A harmezőn egymással szemben volt a két fél, várták kilép először ki kezdeményez egyik se lépett ki ezért Odin a háttérböl intett a többieknek és elindultak. Nerthus követői megvárták, hogy átjöjjenek az úton amikor átmentek a rossz oldalon levő harcosok, akkor a másik oldalon levő erők is elindultak ki kardal ki más harci eszközzel, hogy legyőzzék a rossz erőit. A harcban egymást ölte az ellenfél, a kiválasztott harcosok is küzdöttek azzal a különleges kardal amit kaptak látszott már, hogy a jók erői győznek mert sok gonoszt legyőztek, sokan hagyták ott a testűket a csatatéren nemcsak a gonosz erői, hanem a másik seregből is. Amikor látták, hogy így nem jó mind a két fél visszavonúlt, hogy más taktikát beszélhessenek meg az útolsó kűzdelem előtt. A megbeszélés után folytatták a harcot. A hat harcos vezette a sereget félkör alakban támadtak a kardok jó szolgálatot tettek majd nem minden fekete lovast legyőztek így a fél Valkűr sereget, a harcosok egymásra is figyeltek, hogy ne sérűljön meg senki, a harcot beárnyékolta egy véletlen esemény. Az egyik fekete lovas kilötte az útolsó nyilvesszőt Brűnhilda felé az egyik harcos társa Gunter észrevette szólt volna neki de már késő volt mert a nyíl eltalálta és Brűnhilda a földre esett, megbosszúlva ezt a többi harcos sok ellenséget legyőztek, de elesett az ífjú amazon Kiara Krimhilda és Nerthus nem tudták vissza szoritani a rossz erőit, tudták már, hogy ezen a csatatéren már nem győzhetnek. Az volt az első cél mihamarabb elhagyni a csatamezőt.

Gunter Brűnhildához futott, hogy megnézze de látta, hogy haldoklik, a harcos társa megsebzett hátából kivette a nyilat, majd karjába véve csak igy tudott elbúcsúzni majd Flosshilda is oda futott hozzájuk, látta hogy mitörtént ő is szomorú volt sirt, hogy mitörtént a harcos társával. Gunter elmondta a haldokló társának mit érzett iránta.

-Amióta meglátta először Svédföldön elbűvölte a bátorsága és a szépsége is.

Brűnhilda is bevallja.

-Titokban megkedvelte, hisz bizva abba igy volt megirva, hogy milyen módon fognak találkozni.

Brűnhilda még egyszer megkérte Guntert, hogy puszilja meg, ha még mindig érez iránta, ennek örűlt majd megtörűlte a lány ajkát megpuszilta érezte Gunter, hogy visszaadja ő is, de utoljára átölelte a szerelmét.

De amikor utoljára magához ölelte a szerelmét így búcsúzva el. Ezzel elvégezve azt a feladatot amit rájúk biztak és Gunter karjában a harcos kilehelte életét, majd utoljára megpuszilta Brűnhilda ajkát igy végleg búcsúzva el tölle.

Gunter ezután olyan hatalmasat sikitott, hogy a nagy zajban elhagyták a csata helyszinét a fekete lovasok és mindenki csak ők hárman voltak ott és a két fél harcosai, akik oda vesztek, ez volt az a csata, aminek a végéig ott kellett lenni azzel a kűldetésnek vége szakadt. A harcosok kardját a négy ősi elem szelleme ott hagyta, ha Gunter eltemetné őket, akkor a koporsóba tehesse, a két még élő harcos most se fogta fel, hogy mi történt velűk, és azzal a harcos társúkkal, akit szerettek és tiszteltek, mint uralkodói leszármazott. Úgy döntöttek egy utolsó kűldetésre még vállalkoznak, eltemetik, elviszik oda ahonnan indúltak és megadkák a végtisztességet, hisz egy célért harcoltak, hogy megállitsák a gonosz fekete erők előrenyomulását. Gunter és Flosshilda a négy drágakövet a dobozába téve, hogy megőrizzék majd a harcmetőn elesett harcosait eltemetik majd a halott társúkat egy szekérre helyezték, hogy elindúljanak Hamburgfelé és a városon át haladva az útat vigyék Schleswig felé. Gunter a négy halott harcosok kardját megőrizte vitte magukkal, mert célja lesz vele, amikor Guntert Flosshildát és a lovas szekeret meglátták, amikor a városon át haladtak mindenki a városlakók közűl tisztelgett a harcosoknak. Elhagyva a várost vették az írányt Schleswig felé, hogy eltemethessék a harcos Krimhildát. A lovas szekeren űlve az első városba mentek ahonnan Krimhilda származott, hosszu útat tettek meg, amikor megérkeztek a kikötő városba Schleswigbe, hogy méltóképpen elbúcsúzzanak Krimhildátol a bátor és merész harcostol a szentélybe mentek, hogy a szarkofágba helyezzék a harcos testét amikor belehelyezték Gunter a drágakövek közűl elővette a hófehér szinűt majd a szarkofágba helyezte a fedlap vissza bezárúlt. Gunternél maradt a harcostársainak nemcsak a kardja, hanem azok medálja, hogy megőrizhesse az örökkévalóságon át, majd elhagyták a szentélyt lovasszekeren elindúlva a kikötőbe hátha találnak olyan hajót, aki elviszi őket az ősi városba Trusoba, hogy halottait eltemethesse. Találtak is a hajóskapitány felengedte őket és a halott bajtársait a hajófenékben kaptak helyet, nem kellett sokat várni és a hajó lassan kezdte elhagyni Schleswig város kikötőjét majd megtett ídő útán már magát az öbölt.

