Réges-Régen amikor egy nagy nép lakott egy messzi földet. Valahol ott Ázsiában, amikor még egy nyelvet beszéltek, közösen munkálták a földet majd évszázadokon át sokasodtak, egy napon magas tornyot akartak építeni.

Azonban egy hatalmasabb személy összezavarta a nyelvüket, hogy ne értsék egymást, abba hagyták a munkát és elhatározták tovább állnak, így kezdetét vette a nagy vándorlás időszaka. A területet elhagyták az emberek a négy világtáj felé vették útjukat. Az a nép akiről a történet szól északnak indult el, magukkal vitték hiedelmeiket szokásaikat. Évtizedeken át tartott az út, amikor egy dús legelőkben bővelkedő helyen végleg megálltak, hisz tiszta bővizű folyók szelték keresztül, a föld még művelésre várt. Ez a terület a mai Svédország területe volt. Dánia és Észak- Németország, akkor egy hatalmas terület volt, nem voltak határok, az ide érkező népcsoport, a germánok ők voltak egyedül. A naptár i.e. 1500- at mutatott. A germánok hite a letelepedésük után is ugyanaz maradt.
Hódoltak a különböző isteneknek, hogy segitse erejüket és hatalmukat. Mindenki hitt egy olyan természetfeletti erőben amely az egész világot és minket embereket megalkotott, ő volt az a lény amely minden kezdetnél ott volt, elnevezték istennek.

Náluk is élt az a mítosz amely minden vándorló népcsoportnál, ez az istenek születése és az emberi lét kialakulása. A Germánok évszázadokig éltek azon a területen ahol dús növényzetre találtak, ez lett végül az őshazájuk. A Germánok egy ősi nyelvet beszéltek. Később már olyan sokan voltak, hogy belőlük is elkezdtek vándorolni. A Germánok Északi csoportja végleg letelepedett, már nem vándorolt tovább, szövetségbe léptek egy másik népcsoporttal, a partok mentén halásztak és halászattal foglalkoztak. Egy napon elnevezték magukat az öböl fiainak, mások Normanoknak hívták, majd a LINDISFARNAi est után nevezték Vikingeknek őket.

Germánoknak őshazája

Száll a madár ágról ágra.

Thor népének ősmítosza,

Híven várt már Európa.

-----

Kezdetben volt a nagy semmi a sötétség a csend, egy zaj nélküli világ. Nem voltak hangok, a határtalan semmiben élt a titokzatos világszellem, akit soha élő meg nem pillantott, ez a szellem volt a Káosz, aki teremtett. Hazája északon volt, a köd birodalmában, melynek a neve Niflheim, e birodalomban még nem volt ember, se más lény csak maga a Káosz.

Egy napon elkezdett teremteni. A déli Muspelheimet az örök tűz nyelvei világították meg. A Jég és Tűz érintkezéséből keletkezett az első lélegző lény Ymir az ősóriás, aki észak és dél között barátságtalan senki földjén, egymagába lakott. Ymir első élettársa Audumla volt, ő is akárcsak Ymir a megolvadt jégből keletkezett. Mindketten szaporodtak. Ymir hónalja hatalmas termetű férfit és nőt szült. Az első két óriást. Audumla meleg nyelve pedig a dérlepte kősziklából emberi lényt nyalogatott elő Buri nevezetűt. Káosz a világszellem megteremtette az első istennőt Nerthust, aki megkapta a Földet, hogy rajta uralkodjon. A tűz birodalmának ura Surtr tölle kapták az istenek és más teremtmények a tüzet, hogy őrizzék. Nerthus a Föld istennője megismerte birodalmát, hogy milyen kincsei vannak, sok év kellett a megismeréshez. Az emberi lénynek, akinek a neve Buri, egy lánya született. Bor feleségül vette Bestlát. Három istent szült, Odint - Vilit és Vént. Bor fiai megölték Ymirt az ősóriást. Az óriások lázadoztak Bor fiai ellen, azért hogy ne bosszulják Ymir halálát, ezért az óriásoknak Utgardot a világszélét jelölték, lakhelyül.

Pusztaság vadon kősivatag volt. Az istenek Asgardban székeltek egy meg erősített várban, amelyet egy óriással építettek maguknak. Amikor a világszellem, Káosz megteremtette az isteneket meghagyta nekik, hogy hol uralkodjanak. Be kellett lakni a Germán világot, ahol az istenek laktak. A földet meg kellett művelni ezért embereket is teremtettek olyan helyre, ahol paradicsomi helyen lakhattak közösen az állatokkal, együtt a halandók világában. Asgard központjában végeláthatatlan csarnok nyílt, ebből nőtt ki Yggradsil a világ köris. A körist tápláló 3 forrás mellett három Norna ült: Urd, Verdendi és Skuld, ők fonták a végzet szövetét, amelyek behálózták az egész világot, az istenek világát is. Az óskandináv Olümposz urai Asgardból csodás hidat vertek Mitgardba és templomokat és kovácsműhelyt építettek.

Ídamezőn, amely lakhelyükhöz legközelebb volt, a bevégzett munka után az istenek visszavonultak magasan fekvő palotájukba. Ott élték világukat istenek módjára. Ettek ittak szerettek, vitatkoztak, buzgón kitartottak és hódoltak az őstáblajátéknak. Asgard urai békében éltek, ha volt is egy kis vita megoldották. A Káosz mint teremtő szellem életekkel benépesítette a Földet, különböző teremtményekkel, nemcsak állatokkal hanem emberekkel, hogy egymás mellett éljenek, az üres terméketlen földet megműveljék. A hegyvidéken és a forrásoknál a hegyi manóknak, tündéreknek minden népnek megvolt a maga megmunkálandó földje. Amikor már pezsgett az élet a germán hitvilágban, ahol egymás mellett megfért az óriások népe, a halandó világ és az isteni nemzetség, nem volt háború, ekkor a Föld anya aki a béke istennője volt, alkotott egy olyan drága ékszert, amit a két világ között egy hegyen helyezett el egy szentélyben, hogy láthassák hogy a halandó világ és az isteni világ között egység és béke van. Ez a tárgy egy különleges jogar volt, ami hegyikristályból készült, ez volt az egész egység alapja, amikor elkészült gondolta még, hogy ez így még nem jó, ezért megkérte a tűz birodalmának urát Surtrt, hogy a tűzből készítsen egy olyan követ, amely egyesítené tudná a jogarral. A tűz birodalmának ura elkészítette a drágakövet, amit Borostyánnak nevezett el. A Föld istennője is készített el a jogarhoz drágakövet. A Föld mint ősi elemet jelképező a kék színű tűrkiz, a Viz szimbóluma az átlátszó hegyikristály. A negyedik ősi elem a levegőt, egy fehér színű ásványból, az opálból készítette el. Amikor mind a négy drágakő elkészült, egyesítette a jogarral. Akkor nagy fényes valami jött elő, mindenki csodálkozott, nemcsak az istenek hanem a halandó világ is. A fényes szellem elmondta mire kéri a két világot.

-Egy szövetségre kéri, minden nagyvárosban legyen egy szentély, amelyben olyan áldozatot mutassanak be, amely szövetség a két világgal nemcsak most, hanem szövetség a halandó világgal és a következő nemzedéken keresztül. Erre megkér a germán világban egy varázslót aki nemcsak az istenekkel lesz kapcsolatban, hanem a jogar szellemével is. Neki a szentély lesz a lakhelye, ott ahol a két világ találkozik.