Támadják meg ezért az Upsvearekkel meg kellett kűzdeni, hosszú harcot vívott a két fél, a csata helyszine a Svéd kírályi palota elötti tér volt, ahol a két fél fel állt egymással szemben.

Kezdetét vette a csata, az öldöklés az ífjú Sverker király is a harcosok között volt, a család minden tagja kűzdött, hogy a trónt megtarthassák, kűzdött még egy másik személy, aki őrizte a medált, egy leány, akinek a neve Brűnhilda aki egy kűlönleges harcos volt, ellenségét nem kimélt, nem válogatott. A dinasztia tudta, közeledik a harc vége, és bármi áron meg kell védeni a medált. Az utolsó pillanatig várva Brűnhildára bízták.

Ezt látta az Erik nemzetségben harcoló egyik katona egy Helmut nevezetű. Rábizták, hogy az utolsó Sverkert pusztitsa el, a harcos a palotába bemenve minden termet végig nézve nem találta, a hivásra semmi válasz, az egyik szobába, amely lovagterem lehetett megtalálta. Helmut kérte a harcos lányt, hogy adja meg magát és a medált adja át, de nem. Ezért a lovagteremben a két ellenfél küzdött kard-kardra ment, nem tudta egyik se legyőzni a másikat.

Mind ketten sejthették, hogy valaki legyűzi a másikat, a végtelenségbe nem harcolhatnak. Brűnhilda úgy kűzdött, hogy a medál a nyakában volt. Valahogy Helmut le tudta győzni Brűnhildát. A Földön fekvő legyőzött utolsó Sverkert Helmut nézve lenyűgözte a harcos lánynak a bátorsága és a szépsége is. Helmut átgondolta azokat a dolgokat, ami akkor következne be, ha a lányt ott helyben elpusztitja és megszerzi a medált.

Ezért arra a következtetésre jutott, hogy amire kényszeritették nem teszi meg. Megkérte Brűnhildát, hogy hagyja magánál a medált, elmondta az ötletét. Brűnhildának furcsának tűnt, hogy a menekűléséröl beszél a családjának az ellensége, hogy megmaradjon az utolsó Sverker a név fennmaradhasson, vártak egy kicsit és elhagyták a helyszint a palota hátsó végén, amit nem ellenőriztek. Brűnhilda kérdezte az ellenségét, hogy míért teszi meg, a válasz az volt:

-Elege volt a sok harcból és egy ílyen bátor harcosnak, aki kitűnt bátorságával és szépségével érte megteszi azt, hogy kimenti, innen legyen bármi a következménye.

-Inkább egy jó szolgálat közben érje el a végzet, mint egy harcmezőn valakinek az érdekében.

Brűnhilda arra a helyre vezette Helmutot, ahol a szentély található, a palotátol nagyon messze volt, sokat gyalogoltak, amikor a hegy lábához értek, abban a pillanatban a kírályi palota elött az uralkodót legyőzték.

A csata helyszinén a palota terűletén nemcsak az ellenséges harcost Helmutot keresték, hanem az utolsó Sverkert Brűnhildát, de nem találták nem tudták hol lehetnek. Az uralkodót megfosztották hatalmátol, mejd börtönbe vetették, még a megmaradt hű katonáival, az uralkodó titokban esélyt látott, hogy az egyetlen leánya talán túlélte, és eltudott menekűlni. A Svéd királyi trónt elfoglalta Erik Knutsson, majd az utolsó Sverker keresésére küldte harcosait, eközben Brűnhilda és Helmut felmentek az Earth nevű hegyre, amelynek csúcsán ott állt a szentély, közelebb menve látták, hogy az ejtót kűlönleges zár nyitja, majd azon tűnődtek hogyan tovább. Amikor Brűnhilda kinyitotta a szentély ajtaját, egyűtt bementek, szembe volt egy dobozkában a szent tárgy a jogar és mellette a papirusz. Nem nyúltak hozzá, Brűnhilda a harcosnak elmondta.

-Bizik benne azt a feladatot kéri tőlle, hogy ha eljön azaz idő akkor a szent kincseket vigye el a szentélyből, hogy senki ne szerezze meg se az Upsvearek se az Azok. Olyan helyre vigye el, ahol senki nem veheti birtokba, hogy az isteni nemzetségek harmóniába legyenek.

Helmut megigérte, arra lettek figyelmesek, hogy a távolbol lovak dobogása hallatszott, tudták, hogy Erik Knutsson harcosai lehetnek. Brűnhilda kérte, hogy Helmut győzze le itt, hogy legyen már vége, de nemvolt hajlandó megtenni. Eszébe jutott egy dolog majd meg beszélték, de tudták, hogy veszélyes, kénytelenek voltak elfogadni, cselekedtek. Helmut a táskájába tette a jogart és a papiruszt. Eljött az az ídő, aminek el kellett jönnie, hogy a két harcosnak meg kellett vivnia az útolsó harcait, a szentély elött. Az új kírály harcosai ezt látván nem avatkoztak be. Eljött a harc ideje, amikor elkellett dönteni a harc menetét, hogy a katonák előtt kigyőzi le a másikat, ezt tudta Brűnhilda nem fígyelt az ellensége Helmut kardja megsebesitette, az új kírály harcosai ezt látva lementek a hegyröl, hogy a hegy lábánál majd megvárják. A Szentély elött Helmut a megsebesitett, a haldokló utolsó Sverkert Brűnhildát a földön térdepelve a karjába vette.

