Halloweeni Tökösség 1. rész

Páros: Idősebb Pásztor/Nemecsek; ÁtsNakos

A Pokol egy újabb bugyrába ért, ahogy közeledett a Halloween, és ezzel együtt a Halottak napja és a Mindenszentek. Pásztor nem nagyon hitt ilyen túlvilági maszlagokban, de ezúttal valahogy másképp szerette volna. Hiányzott egy biztos kapaszkodó, és bár az apját nem ismerte, ezért az ő halála nem érintette annyira mélyen, mint a hiánya, Nemecsek halála százszor fájóbb lyukat égetett a mellkasába.

Mindannyiszor megkérdezte a fiú sírjánál állva, hogy miért volt ekkora tetű hozzá? Miféle szerelem az, amibe ilyen féltékenységből elkövetett gyilkosság beleférhetett? Merthogy szerette azt a kis szöszi Duracell nyuszit, de bátorsága, ehhez nem volt. Dávid miatt így is naponta kapta az ívet, csúfolták a fogyatékossága miatt, és azért, mert kisegítő iskolába járt az öccse. Ernő volt az első, aki nem tett erre megjegyzéseket.

A szöszi átható búzavirágkék tekintete egyre idegesítőbbé tette, hogy a veséjükbe látott, és hogy nem bírta kiverni a kobakjából.

Hát megfürdették. Áts Feri parancsára, amikor az a tavaszi számháborúnál náluk járt kémkedni, pedig megállapodott a két banda, az A meg a B osztály, hogy nem fúrják egymást, hanem az idén tisztességes győzelem kerül az arra méltó és ügyes kezébe.

Elvégre, ez volt az utolsó évük.

Erre az iskolai kerti tóba bevágták a srácot – a link Geréb meg röhögött velük. Aztán a nevetés arcukra fagyott, mert kiderült, hogy Ernőnek nem csak a tüdeje volt harmatgyenge, de a szíve is. Az az infarktus nem kellett volna még ráadásnak. Ha Feri nem ajánlja fel neki rögtön a hadnagyi rangot... talán kevésbé bánt volna durván Nemecsekkel.

− Árpi! Hagyd abba! – Ferenc lefogta kezét. Egy ideje a körömágyát kaparászta, ha idegessé vált, és nem volt lehetősége a szokott módokon kezelni a felgyülemlett negatív stresszt. A temetőben kit verjen szét? Főleg, hogy erről egyedül ő tehetett.

− Hiányzik – folytatta Ferenc.

− Igen. Szerettem. És te is.

− Engem kikosarazott. Ennyire még sosem aláztak meg – Ferenc barna szeméből legördült egy könnycsepp. Végig folyt az arcán, majd az álláról lecsöppent ingujjára. Még mindig azt a kopott vöröset hordta, kilencedik óta.

− Nem tudta, hogy meleg vagy. Hogy mi is olyanok vagyunk. Nem kellett volna bántanunk, nem mondta volna el senkinek – Árpi válla rázkódott. Közel állt a bőgéshez.

− Tudom. Sajnálom. Ha segít, nyugodtan verd le rajtam – ajánlkozott Ferenc.

− És, attól feltámad? Nem. Akkor meg ne beszélj ökörséget.

A temetőbeli párbeszédet követő héten a fiúk összegyűltek Cselénél. A két osztály úgy döntött, a tavalyi incidenst követően, hogy ideje megbocsátani egymásnak. Boka szívesen fogadta őket, főleg, hogy a focipályát, amin veszekedtek, beépítették, és nála is, meg Cselénél is elé nagy tér volt az udvaron, hogy ez a rengeteg kamasz elférjen.

− Mi a tököm?! – kiáltott fel Csónakos.

− Pont az, haver! – csapkodta a térdét Wendauer.

− Nagyon vicces – öltött nyelvet Csónakos. Barabás és Kolnay a Playstaisonnel szórakoztak, a kisebb Pásztort boldogították a játékok mutogatásával.

