Lacey úgy érezte, mintha ez nem is az ő élete lett volna. Minden annyira új és annyira szokatlan volt a számára, hogy azt sem tudta, miként kellene viselkednie bizonyos helyzetekben. Így azt sem tudta, hogy mit kellene mondania a Francisszel történt találkozó alatt vagy éppen utána, így többnyire csak csendben maradt és várakozott, ami egyáltalán nem volt rá jellemző. A legtöbb helyzetben fogalma sem volt, hogy mit kellene mondani, de ettől függetlenül is mondott valamit, és reménykedett benne, hogy nem teszi még rosszabbá a helyzetet.

Most viszont minden annyira új volt neki. Már nem létezett más számára, csakis Adam, Gabriel és az előbbi fiú megmentése. Most semmi más nem számított. Legalábbis semmi másnak nem lett volna szabad számítania. De persze Lacey, hiába akarta, nem tudott minden mást kizárni a gondolataiból. Hiszen Hudsonban volt egy élete, ami csaknem tökéletes volt, de így visszagondolva, az egész olyannak hatott, mintha az egész életét egy biztonságos buborékban töltötte volna, ahol a legrosszabb dolog az volt, hogy az aktuális pasija üzengetett az exével, vagy éppen, hogy egy vizsgán nem éppen olyan érdemjegyet kapott, mint amilyet szeretett volna.

Azonban semmi sem számított igazán a régi életében. Hiába tűnt valami élet-halál kérdésnek, valójában csak egy hétköznapi probléma volt, hétköznapi megoldással. Ez viszont élet-halál kérdés volt. Adam élete volt a tét, mivel attól függően, hogy sikerrel járnak-e, Adam életében gyökeres változás következhet be.

Mindezek ellenére, vagy inkább mindezekkel együtt, Lacey szerette a hudsoni életét, és bármit megtett volna azért, hogy visszakapja azt. Csak abban nem volt biztos, hogy a tőle telhető minden elég lesz-e Adam megmentéséhez. Csakis a remény maradt nekik, azonban jelenleg nagyon is úgy tűnt, hogy sikerrel járt a küldetésük és megtalálták a valódi bűnöst. A legjobb barátja hamarosan szabad lesz.

Ezt pedig meg kellett ünnepelni. Hudsonban pontosan tudta volna, hogy hova akar menni ezek után, Torontó azonban ismeretlen terep volt számára. Viszont az egyik – talán mostanra már csak egykori – barátjának nem, így volt egy teljes listája a város legjobb szórakozóhelyeiről, párosítva az alkalommal, amire a legtökéletesebb. Quinn a legtöbb kanadai városról rendelkezett egy ilyen listával, mivel a szüleivel sokat utaztak, és Bellával szerették kipróbálni a lehető legtöbb szórakozóhelyet, amit a város nyújtani tudott.

Hosszasan tanulmányozta a listát, mire talált egy olyan helyet, ami megfelelőnek tűnt a számára. Azt már megbeszélték, hogy csak másnap reggel indulnak vissza Hudsonba a hó miatt, így maradt egy estéjük, amin azt csinálhattak, amit csak akartak. Lacey számára pedig az ünneplés tűnt a leginkább helyénvalónak.

- Megtaláltam a tökéletes helyet – jelentette ki Lacey, és a telefonja képernyőjét Gabriel felé fordította. Már rákeresett az interneten a kiválasztott szórakozóhelyre, és a honlapján lévő képeket nézegette. A fiú gyorsan végigpörgette a fényképeket, de Lacey látta az arcán, hogy nem nyerték el a tetszését.

- Biztos vagy ebben? Én csak egy bárra gondoltam, esetleg egy közepesen menő étteremre, nem pedig egy klubra – jegyezte meg.

- Tudom, de egy klub sokkal jobb döntés. Lehet inni és lehet táncolni, ami segítene levezetni a feszültséget. Erre pedig nagyon is szükségünk van – magyarázta a lány.

- Rendben, de ne maradjunk sokáig. Te tudsz aludni a kocsiban, de én vezetek, szóval nekem nem kéne – közölte Gabriel.

