A két vándor Gunter és Flosshilda elbúcsúztak a hajókapitányától és legénységétöl, hogy folytatjva az útat Birger Jarl birodalmába a Holm nevű telepűlésre, melynek más volt a neve úgy hivták Stockholm, nem telt bele kis ídő amikor Nynöshamn város kikötőjéböl a két vándor szekeren vette at útat Stockholmba a svéd királyi palotához, hogy lássák a Folkung nemzetség tagjai, hogyan lehet egy cél érdekében is harcolni így vesziteni az életet nemcsak háborúban.

A két vándor vette az írányt Stockholmba, hogy a Svéd királynak megmutassák a halott társúkat Brűnhildát, a közeli szentélybe eltemethessék sok útat megtéve, amikor beértek a városba és irányt vették a királyi palotához.
Az úralkodónak meg mutatva egy harcos hőst, a palota elé érve mindenki csodálkozott, hogy a két vándor mit kereshet, erre az úralkodónak szoltak, majd a palota elé érve megpillantotta azt a személyt, akit űldözött, amikor megtudta a király. A harcosa hogy vesztette el az életét akit űldözött nyomban fejet hajtott előtte, és egyűtt mentek tovább a szentélyhez, hogy megadják a végtisztességet a bátor hősnek a szarkofágba helyezték a halott Brűnhildát a kezébe helyezte Gunter a drágakövet, a két vándor elbúcsúzott tölle, mondott párszót Gunter majd Flosshilda.

-Nem felejtik el, hogy segithette a kűldetésben.

Amikor elmondta beszédűket majd követte őket az úralkodó.

-Fejet hajtok olyan személy előtt, aki hősiesen kűzdött egy olyan csatában ahol az ősellenséggel harcolt életét áldozta fel, ahogy az ősei is tették egy igaz űgy érdekében, őrizze ezt a hőst ez a sír az örökkévalóságig.

Majd a szarkofág bezáródott ezzel őrizve Brűnhildát, a fedlapra Gunter runa nyelven irt egy szöveget azok számára akik útánna jönnek emlékezésűl, „amikor az elemek találkoznak egy szent tárgyban, akkor meg fogja harcolni a két fél az útolsó harcát egy sereg idegen győzni fog Hell felett". Ezután mindenki elhagyta a szentélyt mentek a magúk dolgaira, az úralkodó vissza a palotába a követeivel, a két vándor úgy döntött mennek Hamburgba vissza, először a tó vizében megfűrödtek, hogy tisztán és frissen induljanak tovább, hisz Svéd földön nincsen semmi, hogy ott maradjanak. Elhagyott helyet kerestek ahol senki ne lássa őket, hisz csak ők ketten voltak majd megtalálva a helyet egy faházikó lehetett bementek széjjelnéztek.

Levették harci eszközeiket, a helyet jónak találták majd kűlön helyen a rúháikat levették, a vízben folytatják a fűrdőzést meztelenűl voltak nem szégyelték magúkat a vizben sokáig voltak kölcsönösen lehúzták egymást, majd amikor szembe voltak egymással valamit éreztek majd Flosshilda közeledve Gunterhez megpuszilta az ajkát.
Gunter is viszonozta, igy volt sokáig, amikor a lány érezte, hogy itt az ídő megfogta a társa kezét a partra visszamentek a faházba, hogy ott folytassák nem öltöztek fel teljesen, hanem csak egy hosszú rúhával takarták eltestűket, a kandallóba begyújtva a térképet megsemmisitették, hogy nehasználhassák ami nálluk volt étel azt elfogyasztották. Flosshilda célja az volt a társával megszerezze, amikor az ételt megették akkor már kora este volt és teliholdas éjszaka Flosshildának cselekednie kellett, mert nem tudva mi történhet velűk. Ketten megbeszélték azokat amit szeretnének, egymástól megteszik úgy döntöttek.

A kandallóhoz közel leteritve puha szörmét amely nagy is volt, eljőtt az ídő amit vártak már és velűk megtörténhet, majd egymással szemben űlve érintve egymás kezét ezzel éreztek valamit tudták valami fog történni mert testileg is kivánták egymást.
Már sötét volt és Flosshilda kezébe vette Gunter kezét és a kandalló tűze mellett a puha szörmén magához húzta a társát és úgy folytatták az egyűtt létet olyan sokáig, hogy nem volt rajtuk semmi nem szégyelték, kettőjűknek jól jött hogy az éjszakát eltölthessék, hogy ebből az éjszakából szűlethessen meg az a generáció amely felfogja venni a kűzdelmet a sötét erői ellen, így adva át azt Gunternek amit örzött, olyan személynek aki igazi harcos és tölle származzon az a harcos aki a következő háborúban a sötét harcosokat legyőzi.

Gunterben látta azt a személyt aki nemcsak erős harcos hanem gyengéd is, az ídő eljött amikor ketten érzelmileg és szivből kivánva gyengédek voltak, amikor mindez megtörtént közöttűk kis ídő mulva aludtak is egymás mellett, hisz hosszú út volt mögöttűk majd megcsokolva egymást aludtak tovább, ők ketten voltak a faházikóban nem látta senki mit csinálnak csak a tó vize volt és a telihold ami nemcsak a házra világitott hanem a tóra is vetitett a fényéböl.

