Nerthus a nyilat meggyújtva, azután elengedve addig mig a hajó lángra nem kapott a család látta, ahogy a hajó lángokba állva haladt a vizen, később a hajó vízet kapva elsülyedt és így térve a víz mélységébe. Késöbb Nerthus térdre borúlt és sirva megeskűdött, hogy az ősei emlékére addig vándorol mig megnem találja azt a helyet ahol a jogar és annak darabjait megnem találja, és víssza viszi oda ahová valóak a két vílág közé, hogy újra az egység úralkodjon.

Elbúcsúzott az anyjátol és testvérétöl vitte magával a kapott medált és azon harci eszközeit, amit apjátol kapott, elindult nyugat felé hogy megtalálja a szent tárgyat, hálás volt azért, hogy megtanitotta az apja harcolni kűzdeni. A várost Trusot elhagyta egyedűl volt az ismeretlenben.

Számára minden idegen volt sokat vándorolt valahol egy falúban megállt, egy szegény család befogadta kellett a munka erő, mert nagy volt a föld amit művelni kellett. Beszélgettek majd késő este nyugovóra is tértek. Nerthus a padlástérben kapott helyet és nyúgovóra is tért, a kardját magamellé helyezte el, sokáig nézegette a különleges medált, hogy milyen lehet az ereje majd azután aludt is. Nerthus a szegény családnak esgitett a gazdálkodásban, cserében ételt és szállást kapott.

Egy másik helyen egy volt ősi viking telepűlés melynek neve Birka annak szomszédságában, amely Svéd földön található a neve valami Holm nevezetű, harc dult a királyi címért az Erik nemzetség és a Folkung nemzetség között. Egy napon egy fekete ruhás alak jelent meg a Svéd királyi palota elött, hogy beszélni szeretne a kírállyal de az egyik őr nem engedte be, ezért azt csinálta, hogy ha nem engedik be akkor saját maga rendezi el, nem kellett sok ídő és a király lányának szobálya elött meg jelent. Az idegen alak a lányt nevén nevezte a szolgáló lány is furcsának nézte, az idegen a király lányának átadott egy medált, elmondta, hogy mit jelent és meg emlitette, hogy:

-A medál a tulajdonosának erőt és bátorságot ad és harcossá teszi, az előtte levő tulajdonosának is azt adott, őt is úgy hivták hogy Brűnhilda, létezik a palota terűletén egy olyan térkép, amely megadja azon város helyeit ahol a szent tárgyak.

és azok drágakövei vannak elhelyezve, vígyázni kell arra, hogy rossz kezekbe ne kerűljön mert ha igen akkor rossz helyzetbe kerűlnek a germán népek lelkei, az istenek a Vánok téged választottak, mert benned lakozik egy harcos szelleme, aki mindezt véghaz viszi.

Ahogy az ajtó elött megjelent úgy elis tűnt majd Brűnhilda és a szolgáló lány elmentek megkeresni a térképet.

Minden szobába bementek, hogy megkeressék az emlitett térképet, de sehol nem lelték meg, de valamilyen erő késztette Brűnhilda Knutssont, hogy a lovagterembe menjenek és nem telt bele sok ídő, az egyik páncélos lovag szobrába megtalálta nem zavarta őket senki így nyugodtan megnézhették, hogy a térkép mit takar és a városokat ismerik-e, amikor végig vizsgálták a térképet rájöttek, hogy az egyik hely ittvan a közalben. Kigondolták hogyan lehetne elhagyni a palotát, mert az egyik drágakő a közelben van elhelyezve a szentélyben.

Brűnhilda Knutsson az Erik nemzetség leendő királynője és a szolgáló leány Flosshilda, az egyik nap, amikor a két nemzetség között az Erik és a Folkung nemzetség között feszűlt a helyzet elhatározták. Valamilyen módon elszöknek, hogy ne itt a palotába veszitse el az életét és Brűnhilda és annak szolgálója egyik este magukkal véve nemcsak a kűlönleges medált és a térképet, hanem Brűnhilda magához veszi azt a kardot, amivel meg tanult vívni, elszöknek a palotábol, hogy kűldetést vállalva, az őrséget kijátszva a királyi palotát elhagyták, visszanéztek, majd elbúcsúztak a kastélytól. Brűnhilda Knutsson egy bátor harcias lány volt nem félt semmitöl, hisz egy harcos lány lelkét kapta meg, mert így választották ki az istenek, hogy vállalva egy kűldetést, tudott mindent a kardforgatásrol mégcsak 15 éves volt, az ő ídejében már felnőtt kornak számitott, a szolgálója Flosshilda volt tudott bánni a kardal és más harci eszközzel, hisz egyűtt gyakoroltak.

Több órás gyaloglás után megláttak egy házikót majd belépve elhagyatotnak űresnek látták, nagyon fáradtak voltak ezért ágynak látszó tárgyat vettek észre, először elreteszelve az ajtót ágynak döltek félretéve minden olyan eszközt, ami zavarhatta a fekvésben, neki dölve az ágynak a hosszú út fáradságos gyaloglását kipihenve el is aludtak.