- Oké, akkor csak egy kicsit maradunk – egyezett bele Lacey is.

Egy bulira való felkészülés már sokkal inkább olyasvalami volt, amit ismerősnek talált a régi életéből. Ez megszokott volt, mintha csak a régi életébe visszavezető út első lépése lett volna. Ez pedig örömmel töltötte el.

A bőröndjéhez lépett és áttúrta a cuccait, hogy a rengeteg téli ruha között találjon egy olyan szerelést, ami alkalmas lehet arra, hogy buliba menjen benne. A bőröndje legalján megtalálta azt a ruhát, amit még Quinn-nel és Jessicával vett annak idején, azzal a céllal, hogy talán jó lesz egy randira. A halványrózsaszín ruha nagyjából a combja közepéig ért, és A-vonalban hullott alá. Pántnélküli volt, szív alakú dekoltázzsal, és apró ezüst gyöngyök borították a mell részét. Lacey úgy gondolta, hogy egy buliba kicsit túlzás, de a vastag pulcsikon kívül csak ez maradt neki.

Egy vastag, testszínű harisnyát azért még felvett a ruhához, mivel nem szeretett volna jégcsappá fagyni a kanadai hidegben. Magassarkúja nem volt, de egy viszonylag szép csízmája igen, ami még egészen passzolt is a ruhájához. Megcsinálta a sminkjét és a haját, felvette a kiválasztott ruhadarabokat, majd egy fehér pulóvert kanyarított a vállaira. Ezzel készen is állt a bulira.

Mikor kilépett Sarah szobájának ajtaján Gabriellel találta szemben magát, aki vele ellentétben ugyanazt az összeállítást viselte, amit a nap folyamán is. Nem vitte túlzásba a dolgokat.

A szórakozóhely csupán pár háztömbnyire helyezkedett el Marie lakásától, így a két fiatal úgy döntött, hogy inkább sétálnak, és nem költenek pénzt taxira. Kocsival menni meg egyikük sem akart, hiszen az alkoholfogyasztás mindenképpen a terveik között szerepelt. Szóval maradt a sétálás.

A hely előtt egy kisebb tömeg gyülekezett, de a sor nem volt túlságosan hosszú, így mindketten tudták, hogy nem lesz nagyon hosszú idő kivárni, hogy beengedjék őket. A biztonsági őrök meg sem nézték a személyi igazolványaikat, csupán a belépő árát kérték el. Ennek Lacey külön örült, mivel ez azt jelentette, hogy a sor gyorsabban haladt, és bármennyire is próbált meleg ruhákat is magára kapni, már kezdett fázni a téli hidegben.

Első lépésként leadták a kabátjaikat és a pulóverjeiket, aztán a bár felé vették az irányt. Hudsonban tizennyolc éves kortól lehetett legálisan alkoholt venni, míg Torontóban ugyanez a korhatár tizenkilenc év volt, amit Lacey még nem töltött be, ez azonban nem jelentett problémát. Quinn jegyzeteiből tudta, hogy ezen a helyen nem veszik szigorúan a korhatárokat, vagyis, ha csak néhány év választ el a legális korhatártól, akkor is kiszolgálnak.

- Mit kérsz inni? – érdeklődött Gabriel, miközben próbálta túlüvölteni a klubban szóló zenét.

- Egy vodkatonikot – felelte Lacey ugyanolyan hangnemben.

Ez azon ritka helyek egyike volt, ahol kártyával is lehetett fizetni, amit Lacey először jó dolognak tartott, de amikor már a negyedik italnál tartott, belátta, hogy ez mégsem olyan remek ötlet. Túl sokat ivott és még sehol sem járt az este, vagyis tudta, hogy még sokkal többet fog inni. Gabriel nem haladt ilyen gyorsan, és kissé aggódva figyelte a lányt, aki csak egy vállrándítással jelezte, hogy nincs és nem is lesz semmi baja.