Árpi örült, hogy kicsit nyitott mások felé is az öccse. Traumatizálta, hogy az anyjuk a zárt osztályon idegösszeomlással kezelték, és még mindig nem heverte ki azt a sok borzalmat, amire gondolni sem akart most, amikor egy kicsi nyugalom érheti őket.

− Vááá! – Csónakos felordított, aznap már sokadszorra. Valami nagyon zavarta, egy bizonyos pont felé bámult Ádám mellett/mögött.

− Mi bajod van?

− Sze... sze...

− Valaki szellentett? – tippelt, orrát befogva Leszik.

− Dehogy is! SZELLEM, BASSZA MEG! – Csónakos már iszkolt is át a konyhába, ott remélve menedéket attól, amit látott.

− Az lehetetlen! – hőkölt hátra Árpád.

„Császtok!" – Az esőtől párás ablakon Ernő tipikus köszönése rajzolódott ki. Boka megörkönyödve bambult a kacskaringós, kicsit kacska betűkre.

− Ernőő...

− Baszd meg... − utánozta öntudatlanul Árpád Csónakost. Több közös volt bennük, mint hitte volna.

„Ja én vagyok. Gondoltam, seggbe rúglak, Árpi. Mindent hallottam egy hete, úgyhogy szedd össze magad, és hagyd abba a vinnyogást! A saját baromságom volt, hogy csalni próbáltam, gondoltam, akkor talán végre észreveszel, te mamlasz. Részben sikerült a terv. A beledöglést már nem kalkuláltam közbe. Sorry."

− Te gyökér! – Árpád ismét zokogott, és ezúttal nem érdekelte, ki látja, hallja. Dávid hátulról átölelte a bátyját. – Annyira sajnálom. ÉN is szerettelek. Ezen kaptunk össze a Ferivel.

− Mi a...! – hitetlenkedések sorozata záporozott a két vörösingesre. Többükről derült ki, hogy szexualitásuk eltért az általánosan elfogadott heterótól. Kolnay és Barabás nyíltan vállalták, nem törődtek vele, ki mit gondolt róluk. És Kolnay autizmusa sem zavarta Barabást.

Neki a teljes csomaggal kellett a másik.

Csele, bár a lányokhoz vonzódott, és udvarolt is éppen valakinek, került már gebaszba azért, mert a Csónakos belehabarodott, és vissza kellett utasítania. Ettől még ugyanúgy szerette barátként a langaléta biszex fiút.

Aztán ott volt Geréb. A Gerébről sütött, hogy csorgatta a nyálát Bokára. Más kérdés, hogy Boka aromantikus aszexualitása miatt azt se vette észre, és ezzel összetörte akaratán kívül.

− Hú, micsoda titkok, kérem szépen – élcelődött Áts. Árpi fejét ingatta, hogy ne csinálja. Semmi szükség nem volt a cirkuszolálsra.

– Igen. Szeretem a szöszit, és nem tudok túllépni rajta. Hallod, te kis Pocok? – fordult a feliratos ablak irányába. Az ablak teljesen letisztult, így a kis szellemfiú végül fogta, és Boka tintatartójának tartalmát kente a falra. Meszelhetik le újra...

„Igen, kristálytisztán. Nyugodtan szeress mást is. Akkor lennék a legboldogabb, ha tudnám, hogy jól vagytok és boldogok. Árpi. Dávidnak egy ép és egész TE-re van szüksége."

− Szöszi – pityergett Árpi. Most már főleg inkább azért, mert észrevette, hogy ez a Boka tintája. – Minket ezért ki fog nyírni Csele mindkét szülője.

− Az biztos. Ez Boka spéci tintája. Japánból rendeli, nem kevésbe fáj ez neki havonta – húzta be a nyakát az emlegetett szépfiú.

Boka kint nyugtatta Csónakost, így igencsak elhűlt, amikor meglátta a feliratot a falon.

− Resszkessünk, mi sárvérűek? – idézte a Harry Potterből, Geréb kedvencéből Csónakos.