-----

Beszélt neki, vigasztalva.

-megtetszett neki, elbűvölte nemcsak a bátorsága, hanem a szépsége is, nem találkozott még ilyen harcossal, akí képpes a végsőkig kűzdeni.

A lány érezte, hogy lassan eljön érte a halál, hogy befejezze a földi életét, az útolsó szavaival azt kéri.

-utoljára puszilja meg és ölelje át.

Helmut örűlt neki átölelte, de a szeméböl könnyek hullottak, mert sajnálta nemtalálkozott még ilyen harcossal. Utoljára mégegyszer megpuszilta a gyönyörű ajkát Brűnhildának, de a lány nemtudta viszonozni nem volt benne élet, mégegyszer átölelte az élettelen harcost. A karjába véve bevitte a szentélybe, arra a helyre tette le, ahol a varázsló annak idelyén a fáradalmai után megpihent, elbucsuzott tölle még utoljára. Majd a szentélyt elhagyta nálla voltak a szent tárgyak, mielőtt lement volna utoljára vísszanézett. Majd lement a hegyröl, gondolkozott hogyan tovább, majd döntést hozott, hogy nem megy vissza a másik írányba megy, hogy a feladatát elvégezze. Nálla voltak a szent tárgyak, és olyan helyre viszí, ahol senki nem találhatja meg, kűldetését megkezdve olyan helyre megy, ahol a Vikingek a fénykorukat élték. Azon városokba, ahol szentélyt épitettek.

Elöször vísszatért a Mölaren-tó partjára, abba a városba, amelynek a neve Birka. Térképet készitve megjelölte azokat a városokat, ahol elhelyezve a szent tárgy egy egy darabját. A Svéd királyi palotában a volt király tömlöcben raboskodott, hű katonái mellette alúdtak. Az ifju Sverkernek, aki már nem hitt semmibe, azon az éjszakán egy fényes valami jelent meg, és a nevén szólitotta. Meglepődött, hisz a lányának a szelleme volt és az apját biztatva.

-ne aggodjon, mert a szent tárgy jó kezekbe van, és ne féljen a Sverker név fennmarad még akkor is ha apját megölnék.

Elbúcsúztak, az ifju Sverker úgy érezte, hogy most már nyugodtan meghalhat, nem csatában halmeg ha oda kerül az idő, és jó kezekben van a szent tárgy, ahogy a fényes valami hirtelen megjelent, úgy el is tűnt. Helmut elhatározta, hogy feladatát véghez víszi, meg keresi azokat a városokat és szentélyeket a Svéd Birka város kivételével, ahol még élnek viking kolóniák, Gotland szigetén a porosz birodalom részében.

Truso-ban. A Dán birodalomhoz tartozó Hedeby, a térképen bejelölte, hogy hol helyezi el a szent tárgy darabjait és elmegy messzire, hogy magát a jogart hol helyezi el, és a térképet annak adva, akiben megbízhat, úgy is tett meglátogatta ezokat a szentélyeket ahová elteheti a jogarnak a részeit, négy drágakő négy város. Azon gondolkodott, hogy magát a jogart hová tehetné.

Most már azon volt, hogy a szent ereklyét hová vigye el, hogy a Svéd és a Dán birodalomtól távol legyen. Hosszú utat téve városrol városra vándorolt ahol befogadták, volt ahol elűzték. Helmut jó vitéz volt, hisz a Föld istennője adott neki egy kűlönleges medált, amelyben a vitézség és a szeretet ereje egyesűlt. Amikor Helmit a harcias lányra Brűnhildára gondolt emlékezett víssza, hogy nem találkozott még ilyen harcossal, hisz érte vállalta a kűldetést. Egy napon elérkezett egy hegy lábához, kicsit megpihent majd felment a hegyre, lehetett tán ezer méter. Volt ott egy barlang beljebb menve a két szent tárgyat egy sarokba elhelyezte, se az Erik nemzetség, se más nemzetség ne feddhesse fel, higyjék azt, hogy eltűnt. Valami furcsa módon egy hasonló tárgyat talált tölle pár méterre azzal cserélte ki lássák azt, hogy megvan, arra is gondolt, ha rossz kezekbe kerűlne. Mikor végzett a barlangba, gondolatában elmondta, hogy- Brűnhilda lelke nyugodt lehet, mert a munkát elvégezte.

A barlangot elhagyva lement a hegyröl, a hegy lábánál megpihent és nézegette a hamis jogart. Amikor megpihent úgy döntött, vísszatér Svéd földre, hátha víssza fogadják a harcos társai és új király. Folytatta az utat vísszafelé, hol lovon, hol lovas szekéren. Napok telnek el amikor megérkezik svéd földre, és újra a király Erik Knutsson szolgálatába ált, elfogadták, majd Helmut harcos kérte az új királyt, hogy-ha lehet meg szeretné nézni a trónfosztottat a tömlöcbe. A király beleegyezett, a tömlöcben meg is látogatta. Helmut megemlitette, hogy a szent tárgy jó helyen van. A volt király csodálkozva nézett a harcosra, búcsúzás elött adott egy medált, hogy bizzon benne és vigasztalva, hogy a Sverker név fenn marad. Helmut visszament a harcos társaihoz, őrizve azt a titkot amit megigért Brűnhildának még a szentélyben. A tömlöcben a volt uralkodó, amikor a medált megnézte, akkor jött rá, hogy amit kapott, az nem más, mint az a kúlcs, amit még Brűnhildának adott a harc idején, hogy őrizze meg.