Lacey ezek után hamar elvegyült a tömegben. Gabrielt sehol nem látta, de ez nem is zavarta annyira. A fiú majd jól ellesz egymaga is, ehhez nincs szükség Lacey segítségére. A lány egy vele nagyjából egyidős lányokból álló csapathoz csatlakozott be, akik még nála is részegebbek voltak. Ez viszont egyiküket sem állította meg abban, hogy még tovább folytassák az ivást.

A zene egyre hangosabbnak tűnt, habár Lacey biztos volt benne, hogy semmit nem állítottak a hangerőn, a tér pedig egyre melegebbnek, ahogy minél több ember gyűlt össze a táncparketten. A lány elérte azt a pontot, ahol már nem is próbálkozott azzal, hogy a mozdulatai tényleges táncmozdulatoknak nézzenek ki. Nem érdekelte, hogy ki mit gondol róla, vagy, hogy ki nézi bolondnak, csak az érdekelte, hogy jól érezze magát. És amennyit ivott, igenis jól érezte magát.

Hirtelen kiszúrta Gabrielt a tömegben. A fiú a bejárat közelében állt, egy üres pohárral a kezében. Lacey az újdonsült csoportját hátrahagyva Gabrielhez sietett. Ahogy átvágott a tömegen, számtalan embernek nekiment, de ez nem zavarta. Egyszerűen nem tudta zavarni, mivel legalább az úticéljáig eljutott.

- Táncolunk? – kérdezte a lány, még a dübörgő zenéhez mérten is túlságosan hangosan.

- Nem tudok táncolni – felelte a fiú azonnal.

- Az nem baj, itt senki sem tud igazán táncolni – kontrázott rá Lacey.

- Nem hiszem, hogy ez egy jó ötlet lenne – próbált újfent hárítani Gabriel, immár kevesebb eséllyel. Lacey-t viszont ez egy cseppet sem érdekelte. Kivette a fiú kezéből az üres poharat, letette a földre, majd megragadta Gabriel karját, és a táncparkett felé kezdte húzni. Átrángatta a tömegen, majd a dj-nek fenntartott színpadtól nem messze álltak meg.

Lacey az egyik kezét a fiú vállára tette, a másikkal pedig megfogta Gabriel kezét, mintha csak keringőzni akartak volna, azonban maga a tánc egy cseppet sem hasonlított keringőre. Inkább egy részeges dülöngélésre emlékeztetett, ami során egymásba kapaszkodtak, hogy egyikük se essen orra. Gabriel nagyon furának tartotta ezt a fajta táncot, de a körülöttük lévő párok is hasonló mozdulatokat hajtottak végre, így nem idegeskedett tovább emiatt.

Csak akkor hagyták abba a táncolást, mikor a bárpulthoz siettek újabb italokért. Lacey egészen biztosan túl sokat ivott, de már nem számított. Egy-két óra és amúgy is mennek. Ezért a lány olyan gyorsan itta meg a Jägert, ahogy csak tudta, aztán mehettek is vissza táncolni.

Az eddigi mixeket felváltotta egy újabb dj, aki az éppen népszerű dalokból készült remixeket kezdett el játszani, amire Lacey egy hangos sikítással reagált. Erre Gabriel akaratlanul is kuncogni kezdett. A lány Gabriel vállaira helyezte a kezeit, és úgy folytatta a táncolást.

Csupán egyetlen pillanatnyi alkohol előidézte befolyásoltság volt szükséges ahhoz, hogy Lacey olyasvalamit tegyen, amit azonnal meg is bánt. De a zene hangos volt, a tömeg ismeretlenekből állt, és messze túl sokat ivott ahhoz, hogy át tudja gondolni, hogy mit miért tesz. Csak arra eszmélt fel, hogy egy apró csókot nyom Gabriel ajkaira. Az egész csupán egy, maximum két másodpercig tartott, de így is elég volt ahhoz, hogy kirántsa Lacey-t az alkoholtól fűtött mámorából.

Habogott valamit arról, hogy megkeresi a mosdót, azonban nem is nézett a fiúra, csupán az említett helyiség felé futott, már amennyire a hatalmas tömeg engedte. Szinte fellökte az útjába kerülő bulizókat, de ez egyszerűen nem tudta érdekelni. Csupán el akart érni a mosdóba, hogy addig se kelljen látnia Gabrielt.