-------------
Szerencséjűk volt, mert aznap este olyan feszűlt volt a helyzet az Erik nemzetség és a Folkung nemzetség között, hogy harcot vivtak a királyi cimért, a nemzetségek fél hadseregeiket elveszitették, majd visszavonultak, hogy legyen még harcosaik még egy útolsó csatára, amely végleg eldönti, hogy melyik nemzetség adja a királyt, amely egész Svédországban fog uralkodni.

Amikor felkelt a nap és fényét arra az elkopott fábol készűlt kaibára boritotta, a két elszökött harcos zajra lett fígyelmes, hogy a ház előtt sok harcos megy el nem tudták még, hogy a Folkung nemzetség harcos katonái akik sebesűltek voltak, amikor elhagyták a helyet és halották. Azaj távolodik mind ketten fellélegeztek, de Brűnhilda nyugodt volt, ha úgy hozta volna a helyzet felvette volna a harcot még a legjobb harcos ellen, az elhagyott kaibában még beszélgettek a további dolgokrol.

A királyi palotában a király élete nem volt olyan fényes, mert akkor tudta meg, hogy az egyetlen örököse eltűnt, nyomban keresni kezdték hátha a közelben van, de nem találták. A Folkung nemzetség egyik harcosa egy Gunter nevezetű, aki jól forgatta a kardot és más harci fegyvert véletlenűl betévedt az elhagyott kaibába meg pihenni amikor észrevette, hogy két ismeretlen a házban mit kereshet, de nem tudta hogy ők lesznek egymás harcos ellensége mert a két nemzetség régóta harcoltak egymás ellen s beléjűk nevelték, hogy egymás ellen harcoljanak.

Gunter nevű harcos bemutatkozott a számára két idegen lénynak, amikor kimondta a nemzetség nevét Brűnhildának sem kellett mondani, elővette a kardját majd így mutatkozva be.

-Ő az Erik nemzetségből való és a neve Brűnhilda Knutsson.

Aztán rájöttek, hogy egymás ellensége nem kellett más egyéb, hogy a kaiba előtt a két ellenfél kard-kardra ment. Igy kezdetét vette a két ellenség közötti párbaj, mind a ketten jól forgatták a kardot. Mind a ketten párbajban szidták egymást, hogy melyiknek a nemzetsége lenne jó Svéd királynak, hisz eddig is háborúkat vivtak egymás ellen, hisz nem semmisűlt meg a két hadsereg van még katonájuk, hogy útolsó harcra még fel lehet készűlni.

Amely a két nemzetségnek az utolsó döntő csatája lesz, visszatérve az elhagyott házhoz a két harcos, aki ellenségek voltak kard-kardra ment, hogy ki győzi le az ellenségét, de mind ketten jól vivtak csodálkoztak tudták, hogy sokáig nem mehet vagy is sokáig nem párbajozhatnak.

Nem vivtak sokáig mert a harcos Gunter az ellenfele nyakában megpillantott egy furcsa medált, mert neki is olyan van, nem tudta mire vélje, ezért úgy döntött, hogy az ellenfelének megadja magát, ezért a kardját visszatette a helyére. Ennek nemcsak Brűnhilde hanem a szolgálója Floshilde is örűlt, majd mind a hárman bementek a kaibába majd leűlve egy széknek való tárgyon, a kardjaikat az asztalra tették majd Gunter elmondja, ki valójában s miért van neki is az a kűlönleges nyaklánc. Gunter elmondja.

-Szegény családból származik, még pár éves lehetett, amikor ezt a fúrcsa medált megkapta, amikor megtudta, hogy honnan származik, amit kapott medált egy titokzatos erővel van megáldva, amely harcossá teszi és a runa írások tudojává teszi, hogy eltudja, olvasni azt a furcsa írást. Feléjűk az a hír járta, hogy valamikor sok évtizeddel ezelött volt svéd földön négy olyan család aki megmenekűltek a pusztúlástól, három család elmenekűlt elvándorolt és azoknak szűletett gyermekűk, hogy ők is kapjanak olyan feladatot, hogy egy uton végíg kell menní ahogy ők és megtalálni egy szent tárgyat és vísszavinni oda ahová való az Earth nevű hegyre a két vílág közé, ezzel jelezve a germán törzsek egyesűlését és békés világát.

Amikor Gunter elmondta, hogy kí ő valójában, majd elhatározva Brűnhilda is elmondja kí ő.

-Nemcsak egy kírályi család örököse, mint leendő uralkodó nem rég kapott egy furcsa medált, aki neki adta egy fekete csúhában volt, egy bizonyos kűldetésre választották kí őtet, mert létezik egy jogar amely vissza kerűl a két vílág közé akkor minden germán törzsre békét ad, van egy térkép, ami megmútassa hol vannak elhelyezve a szent tárgy kővei.

A térképet elővéve a három harcos megvizsgálva tanúlmányozták a furcsa írást el tudták olvasni.