Nem tudták, hogyan lehetséges majd egy pillanat múlva a viz eltűnt, a szarkofág alján meglátták azt azt a követ amiért mentek egy átlátszó kristályt. Brűnhilda elővéve a kis dobozt a többi mellé helyezte majd mégjobban széjjelnéztek, hogy az egész épitményt, hogyan készithették el, a négy vándor elcsodálkozott majd lassan elhagyták a szentélyt. Haladtak tovább a kijelölt uton elhagyták Truso kietlen városát, hogy a kűldetésűket elérjék, és valamikor találkozzanak még két olyan személyel akiket kiválasztottak és egyűtt érjék el a kűldetésűket. Volt, hogy gyalog mentek volt, hogy szekéren, mert felvették, hosszú utat tettek meg a szekéren elértek egy várost eldöntötték, hogy megállnak megpihenni egy Bytow nevű helyen majd az első házba betérve, amikor a családfő a vándorokat megpillantotta fúrcsának tűnt neki, elmondták.

-Nevegye őket rossznak nem azért jöttek csak elfáradtak meg szeretnének pihenni, mert hosszú utat tettek meg, el kell érniűk Hamburg városát.

A családfő megvendégelte a vándorokat beszélgettek a családfővel is, hogy milyen hireket tudnak a két nemzetségröl, meg tudták, hogy a Folkung nemzetség egy szörnyű háboruban legyőzte az Erik nemzetséget ahol Erik Knutssont letaszitották a trónjáról és az egyetlen leszármazottját el akarják fogni, hogy nemaradjon fennt semmi a nemzetségből.

Már új uralkodója van Svéd földnek egy Birger nevezetű aki jarl volt ő szerezte meg a hatalmat, amikor a négy vándor megpihent úgy gondolták tovább mennek, ezért a vendégfogadójuktól elköszöntek. Majd látta a három harcos, hogy Brűnhilda bánatos vigasztalták, - gondoljon arra, hogy svéd földtöl távol van és minden ellenség azt hiszi, hogy még ott van.

Brűnhildának eszébe jutott, hogy inkább egy cél érdekében veszitse el az életét, mint hazájában háboru közben. A négy vándor haladt azon az uton, amit a térkép kijelölt számukra, majd olyan helyen ahol lovat lehetett bérelni ott béreltek és mentek tovább, így sokat lehetett haladni nem telt bele sok ídő, abba a városba mentek ahol egy másik harcossal találkozhatnak, aki egy szegény családnak segitett a földművelésben. A négy vándor a pihenő helyen a lovakat leadva gyalog mentek tovább azon az úton, ami olyan házhoz vezette ahol egy Nerthus nevű harcos segitett egy családnak.

Amikor a négy vándort megpillantotta Nerthus kardot fogva a kezébe úgy várta őket, mert azt hiszi, valamit akarnak töllűk. Gunter elmondta, hogy miért jöttek majd bementek a házba, hogy beszéljenek a családfővel, hogy mit szeretnének majd megvendégelje őket egyűtt beszélgetve elmondták, mi járatba vannak, amikor a négy vándor úgy érezte, hogy megpihentek a szállás adót megkérdezte, hogy.

-Nerthust engedje el velűk, mert van egy feladatuk együttes erővel kell elvégezni.

A családfő megköszönte Nerthus munkáját és elengedte a többiekkel, hogy céljukat elérjék, elérhessék, majd Nerthussal egyűtt a négy vándor elindúlt azon az uton, hogy elérjék a Dán birodalom terűletét. Az öt vándor vette az utat Szchecin felé, mert úgy gondolták ott szeretnének éjszakázni, a vándorok nagy utat tettek meg amióta elhagyták Biatorgardot, szerencséjűk volt, mert az úton felvette őket egy szekeres, mert ő is Szchecin felé megy, a vándorok jól érezték magukat a szekéren. A hosszú ut útán már kora este volt, és elérte az öt vándor a kítűzött város határát a szekeret elhagyták egyedűl mentek tovább már nagyon sötét volt, ezért egy fáklyát meggyújtva mentek tovább, amig házat nem találtak, űresnak találták, majd ahol helyet találtak ott lepakolva mindent, a házat belűlröl bereteszelték elfáradtak majd el is aludtak. A faház olyan helyen volt épűlve ahol két nagy fa takarta így védve volt mindentől, a ház egy tópartján állt, az öt vándor azt tett, amit akart. Az öt vándor már aludt nemzavarta őket senki.

Kora reggel a nap súgarai ébresztették a vándorokat az elhagyott házban, majd lassan ébredezve, döntésűk az volt közösen, hogy tovább haladnak még aznap folyamán, Gunter kivételével a többiek a tóban voltak, hogy felfrissűljenek hivták Guntert is de szabadkozott, hogy kihaggya. Amikor már úgy gondolták, hogy itt az ídő a partra úsztak felöltözni, de még egy kis ídeig maradtak, majd tovább mentek nem telt bele kis ídő amikor beértek a városba Szchecinbe, hogy egyenek valamit, az első házba érve megkérték a ház úrát, hogy: tudna-e nekik adni egy kis elemózsiát, a családfő szivesen adott a vándoroknak, majd megköszönve tovább folytatták útjukat a kitűzött hely felé.