A klub mellékhelyisége meglepően szép és tiszta volt, Lacey nem is emlékezett rá, hogy mikor járt utoljára olyan szórakozóhelyen, ami ennyire igényes mosdóval rendelkezett volna. Ugyan a bézs padlócsempéket néhány sötét lábnyom borította, a mosdókagylók és a tükrök is makulátlanul néztek ki. Mintha nem is ugyanott lett volna, hanem egy másik világba csöppent volna. Ennek nagyon is örült, mert nem akart ugyanabban a világban maradni, ahol nem is tudta, hogy pontosan miért, de megcsókolta Gabrielt, a legjobb barátja bátyját.

Meg akarta mosni az arcát, de akkor minden bizonnyal lejött volna a sminkje, így inkább csak nekidöntötte a hátát a hideg falnak. Néhány pillanatra lehunyta a szemét, mélyen beszívta a levegőt, majd hosszan kifújta. Ezt még megismételte néhányszor mielőtt még kinyitotta volna a szemét. Bár ne tette volna: olyasvalakivel találta szemben magát, akit egyáltalán nem akart látni. Nem mintha ebben a pillanatban lett volna bárki is, akit Lacey szívesen látott volna.

Tudta jól, hogy a barátnője gyakran megfordul Kanada különböző városkáinak szórakozóhelyein, de mégis mennyi volt az esélye annak, hogy pont ma este jön el Torontóba, és akkor is pont ebbe a klubba téved be? Nagyjából egy a millióhoz vagy még annál is kevesebb. Persze Quinnek pont itt és pont ma kellett váratlanul felbukkannia, hogy mindent még jobban összezavarjon. Már csak abban reménykedett, hogy a barátnője nem látta azt az aprócska csókot közte és Gabriel között, azonban ez a reménye nagyon hamar szertefoszlott.

- Látom, jól elvoltatok Gabriellel – jegyezte meg Quinn a kelleténél sokkal gúnyosabban.

- Ezt most hagyjuk – szólt közbe Lacey, és már indult is volna, azonban a barátnőjének még akadt mondanivalója.

- Szóval ti így töltitek az időt, amíg Adam börtönben van? Csak arra vártatok, hogy Adam eltűnjön a képből, és máris mehetett a buli? Talán Adam előtt már nem mertetek csókolózni? – tudakolta Quinn, a hangja enyhén visszhangzott a mosdóban, ahol voltak páran rajtuk kívül, de azért nem túl sokan, így Lacey-t nem zavarta, hogy ki hallja, amit mondanak.

Annyi mindent tudott volna válaszolni, annyi mindennel tudott volna védekezni, olyan sok dolog volt, amit szeretett volna megmagyarázni, de ehelyett inkább csak lemondóan megrázta a fejét és kisétált a mellékhelyiség ajtaján. Nem tartozott magyarázattal Quinnek, és hiába is kezdett volna el bármiről is beszélni, a barátnője nem értette volna meg. Az életük más mederben zajlott, olyannyira, hogy Lacey már abban sem volt biztos, hogy a nagy visszatérés után barátok tudnak-e még maradni. De ez már nem is számított, hiszen Adam ott lesz majd neki, így az sem baj, ha a többieket elveszíti.

A mosdótól nem messze észrevette Gabrielt, ahogy ott ácsorog, a telefonját nyomogatva.

- Indulhatunk? – kérdezte a lány sürgetően.

- Biztos vagy benne? Még elég korán van, nyugodtan maradhatunk, ha szeretnél – jelentette ki a fiú.

- Már így is elég sokat ittam, ideje indulni.

A visszaút csendben telt, a lehető legkínosabb csendben, így Lacey áldotta a szerencséjét, hogy egy közeli helyet választott ki, és nem kellett még több időt eltöltenie a fiú társaságában. Ezért, mikor visszaértek Marie lakására, a lány egyből az ideiglenes szobájába ment és magára zárta az ajtót.