----------------
Az irányt vették egy olyan város kikötőjébe ahol szentély volt és a másik harcos társuk származott a város Truso amelynek már más volt a neve.

Hosszú ut várt rájuk, ezért a hajó kapitánya megvendégelte a vándorokat hiába szolgálo volt, Flosshilda jó harcos volt, párnapig voltak a hajón, mert három napig tartott az út, amikor megérkeztek a kikötőbe Trusoba melynek más neve volt Gdansk, az egyik harcos Nerthus ebböl a városból indúlt, a hajó maradt hogy a harcost eltemethessék, majd lovas szekérre helyezve elmentek arra a helyre ahol lakott ott találták az anyját, aki egyedűl nevelte a másik lányát az anya meglepődött amikor két idegent meglátta, majd Gunter elmondta miért jöttek és elmondte a hősi halált halt Hamburgnál a fekete lovasok ellen, amely az Azok katonái voltak. Azért jöttek, hogy az élő családtagjaival egyűtt eltemethessék a szentélybe az útolsó utjára elkisérhesse, az anya és a másik lánya egyűtt elmentek ahoz a szentélyhez, hogy ott legyen örökké amig egy napon valaki életre nem kelti az örökkévalóságot, elérték a szentélyt majd a szarkofágba helyezték a halottat a kezébe tette Gunter a második követ amely az átlátszó volt a hegyikristály amikor minden megvolt a szarkofág bezárodótt őrizve meg az örökkévalóságnak.

Négyen elhagyva a szentélyt és visszamentek a házba a vándorok ételt kaptak hisz sok utat tettek meg, nem maradtak sokáig visszamentek a hajóhoz, hogy elvigyék a többi halott hősöket, a harmadik harcos testét Gotlandra viszik ahol amazon harcosok laknak a sziget felén és eltemethessék Farosundba ahonnan indúlt Kiara. A hajó elhagyta Truso kikötőjét s majd porosz partokat írányt véve Gotlandra Flosshilda látta, hogy Gunter szomorú felakarta viditani de nem tudta, mert nem tehetett semmit mert elveszitették azokat a harcosokat éltették. Megtudjanak kűzdeni a rossz erőivel de így, hogy elvesztette azt akit nagyon szeretett arra gondolt minek éljen tovább. Ezért az útolsó kűldetése útán elhagyja az egész Skandináv földet és elindúl dél felé olyan vidékre ahol állása lehet valamilyen szakmában. Flosshilda arra gondolt vele megy a célja végéig, hogy feladatát elvégezze és kűldetése célt érjen, a társa Flosshilda sem tudja még, hogy útánna hová fog menni kinél fog szolgálni.

Akkor derűl ki amikor vissza érkeznek Svéd földre Birger Jarl birodalmába. Órákon át haladt a hajó a Balti-Tenger vizén a gyászolók voltak rajta és más vándorok, megérkezve Gotland szigetéhez egyenesen Farosund felé vették az írányt ahol egy női nép lakott, olyan harcos sereg amelyet amazonoknak neveztek, a hajó legénységéböl és vendégeiből nem akart senki se kiszállni. Flosshildának és Gunternek segitsenek lovas szekérre tenni az élettelen Kiarát, hogy elvigyék az amazon falúba, a két vándor rájuk kiálltva, hogy gyávák majd lovas szekéren elindúlva az amazon falú felé hogy megmutassa a királynőnek a harcostársúkat méltóképpen harcolt és itt a harci fegyverzete is.

Az amazon falú Farosundtól pár mérföldre volt páróra alatt érték el, majd a falú bejáratánál ott volt a királynő és harcosai a lovasszekerest fogadták majd látva mit visznek beengedték mert látták melyik társúkat viszik tudták hogy Kiara. Szertartásos módon temették el megadva a végtisztességet a közelben lévö szentélyben amikor a szarkofágba behelyezték a testet Gunter a halott kezébe helyezte a sárgaszinű követ azútán látták, hogy a fedlap bezáródik, hogy ezzel megőrizve az örökkévalóságig. Amikor vége volt a szertartásnak a falúba visszamentek búcsúvacsorát rendeztek amire meghivták a két vándort is, hogy megnézzék milyen is az és mit tesznek ilyenkor ha elveszitik a harcos társaikat, a búcsúzási este gyászos volt mindenkin a szomorúság, később a meghivott két vándor a hajóra visszatért, hogy reggel tovább indúljanak a végső céljuk a Svédországi telepőlésre eljutni melynek neve Holm, hogy eltemethessék Brűnhildát. Kora reggel a hajó elindult amin két vándor harcos volt és a halott társuk, hogy az irányt vegyék a Svéd partok írányába egy kikötőbe sokáig haladt a hajó. Átgondolva az életűket egésszen addig, hogy mit értek el, milyen tettet hajtottak végre. Órák múlva a hajó elérte a Svéd kikötőt Nynöshamnt majd kikötött, hogy a mégélő harcosok szekérre tegyék elvigyék a Mölaren-tó partján levő szentélybe egy lovasszekérre helyezték a halott Brűnhildát, hogy elbúcsúzzanak tölle, úgy tettek, nemtelt bele ídő amikor a két vándor lovas szekeren az írányt vették egy telepűlés mellé melynek neve Birka, hogy szentélyben elhelyezzék egy szarkofágba.