Azok a régi eurázsiai eredetű halász- vadász népek, amelyeket a skandináv félsziget őslakóinak tekinthetünk nem délről hanem északkelet felől hatoltak be későbbi hazájukba. A régi őslakókra a népvándorlás első hullámában nyugatra nyomuló germán törzsekből újabb réteg telepedett rá, és ezzel skandináviában az új népek betelepülése be is fejeződött. Évszázadokon át nem változott a népesség összetétele egy olyan időszakban, amikor egész Europát jóformán felszántotta a népvándorlás. A VI. Században kialakult az egységes óskandináv nyelv és a lakosság számbeli gyarapodásnak indult. A félsziget lakói a VI. Század végére fulladoztak a hely hiánytól.

Választásuk nem volt, északon a sarkkörön túl a természet emelt gátat, délen ugyan bőven voltak termő területek, de ezeket már benépesítették. Nem maradt más hátra be kellett hatolni az Atlanti- óceánba. Ismeretlen szigeteket, új földet kellett birtokba venni. Nagy vállalkozásba kezdtek, elhagyták földjeiket, feltérképezték a körülöttük levő népeket, s egy napon elkezdték építeni a hóditáshoz szűkséges hajókat. Két árbócos vitorlásokat építettek, a sárkányhajót a drakkart és a tengerjárót a knarrt. Ezt a hódításra és fosztogatásra specializálodott népet a Frankok Normanninak vagy északi embereknek nevezték.

Hosszú-hosszú időn át nyugalom honolt a távoli északon és a vele határos tengereken. A gótok, burgundok, helúrok és más északi germán népcsoport elvándorlásával ezek a népek széles megműveletlen, csaknem lakatlan földsávot hagytak maguk után, amely a negyedik és a nyolcadik század között úgy szólván kívül rekedt a történelmen. Évszázadok múlásával a dánok 500 körül a dán szigeten Schanenben és Jűtlandon laknak. 600 körül az Uppsalai Svear királyai hatalmukat egész Svédországra kiterjesztik, és 650- töl a gotlandiakkal együtt uralkodnak a Keleti- tenger vidékén. Norvégiában részkirályságok vannak, de paraszt köztársaságok is. A skandinávnépek az évtizedek alatt sokasodnak, benépesitik a félszigetet, majd feltérképezik a körülötte levő földeket. Egyszer egy napon elhatározták az északi népek nemzetségfői.

Olyan hajót építenek, amellyel a félsziget partjai mentén lehet hajózni, hogy feltérképezzék azokat a területeket, amelyeket még nem látogattak meg. A látóhatáron túl mi lehet? És akkor egy Június 8. ai napon amikor Krisztus születésének 793. évét írták egy olyan esemény történt, amelyet a krónikákba véres tollal írtak. Eljött azok napja, akik a Skandinávi félszigeten és Schleswigben laktak és évszázadokon át halászattal és hajóépítéssel foglalkoztak. Olyan esemény volt ez amely égűfáklyaként jelezte egy kor kezdetét, a Lindisfarnei rajtaütés. Ez hirdette a Viking kor kezdetét.

A Lindisfarnei rajtaütések meg ismétlődnek, 794-ben megtámadják az Anglia keleti partján levő Jarrowi Wearmouthi kolostorokat majd kirabolják az Ionai Szent- Columba kolostor Lindidfarne anyakolostorát, és Észak-Ír Lombay sziget telepűléseit. Kifosztják a Skociai Kintyre-t és az Írek védőszentjének Szent Patricnak felajánlott Man szigetet. A Friz és Aquitan partok elött fekvő szigeteket támadják, 800- ban a Feröer szigeteket kerítik hatalmukba rabolva és gyújtogatva. 802- ben és 806- ban újból az Ionai egyházi épitményeket pusztitják. A dánok Frizföld távoli vidékeit, dúlták fel, azután Utrechten át Dorestad vásárhely felé vonultak, ahol mindent elpusztitottak, a lakosokat részben megölték, a foglyokat elhurcolták. A Normanok ismét feldúlták Dorestadot, szétrombolták Noirmoutier kolostorát. Porig égették Antwerpent ismét felkeresték Dorestadot, és a frizeket súlyos hadisarcok fizetésére kényszerítették, majd rajtaütöttek Wolcheren partörségén. Az erőtlen császár ismét elrendelte a partcédelem megerősitését. Ismét Walcheren lett a dán kalózok célpontja majd a Köln elleni támadás. Jámbor Lajos halála után 3 évvel 843- ban Verdunban felosztják a Frank birodalmat.

Ezzel a vikingek számára új helyzet állt, hiszen porig égették Rount, miután háborítatlan felhajóútak a Szajnán. 843 Júniusában 67 zászlónyi flotta vitorlázott be Nantes be, a harcosok iszonyatos vérfürdőt rendeztek. Tűz csóvák világították be Hamburgot és Párizst. Eúropában egész kontinens nyughatatlankodott a vikingek fenyegető támadásaitól.

