- Pszt. Krueger!

- Mi a fene bajod van, ember!? - fordult hátra idegesen az említett. - Nem látod, hogy el akartam lopni az amerikai tárcáját, erre most nézd meg, elment!

- Csak beszélni szeretnék.

- Kussolsz, nincs kedvem hozzád - rántotta meg a vállát a német. - Klar*?

- Alkut akarok ajánlani.

- Interessiert mich nicht* a te alkud - közölte nyomatékosan a zsebtolvaj.

- Kérlek, Krueger.

- Fünf* perced van. Ha eddig nem nyögöd ki a problémádat, lelőlek - fenyegetőzött a német.

- Nincs fegyverviselési engedélyed - legyintett a másik.

- Interessiert mich nicht. Egy perc már letelt.

- Keib* - felelte Fren németül, hogy Krueger értse az üzenetet. - Meg kell találnom valakit. Egy lányt.

- Tán feleségül akarod venni? - gyújtott rá a férfi gúnyosan mosolyogva.

- Dehogyis. Üzleti ügyben járok el.

- Áh, értem - bólogatott mindentudóan Krueger kifújva a füstöt. - És én hogy jönni képbe?

- Te fogod elrabolni a lányt.

- Nein*. Nein! - tiltakozott a férfi hátrálva. - Én nem fogok elrabolni senkit. Volt már elég bajom a törvénnyel, nem akarok! Nem fogok csinálni!

Krueger hadonászott a kezével, és látszott rajta, hogy idegességében egyre több hibát ejtett az idegen nyelv beszélésében.

- Így is játszhatunk. - Fren felegyenesedett, megragadta Krueger inggallérját, majd magához rántotta és suttogni kezdett a német fülébe.

- Nem hiszem, hogy akarsz te ellenkezni. Ha nem segítesz, elmondom az ex-feleségednek, hogy megcsaltad a dögös szőkével.

Krueger hátra húzta a fejét, néhány pillanatig úgy tűnt, keresi a megfelelő káromkodást, de végül csak ennyit mondott:

- Te meg honnan tudsz Pauline-ról? - szaladt ki a kérdés a férfi száján, és - már amennyire sápadt bőre engedte -, elvörösödött.

- Á, szóval Pauline a neve - csettintett Fren a nyelvével. - A lényeg, hogy a volt feleséged meg fogja tudni.

- Miből gondolod, hogy Cornéliát érdekli, mikor és kivel csaltam meg? - ravaszkodott Krueger, de Fren átlátott a szitán.

- Elfelejtetted, hogy én ismerlek. Másrészt Cornelia, az ex-feleséged még mindig viseli a gyűrűdet. Egész biztos, hogy szörnyű csapásként érné, ha megtudná a te kis titkodat Pauline-nal. - A doktor színpadiasan sóhajtott. - És azt ugye te sem akarod, hogy összetörjen a kicsinyke szíve.

- Kleib - sziszegte dühösen Krueger. - Mit kapok, ha elrablom azt a ribancot?

- Te? Semmit. Esetleg egy pofont a lánytól, mert igen harcias, jó lesz vigyáznod vele. Sok szerencsét, Krueger!

A német hápogva nézte dr. Jonathan Fren távolodó alakját az éjszakában.

******

Natashának mellőznie kellett dr. Frances társaságát az elkövetkezendő néhány napban, aki szinte reggeltől estig a pincében tartózkodott és meghagyta a lánynak, hogy tilos a belépés. Ő viszont kezdett nagyon unatkozni.

Naponta egyszer gyakorolta az átváltozást, de mivel semmi nem történt, az idő további részében nem tudott magával mit kezdeni.

Először filmeket nézett, de semmi sem kötötte le a figyelmét. Fel s alá járkált egész nap a lakásban, hátha talál valami elfoglaltságot, hogy ne unja magát halálra.

Ötödik nap rájött, mivel (vagyis egész pontosan kivel) töltheti az idejét. Dr. Frances engedélyt adott, így következő reggel már nem egyedül fogyasztotta a reggelijét.

- Tudom, hogy azt mondtam, nem akarlak veszélybe sodorni, de ez az egyedüllét pocsék - panaszkodott müzlije felett Marknak, aki megértően bólogatott. - Komolyan nem tudom, hogy bírják elviselni az emberek a nyugdíjat.

- Talán csak te vagy túl hiperaktív - vélekedett a fiú.

- Hogyne, természetesen mindig velem van a probléma - sértődött meg kissé Natasha. - Régen is ilyen voltam?

- Azt hiszem, igen.

- Szuper - bólintott a lány cseppet sem lelkesen. - Megnézel velem valami rémunalmas filmet?

