- Miért tett volna olyat a nagypapa?
- Mert a dédnagyanyád miatta halt meg! Az apám miatt!
- Miért nem mondtátok, hogy van egy másik nagyapám?!
- Mert ő egy gyilkos! Nem akartam, hogy tudd! - mondta apa.
- Mostmár késő - indultam az ajtó felé. Kinyitottam, majd kimentem.
- Aaron! - jött utánam apa.
- Hagyj békén! - ekkor farkas testet öltöttem, és az erdőbe futottam. Stella követett engem.
- Aaron, állj meg! - kiáltott utánam Stella. Lassítottam, majd ismét emberként álltam a talajon. Stella, is visszaváltozott, majd szorosan megölelt.
- Sajnálom, hogy hallanod kellett - suttogtam a fülébe.
- Semmi baj - suttogta vissza. Nem tudom meddig öleltük egymást, de „húúúú”-zásra lettünk figyelmesek.
- Mi van, gerlicék? - röhögött Brian.
- Pofa be, Brian - morogtam.
- Mi van vele? - fordult Becca Stellához.
- Elmondod? - nézett rám a kék tincsei mögül.
- Csak annyi, hogy a nagyapám kiakarta nyírni az anyámat, mert egy gyilkos - éreztem, hogy a testem forrósodik, majd lángba borult.
- Aaron, lángolsz! - sikkantott Tiffany. Próbáltam lenyugodni, hogy ne lángoljon a testem. Ez sikerült, mert már nem volt melegem. Valami fura érzés kerített a hatalmába. Lehunytam a szemeimet.
~ Aaron, kis unokám! Megtennél valamit a nagypapádnak? ~ hallottam telepatikusan egy hangot. A nagyapámét.
~ Mi lenne az?
~ Az anyádat meg kell ölnöd! ~ felelte, majd eltűnt a telepatikus kapcsolat.
- Aaron, jól vagy? - kérdezte Stef. Kinyitottam a szemeimet, majd lazán elmosolyodtam.
- Soha jobban - a szememben forrt a tűz.