-------------------------
Az öt vándor gyalogszerrel ment, volt ahol szekéren, találkoztak emberekkel, akik szintén vándoroltak egyűtt mentek jól jött nekik, hisz ők is Rostockba mentek az évi nagy piacra, hogy portékájukat eladhassák az uton sokan voltak. Volt, aki kovács volt és más mesterségű emberek, hogy árujukat eladhassák a piacon. Az ötvándor és a többi vándor, aki Rostock felé mentek már megtették az út felét megálltak megpihenni, a vándorok beszélgettek, hogy ki mit fog tenni, ha elérik a várost.

Amikor letelt a pihenési ídő, már úgy érezték, hogy már nem fáradtak folytatták az útat és az öt vándor idegen nem gyalog, hanem lovon hamarabb érhetnek el oda ahová csak akarnak menni, az öt vándor lassan haladt azon az úton amit a térkép mutatott nakik.

Segitette őket egy erő ezért kora este már bent is voltak Rostockba látták, hogy nagy tömeg van elöttűk mert mindenki az évenkénti megrendezett piacra jön, hisz nagy terűleten helyezkedett el, a birodalom minden terűletéröl vándorolt. Ki Pomerániábol ki ítályábol, sok embert nehéz lesz elszállásolni ennek a sok vándornak nehéz lesz szállást biztositani arra a három napra. Az öt vándor is kapott szállást a város bejáratánál az első házban, nagy lehetett, hisz kűlön szobába laktak, az ő szállásuk lesz a piac ídeéig, utána tovább menve be kell végezni egy kűldetést, hisz nem tudják, hol támadhatnak rá a gonosz erői.

Védeni kellett a már megszerzett drágaköveket, hogy aljuttassák a feladatuk végéig Hamburgba. Az öt vándor megkapta a szállást olyan késő volt, hogy ágynak döltek, hogy aludjanak, hisz nagyon elfáradtak, a hosszu utazás fáradalmas, a városban mindenki nyugovóra tért, mert másnap veszi kezdetét az évenkénti megrendezett piac. Nagyon sokan voltak az öt vándor közűl csak Gunter és Brűnhilda nem aludt, mert úgy akarta Gunter, hogy a harcos társát megvigasztalja, hogy végig viszik az utat, és na bánkodjon azért, hogy milyen hirt kapott Svédföldröl a nemzetségéröl majd megbeszélve a kapcsolatukat, hisz mindketten éreztek egymás iránt vonzalmat mielőtt Gunter lefekűdt volna a lányt megpuszilta, majd azzal kedveskedett neki, hogy elmondta:

-Bármi is történne vele, szeretni fogja érte és a csapatért bármit megtesz.

Gunter és Brűnhilda még beszélgettek egy darabig majd elköszöntek egymástól és visszamentek a helyűkre és ott levéve pár ruhadarabját az ágynak döltek, hogy hosszú fáradalmait kipihenjék, hogy újúlt erővel neki kezdjenek a másnapnak.

Rostockban ahol nemcsak az ötvándor kapott szállást, hanem mások is, a város azon évek előtt vagy években a kőrűlötte levő telepűlésekkel alapitott olyan társaságot amely kereskedelemmel foglalkoztak, még akkor beszélhették az ősi nyelvet a gótot, mert egy szövetségnek a Hanza nevet adták ezért Rostock is Hanza város volt ezért rendeztek minden évben éví piacot, ahonnan a birodalom szögleteíböl érkeztek nemcsak eladók hanem vevők is.

Kora reggel a napfény súgarai vetődtek Rostock városára, de nem úgy ahogy kellett, a város lassan ébredezett, amikor felkeltek úgy érezték valami fog történni, hisz rossz ídőnek álltak a felhők és más jelek mutatkoztak az égbolton. Lovas sereg közelitett Rostock felé egy századnyi katona lehetett, majd bemenve a városba mindenki bement a házba, de párharcos bátor volt megvárták, hogy mit akarnak, az egyik lovas katona elmondta mit akar, hogy:

-Rostock városát germán jogok illetik meg ezért az árúsoknak a harmadik napon illetékesek beszolgáltatni az adót, amennyit árusitott, azt a hírt kapták, hogy a legyőzött Erik nemzetség egyetlen leszármazottja él nem található Svéd földön, ezért az új kírálytól azt az űzenetet kapták, hogy ha valaki megtalálja és elhozza Lűbeckbe a fejpénzt megkapja.

Majd kitéve a hirdetést elhagyta a lovas sereg a várost Rostockot, majd látva mindenki a házából kijött, hogy a hirdetést elolvassák. A három nap a vásározóknak eltelt jól, amikor eljött az ídő az ötvándor úgy döntött, hogy tovább kell menni nemcsak ők döntöttek így, hanem a többi vándor.
A sátorfát felvéve elindúltak, hogy elhagyják a vásárhelyét és a város amely kíkötő volt, amely Rostockhoz közel a neve Warnemunde, a kikötő várost pillanat alatt elérték. Amikor bent voltak nem láttak senkit csak ők voltak öten, az ídőjárás olyan volt, hogy elkezdett esní az eső elérve egy kaibát bemenve levették a vizes rúháikat, a háziko olyan vol, hogy elfértek benne tágas volt, várták, hogy eláljon tudjanak tovább menni a házikoba ragadtak addig a térképet elővéve tanúlmányozták.