- Attól függ, mi számít rémunalmasnak - vonta fel a szemöldökét Mark.

- Nézz körül, hátha találsz valami használhatót - intett Natasha dr. Frances DVD-gyűjteménye felé, majd jelezte, hogy ő először még befejezi a reggelijét.

Így már közel sem teltek olyan egyhangúan a napok.

- Arra gondoltam, ma elmehetnénk a városba - ajánlotta Mark hat nappal később. - Meg fogok fulladni a bezártságtól, és a szünetemnek is hamarosan vége, ami egyenlő néhány vizsgával. Ha már itt tartunk, megmutathatnám a sulimat is.

Natasha teli szájjal bólogatott.

- Jó lenne. De kizárt, hogy dr. Frances elenged.

- Igaz, hagyjuk is a dolgot - legyintett csalódottan, majd a lányra emelte tekintetét. - Ne! Ne nézz így rám! Nem akarok összeveszni a dokiddal, azt meg főleg nem akarom, hogy az ellenségeid miattam raboljanak el.

- Megyünk, vagy vízbe fojtalak - közölte halálos nyugalommal Natasha, majd amikor látta a Mark arcán átsuhanó árnyékot, elnevette magát. - Csak vicceltem, nem fojtalak vízbe. Inkább kibelezlek.

- Nat - vonta fel a szemöldökét Mark.

- Oké, bocs. Poént félretéve, vállalom a kockázatot. Ha ma meghalok, csakis én leszek a hibás. Ha dr. Frances megvádol, nyugodtan mondhatod, hogy megfenyegettelek.

- Ami nem is áll messze a valóságtól.

Natasha a szemét forgatta.

- Csak kimegyünk és kész. Semmi bajunk nem lesz.

- Alig egy hete még nagyon ellenkeztél amiatt, hogy egyáltalán találkozzunk - emlékeztette a fiú.

- Változnak az idők - legyintett vigyorogva a lány.

Mark összehúzta a szemöldökét.

- Nagyon rossz előérzetem van.

- De benne vagy, ugye?

- Van más választásom? - sóhajtott Mark.

******

- Azta, ez nagyon jó ötlet volt! Sosem láttam még Bristolnak ezt a részét.

Natasha a móló szélén állva nézte a fodrozódó víztükröt.

- Ez az Avon folyó - mondta Mark. - Naseby-ből indul, majd Severnbe torkollik, de keresztül megy Welfordon, Eveshamon és Warwickon is.

- Klassz - állapította meg Natasha. - Hogy lehet, hogy itt élek több mint fél éve, és még sosem jártam a legszebb helyen a városban?

- Valószínűleg mert nem a saját jókedvedből laksz itt - mutatott rá Mark. - Mellesleg a víz mellett nagyon jól lehet gondolkodni. Többnyire itt szoktam tanulni.

Natasha szinte nem is hallotta, mit mondott, csak a fiút figyelte. Világosbarna haja lenőtt volt, és a szemébe lógott, amit percenként söpört ki a szeméből.

A fiú is őt nézte, azzal az átható szemével. Tekintetük összekapcsolódott, ám most nem jöttek zavarba és nevették el magukat, mint az utóbbi néhány alkalommal, amikor szemezés történt köztük. Közelebb léptek egymáshoz, és akkor megtörtént, amire titkon mindketten vártak.

Mark óvatosan közel hajolt, majd minden kertelés nélkül megcsókolta a lányt. Natasha szíve a torkában dobogott, karját pedig szinte ösztönösen fonta át a fiú nyaka körül.

A pillanatot azonban egy csobbanás hangja zavarta meg. Natasha zavartan húzódott el Marktól, majd a hang forrása után keresett tekintetével.

- NATASHA! - hallotta a lány Mark kiáltását, ám mire megfordult, már késő volt. A hang forrásához tartozó személy egyetlen jól irányzott ütéssel kioltotta tudata lángját.

***

Hehe, tudom, hogy nagyon gonosz vagyok :D de jól esett.

Úgy gondoltam, itt az ideje egy kicsit felpörgetni az eseményeket, így igyekeztem egy izgalmas részt hozni. A cliffhanger(ekért) bocsi :D a következő részről szokás szerint nem tudok információt adni, de megteszek minden tőlem telhetőt.

Köszönöm, hogy elolvastad!

Eszti

UI.: Itt van a német-magyar szótár Krueger és Fren beszélgetéséhez.

Klar = világos, érthető

Interessiert mich nicht = nem érdekel

Fünf = öt

Keib = rohadék

Nein - nem

UUI. : Ti kedvelitek Markot?