Space nem lakott messze az iskolától, így minden reggel gyalog járt. Fülében zenével, természetesen. Aznap reggel esett az eső, már megint.
Hangosan dübörgött a Beatles, ő pedig már a folyosón sétált, vizes lábnyomokat hagyva maga után.
- Mi a fa... - ocsudott fel hirtelen, akinek nekiment. Ijedten kapta fel fejét az említetre, aki vállainál fogva tartotta meg a lányt, hogy nehogy elveszítse egyensúlyát. Vizes haja hullámokban meredt mindenfelé, a kezei mégis nagyok és forrók voltak.
- Szia. - mosolygott le rá Nova.
Jaj ne, jaj ne, jaj ne!
Space-t a becsengő mentette meg, így kipirult arccal intett egyet, valami mosolyfélét produkálva, majd elszaladt.

Space: szia

Nova: nekem jöttél 😉