Volt aki lovat adott nekik, a sors úgy hozta, hogy kora délután lehetett amikor elértek egy városhoz amikor elolvasták az útjelző táblát örűltek neki, hisz nem sokára egy városban lesznek melynek neve Kiel, amely kikötő város, kerestek olyan helyet ahol lovaikat leadhatják majd tovább mentek, olyan helyet is ahol megpihenhetnek és valamit haraphassanak mert éhesek voltak. Találtak is egy faházat olyan helyen ahol el volt rejtve az utaktol az öböl partjánál ott nyugodtan pihenhettek nem zavarta őket senki, majd minden vándor csillapitotta az éhségét.

Az öböl vizébe közel a fátol eltakart faházikóba nyugodtan felfrissűlhett a hatvándor, hisz régen voltak a vizben, meg is tették, a hatvándor harcos az öböl vizében úszkált játszottak hisz olyan helyen voltak, hogy senki nem nézhette őket, hogy mit csinálnak, a vándorokat nem érdekelte, hogy meztelenek jól érezték magúkat, nem fáztak mert érte a nap melege őket. Idők múlásával csak Brűnhilda és Gunter a vizben a többiek a faházikóhoz úsztak, hogy a parton a nedves bőrűket a nap melege megszáritsa, de a négy lány figyelte a két vizben maradttat, hogy mit csinálnak.

Brűnhilda és Gunter egyűtt voltak, a két harcos közelitett egymáshoz egymás szemébe néztek elmondva mit éreznek egymás iránt és megpuszilták egymást ezt látva a többiek, ezzel nemtörődve elkezdtek csókolózni, majd megbeszélve a dolgaikat. Döntésűk az volt nemtudva mi történik majd velűk megakarják tenni azt amit vártak régóta, egyűtt elúsztak olyan helyre ahol csak a vizi növények takarták de közel legyenek a faházhoz, hisz mindketten akarták, hogy átadják magúkat annak az érzésnek amit szerelemnek hivnak, eljött számukra az ídő amikor megtörténhet köztűk, azaz érzés amit régóta vártak mert nem tudní mifog velűk történni, úgy döntöttek, hogy az egymással szemben érzett szeretetűket kinyilvánitják. A vizinövények takarásában az egymásban érzett szeretetűket átadják, megosszák gyengédek voltak, hogy ne okozzanak fájdalmat a másiknak. Amikor kettejűk között az akart dolog megtörtént még maradtak egy kicsit Gunter megköszönte Brűnhildának.

-Megtörténhetett és köszöni, hogy megkaphatta azt az ajándékot, amit a lányok őriznek addig amig elnem jön számára az a valaki, akinek odaadhatja az örzött kincset, és örökké szeretni fogja.

Brűnhildán örömérzés volt érezhető majd válaszolt.

-Köszöni a szép szavakat és azért adta neki az örzött kincset, mert benne látta a hosszú vándorlás során azt az igazit, aki nemcsak szeretni fogja hanem védeni ha eljön az ídő.

Utoljára átölelték egymást, majd visszatértek a többiekhez a fa házhoz amikor visszatértek Gunter kűlön átöltözött. Brűnhildát a többi harcos társa kiváncsian kérdezték mi volt közöttűk, csak annyit emlitett:-Jó volt vele és milyen gyengéd volt vele, még beszélgettek egy ideig, amikor átöltöztek Gunter csatlakozott hozzájuk úgy döntöttek tovább mennek, mert még hosszú út vár rájuk és a hat vándor elhagyta a faházat majd később a kikötő várost Kielt és vették az úti írányt Hamburg felé.

Brűnhildánál volt a megszerzett drágakövek, mellette volt Gunter a többiek mögötte, de ők suttogtak, a szerelmeseket nem érdekelte inkább azon voltak, hogy mi fogja őket várni a kitűzött cél útán a hat vándor Kiel városát elhagyva vették az írányt Hamburg felé, először is az Erik nemzetségből származó Brűnhilda Knutsson a szolgálója, valamint harcos társa Flosshilda, az ífjú amazon harcos Kiara, az ífjú harcos Nerthus. Schleswignél hozzájuk csatlakozó harcos Krimhilda nem útolsósorban a Folkung nemzetségböl származó harcos Gunter, az uton haladva a kitűzött cél felé nem tudni mire gondolnak.

A hatvándor kora estére elérték a kűldetésűk célját Hamburgot amikor a városba érve nem várta őket, a város lakói úgyan úgy dolgoztak csinálták a földi munkát. Szállás útán néztek, hogy az estét pihenéssel tölthessék el, majd találtak is házat ahol megpihenhetnek a hat vándor örűlt is a szállásnak, hisz hosszú utat tettek meg el voltak fáradva. A szállásadójuk elmondte, hogy másnap mi várható a városba.

-Eljön a jó és a rossz viadala, mert olyan hirt kaptak az istenek nemzetsége lejön közéjűk megvivni azt a harcot, hogy kiválassza azt ki áldozott neki engesztelésként, ha valamelyik istennek azt Loki magával viszi az Azok birodalmába, ha nem áldoztak neki azt leviszi Hell birodalmába.

Azt is elmondja a vándoroknak:

-Bizonyos ídő közönként az Azok lejönnek, hogy olyan harcot vivjanak ami megtanitva a halandó generációkat, hogy háborúzni nem jó és tanúltak-e a hibájukból.