--------
Másnap kora reggel amikor a Nap felvirradt Flosshilda ébredt hamarabb, nézte Guntert a szerelmét, hogy milyen szépen alszik majd csókkal ébresztette fel majd egyűtt mentek a vizbe ahogy voltak meztelenűl ott folytatva az egyűtt létet, amikor úgy gondolták, hogy már jó a partra vissza tértek, hogy vissza öltözzenek. Amikor vissza öltöztek, magukkal véve a harci eszközöket és a medálokat, elhagyva a faházikót tovább mentek meglátogatni a szomszédos telepűlést Sigtunát, milyen lett a város meglátva, hogy néz ki milyen lepusztult visszafordultak, mert elhagyott város lett majd visszamentek Stockholmba látva hogy néz ki eldöntötték visszamennek Német földre Hamburgba mert svéd földön nincs miért maradni nem várja őket senki.

A Stockholm-Kiel utvonalon járó hajóra fellszálltak nemcsak ők voltak, hanem más vándorok is. Pár napi hajózás után elérték Kiel város kikötőjét, ami Dán birodalom terűletén volt majd találva egy lovas szekerest elvitte a két idegen vándort Hamburgba, hogy letelepedjenek, a szekeren levők pár órás utazás útán elérték végső céljukat, a városban végleg megálltak letelepedni és földműveléssel foglalkozni kezdtek fiatalok voltak az élet elöttűk volt. Meg épitették első házúkat, a többi család, aki szintén földel foglalkoztak befogadták, majd Flosshilda megszűlte első gyermekűket a Nerthus nevet adták neki a Béke istennője után, de ezzel emlékezve a volt harcos társúkra, amikor minden jól ment megbeszélték, hogy vállalnak-e még gyermeket, majd beleegyeztek és a következő évek alatt Flosshildának még három gyermeke szűletett elnevezte emlékűl a harcos társairól. Az egyiket elnevezte Brűnhildának, a másikat Kiarának, a harmadikat Krimhildának.
Sok év telt el amikor Flosshilda és Gunter gyermekei felcseperedtek és követték szűleik tanácsát, meg tanúlták a kard forgatást és más olyan dolgot, amit apjuk tanácsolt tapasztalatokból megszerezték, amikor a négy lány felnőtté vált az apjuk elmondte a kiválasztottak történetét, figyelmesen hallgatták, majd név szerint oda adva a lányainak azon kardokat amit örököltek, hogy legyen nekik is olyan tárgy amire emlékezhessenek és megkapták azon kardot amit elötte a túlajdonosok használltak.

A négy lány végezte el az otthoni munkát a ház körűl segitve az anyjukat, mert az apjuk már ídős volt, és amikor az egyik napon Gunter eltávozott az élők sorából a családja megadta a végtiztességet eltemették a hozzájuk közeli dombon, mellé téve azon dolgaikat amit viselt a kardját és a medálját csak egy kereszt jelezte a helyét. Az anyjuktol megkepták a furcsa medállt amitöl az erőt kapták, majd látva az ídőt megkeresték azt a helyet ahol szűleik jártak szivesen fogadva őket bizva abban.

A már felnőtt ifju harcosok elbúcsúztak bennűk volt az apjuk bátorsága és ereje neki indúltak a nagy útnak, hogy apjuk örökébe lépjenek megtalálják azokat a telepűléseket ahol a szűleik jártak, kűlön indúlva a négy város felé, az egyik északra ment a másik kelet felé, hogy meg találják azokat a helyeket ahol letelepedhetnek, apjuk utját követve. Napok eltelte útán meg is érkeztek, hogy letelepedjenek. Krimhilda Schleswigbe, Nerthus Gdanskba, Kiara Gotlandon, Brűnhilda Stockholmba, az elindúlásuk előtt kérték a medál erejét. Ahol a négy vándor menedéket talált leis telepedtek, még aznap este egy fekete csuklyás alak megkereste a négy vándort elmondva.

-Őrizzék meg a medált, mert egy napon a medálok őrzői találkoznak majd egy meghatározott helyen, és szűkség lesz rá.

Aztán eltűnt, a négy vándor örzői voltak a kapott medálnak, amely őrizte a a szent tárgyba helyezett ős erőt amely felébresztve az ősi nyelv tudását és elolvashatta a runa irásokat amely más idegen népnek bonyolult volt nem értették miről szól ők eltudták olvasni, azon a napon ahol letelepedtek szállást kaptak, hogy megpihenjenek kipihenjék fáradalmait, este mindenki aludt, visszaemlékezve hogy mit tanultak még az apjuktól ha lesz rá alkalom tudják használni. Amikor kezükbe vették a medált értették annak mondani valóját az ősi elemekröl.

A négy vándor otthonra találva minkájukkal segitették azokat, akik befogadták aki Schleswigben talált menedéket Krimhilda a város úrának  a seregébe harcolt, aki Gdanskba telepedett le Nerthus az egyik családnak a földjén segitett, a harmadik aki Gotland szigetén talált helyet Kiara egy harcias nép szolgálatába állt, a negyedik vándor Brűnhilda aki svéd földön talált helyet egy magas rangú személy szolgálatába állt.