-------------------------
A Vikingek támadásaitol nemcsak Hamburgot és Párizst és akkor Frankföld nagyobb városait és püspökségeit támadták, hanem kacsingattak  Angliára is, amint be-hatoltak fosztogatni. A 9. században Angliára is szinte szünet nélkül záporoztak a viking ökölcsapásai. A Vikingek tehát amikor 830- as évek közepére előkészítették az első nagy invázió műveleteket a csatorna angol tengerpartja ellen, erős ellenállásba ütköztek. 835- ös esztendőben jegyezték fel az első inváziót. A rabló viking harcosok Angliát évről évre elemi csapásként pusztították.

Kelet-Anglia és Kent erős dán kötelék célpontja, 350 sárkányhajóból álló flotta köt ki a Temze torkolatnál a legénység kifosztja Canterburyt és Londont, 850- ben a behatolók első izben telelnek át Angol földön Kentben. 866-ban 3 nagy pogány sereg száll partra Kelet-Angliában elfoglalják Yorkot és elsáncolják magukat a római város falak mögött. Egész Northumberland az egyesült Dán-Norvég haderő prédája lesz. Viking rablók nyomulnak be Wessex-be, ahol Aethelred király és testvére Alfréd szivósan védekezik, majd Wesexi seregtöl a támadók Readingnél súlyos vereséget szenvednek Észak-Anglia és Kelet-Angliában. Temzétől északkeletre az egész ország skandinávok kezébe került. Alfréd hét esztendőn át adót fizetett a nyugalomért, amelyre szűkség is volt, azután lecsapott a rablókra. 878-ban Wessexi Edingtonnál legyőzte az országon sáskahadként átvonuló vikingeket, a nagy hadseregnek főerői 879-töl kezdve 13 éven át az egész Frank birodalmat izgalomba tartották. Az évszázad jól kezdődött, Alfréd fia Edward is eszes és körültekintő harcosnak bizonyult, aki tudta, hogyan sáfárkodjék apjától kapott talentummal. Vissza szorította a Vikingeket, miközben saját területét várakkal és erős helyőrséggel tűzdelte meg. Wessex királyainak uralma tehát 940 táján ismét kiterjedt Merciára, Northumbriára, Yorkra és a Danelaw távoli tájaira.

Aethelstain fiai Edmond és Edgar sikerrel kűzdöttek tovább a betolakodók ellen. Edgar 973. dik évi megkoronázásakor díszhajóján dán és kelta törzsek húzták az evezőt. Edgar az Anglia királya valamint a szigetek és tengereknak uralkodója cimet viselte.

A század végén azonban a Britt sziget már, ismét védtelenül állt a tengeri rablók heves támadásaival szembe. Megkegyelmezett viszont, ha a lakosoknak módjukban állt életüket pénzzel és ezüsttel megváltani. Londonnak szinte egyetlen éjszaka alatt kellett 16 ezer font ezüstöt előteremteni, hogy egy egyesült Norvég- Dán hajórajt rá birjon a távozáshoz. Edgar fia Aethelrad, akit kortársai Habozó jelzővel illettek, erötlenségét Aethelred úgy kisérelte meg egyensúlyozni, hogy 1002 November 13. án Szent Bricius napján az uralma alatt álló területeken élő valamennyi dánt megölette.

Majd Villásszakállu Sven nyomban véres megtorló hadjáratokat kezdett, amelyek között Oxfordot és Cambridget is súlytotta, az döntő mozzanata Soulderiteig csata volt, az 1000. dik esztendőben, Olaf Tryggvason ekkor elveszitette flottáját és életét, ámbár a Vikingkor legszebb és legerösebb hajójával a Nagy Kigyóval indult az űtközetben. Nagy Knut 1030-ban ünnepelte utolsó diadalát Stikkestadnál, megsemmisitő vereséget mért Szent Olafra majd gyorsan elfoglalta Norvégia már független területeit. 1066-ban Nyúlszivű Harald és Harteknut dán királyoknak dicstelen átmeneti zavarok voltak, 1066-ban ismét Aethelrad király egyik fia Edward kerül Anglia trónjára. Ínkább kényszerböl, ezzel már Hóditó Vilmos elött megkezdödött a szigeten a Normann térhóditás.

A Vikingkornak kezdetét a Lindisfarnei rajtaűtés jelezte, amelyet véres betűkkel írtak be a történelem könyvébe,1135-ben szláv kalózok támadták meg Kungahalle városát Svédország nyugati partján, feldúlták és kifosztották majd hétezer északi embert adtak át a Mechlenburgi ragszolga piacon. Nyolc évvel késöbb a Dán Absolon pűspök hozzákezdett, hogy a szláv vendek szüntelen támadásainak gátat vessen az az Oeresundban létesített vár lévén. 1187-ben a svéd kereskedelmi központot Sigtunát észt tengeri rablók támadták meg. Aztán arra jöttek rá a vikingek, hogy ha így haladnak tovább rablóhadjáratból-fosztogatásra, akkor nem lesz olyan országuk, ahol egy nemzetként élhetnének.