--------------
A vándorok elmondják miért jöttek Hamburgba, a szállásadó örűlt mert egyűtt fognak harcolni egy cél érdekébe, az Azok és katonái ellen, hogy a halandók világában is eldöljön vannak még olyan harcosok, akik tudnak kűzdeni a rossz istenek ellen. Még beszélgetnek, aztán mindenki megy a fekvő helyére, a hat vándor még fennt volt, hogy a medáltól kérjenek segitséget és a megszerzett drágakövektöl. A gonoszerővel a harcot feltudják venni és azok katonái ellen, majd mind a haton, a szálláshelyűkön lepihentek, hogy eltegyék magukat másnapra, hogy feltudják venni a harcot a rossz ellen és vége legyen a kűldetésűknek, amit a világszellem Káosz osztott rájuk, mint halandók végezzék el az ősi elemek és a medál segitségével.

Másnap kora reggel a nap sugarai a fényét Hamburg városára irányitotta, amely nem egy hagyományos nap volt, hanem egy előre meg jövendölt amely a halandók világában az ítélet napja amely eldönti ki a jó és ki a rossz, a rossz elpusztul magához viszi Hell az alvilág úrnője és ott fog szolgálni addig mig végleg nem tanúlja meg, hogy nem jó a rosszat szolgálni.

Nemcsak az istenek tanúltak még hanem most a halandó világ, hogy hová húz megtanúlja a jót a Földet szolgálni, hogy egyensúlyba hozza a természetet és az ember kapcsolatát ezért kapta a halandó világ az ősi elemet, hogy egyensúlyba hozza és éljen vele. Az istenek világába azért jött el a végzet hatalma, mert nem éltek jól egymás mellett nem tisztelték Nerthus ősi jogarát és vele a négy ősi elemet ezért volt az, hogy elhatalmaskodott a rossz világ ezért jött el számukra a Ragnarökk, mert mindig a rosszat keresték egy hatalmas jó világba. Ezért kellett a hat vándornak elmenni arra a helyre, amely eldől a csata sorsa, hogy ki győz és kimarad úralmon a másik felett. Igy jött el a harc napja egy nagyvárosban, amely valamelyik Germán törzs alapitotta Hamburgot. Hosszu utat tett meg a hat vándor harcos, hogy azon a napon végleg bevégzik kűldetésűket és a jó oldalon harcoljanak az Azok katonái ellen, reggelre sok nép gyűlt a városba a jól oldalán harcolni mig az ellenség a város kűlterűletén egy pusztaságon gyűlekeztek, ők már felsorakoztak.

Meghivták az Azok szolgálóit, akik engedelmeskedtek, köztűk voltak a Valkűrök, hogy eldöntsék a harc menetét úgy pár ezren lehettek már felsorakoztak a harcmezőn, velűk szemben a jó szellem erői sorakoztak fel a távolság azért meg volt, a Vanok istenei nemzetsége és azok szövetségesei a törpe fejedelmek, mert ahogy bántak velűk eljött a bosszú állás ideje amikor a törpe fejedelmek az Azok ellen szemtöl-szembe felsorakoztak.

A Vanok és szövetségesei ők is pár ezren lehettek ott volt az a hat vándor harcos vagyis a kiválasztott, hogy harcoljanak a jó oldalon, a hat vándor aki teljes harci fegyverzetben voltak és mint kiválasztott, vezetésűkkel a városból kivezette a többi harcost arra a helyre ahol a többiek már várták, és megvivják az utolsó harcukat és eldöntsék a harc menetét. A hat harcos vezetésével felálltak a harcmezőn ahol a két fél között egy út volt a határ. Ahol az egyik oldalon a rossz erői voltak és az Azok szövetségesei köztűk volt az egész Az iszenség hisz emberi testet kaptak, mert Asgardban is emberien viselkedtek hiába istenek voltak.
Velűk szemben voltak a jó erői is azok szövetségesei Utgardból az óriások nemfelejtik hogyan viselkedtek velűk szembe, és azok a törpe fejedelmek akik vissza akartak vágni azért, ahogyan viselkedtek velűk az Azok, a Vanok is a harc mezön voltak hiába Asgard lakói is voltak. Elegűk volt az Azokból mert most sem felejtik el, hogy mit tettek Barldal és azokkal akik jó emberek voltak egy isteni világba. A kétfél között helyezkedett el a három Norna akik az életfonalát szötték, a jó és a rossz egymással szemben nem tudni ki mit gondolt, a hat vándor aki olyan hosszú utat tett meg, hogy a harcmetőn legyenek, ez lesz az a nap amely vágleg eldől mi lesz velűk és túlélik-e a harcot. Brűnhilda segitséget kér a megszerzett drágakövek szellemétől segitse őket az elkövetkező harcban, akkor egy erős erő kijött a kövekből és a négy ősi elem ereje készitett olyan kardot egy kűlönlegeset, amely erővel van felrúházva. A hat vándor harcos megkapta, hogy azzal harcoljanak, kűlönleges irás volt amely azt jelenti: Én vagyok az erő, amikor kezükbe vették csodálkoztak ilyen kardot még nem láttak, az ősi elemek szelleme is toborozott katonákat úgy, hogy a földből jöttek ki teljes fegyverzettel, harcoljanak a rossz ellen ez az erő segitette a jó oldalon levő harcosokat, egyszóval a két ellenség szemtöl-szembe, azon voltak ki kezdeményezi a harcot ki fogja megfújni azt a bizonyos kűrtöt, ahogy az isteni világra hozta az istenek pusztulását a Ragnarökköt.