Anna Ecklund

Az ördögűzés modernkori történelmének legjobban dokumentált esetére az Iowa állambeli Earling városában került sor 1928-ban. A démoni erők által megszállt Anna Ecklund története később sokak figyelmét felkeltette, többek között az 1973-as híres horrorfilm, Az ördögűző is ebből merített ihletet.

Az 1882-ben született Anna története 1912-re nyúlik vissza. A környékbeliek pletykái szerint azután került a gonosz erők befolyása alá, hogy saját apja megátkozta őt, amiért a lány elutasította vérfertőző szexuális közeledését. A furcsán viselkedő lányon ekkor egy kapucinus szerzetes, Tephilus Riesinger hajtott végre ördögűzést, aminek következtében Anna nyugalomra lelt.

Mindez azonban csak a vihar előtti csend volt. Míg az 1912-es ördögűzésről csak keveset tudunk, addig amikor Riesinger atyát 1928 nyarán ismét riasztották, már részletes feljegyzések készültek Anna tüneteiről. Az apácakolostorba szállított nő állítólag sziszegett, általa korábban sosem tanult nyelveken kezdett beszélni, sőt még a levegőbe is felemelkedett. Az apácákat olyannyira megviselte az elhúzódó folyamat (az exorcizmus hónapokon keresztül tartott), hogy többen kérelmezték áthelyezésüket egy másik zárdába ezen időszak alatt. Az ördögűzés végül december 23-án ért véget, állítólag jó eredménnyel. Az egyházi nyilatkozatok szerint Anna ezt követően békében élte le az életét, és a megszállottságnak csak „enyhébb” jeleit mutatta.

Clara germana Vele

1906-ban egy dél-afrikai lányiskolában került sor Clara Germana Cele esetére. Az akkor 16 éves lányt azért jelentették az iskolaigazgatónak, mert magában beszélt egy üres helyiségben. Amikor az iskola papja megérkezett, a lány dührohamot kapott, majd bevallotta, hogy alkut kötött az Ördöggel.
Clara a megszállottság „hagyományos jeleit” mutatta: idegen nyelveken beszélt, levitált, megrémült a szenteltvízzel lelocsolt tárgyaktól és látomásai voltak a jövőről, amelyek révén általa sosem ismert emberek titkait fedte fel.

Az exorcizmust két pap hajtotta végre és egy teljes napot vett igénybe. Ennek során Clara állítólag megpróbálta megfojtani az egyik papot. Az eljárás végül sikeres volt és a lány megtagadta a Sátánt. Mint azonban Anna esetében is láthattuk, ez gyakran egy „visszatérő probléma”, ugyanis Clara egy évvel később állítólag ismét alkut kötött az Ördöggel, amely így ismét megszállta őt. Az 1907-ben két nap alatt lefolytatott második ördögűzés a feljegyzések szerint ismét sikerrel járt.

Ronald deo

Az ördögűző film csak részben alapult Anna Ecklund történetén. Míg a lány exorcizmusáról készült feljegyzések leginkább a megszállottság és az ördögűzés világának megrajzolásában segítették az alkotókat, addig a konkrét cselekmény egy csak álnéven ismert fiú, Ronald Doe történetén alapszik, akin az 1940-es években többször is hajtottak végre ördögűzést.

A Maryland államban élő Ronald 14 éves lehetett, amikor szülei először jelentették a helyi papnak, hogy otthonukban különös dolgok történnek, így például maguktól mozognak a különféle tárgyak. Az eset megoldására egy jezsuita szerzetesekből álló osztag érkezett, akik előtt Ronald a megszállottság számos jellegzetes „tünetét” produkálta. A szertartást állítólag harminc alkalommal kellett elvégezni, mire „démon” távozott a fiúból. Ezzel párhuzamosan valamiféle kénes szag töltötte meg a szobát a beszámolók szerint.

Michael Taylor

Természetesen ismerünk példát „kudarcba fulladt” exorcizmusra is. Michael Taylor az 1970-es években az angliai Osset kisvárosban élt Christine nevű feleségével. A házaspár rendszeresen járt a helyi Bibliaolvasó körbe és aktív tagjai voltak a helyi anglikán közösségnek.

A bajok akkor kezdődtek, amikor Taylor házasságtörő viszonyt kezdett a gyülekezet egy másik tagjával. Amikor Christine rádöbbent, hogy férje megcsalja őt, Taylor azt állította, hogy megszállta őt az ördög. A helyi lelkész és segítségül hívott társai komolyan is vették az esetet és egy egész éjszakán keresztül tartó szertartás során, mintegy negyven démont „űztek ki” a férfiból. Ugyanakkor figyelmeztették, hogy nem volt teljes a siker, ugyanis elképzelhetőnek tartották, hogy három démon továbbra is benne maradt.

Az aggodalom nem is bizonyult alaptalannak, ugyanis Taylor hazatérve meggyilkolta feleségét és kutyájukat. A rendőrök akkor tartóztatták le, amikor nem sokkal a bűntényt követően ráakadtak, amint meztelenül sétált az út mellett.

Anneliese Michele

A 2005-ben megjelent Ördögűzés Emily Rose üdvéért című film szintén a való életből merített magának ihletet. Az eset középpontjában egy bajorországi lány, Anneliese Michel állt. Anneliese alig 17 éves volt, amikor 1969-ben az orvosok epilepsziát diagnosztizáltak nála, ami rendszeresen súlyos rohamokat váltott ki nála. A gyógyszeres kezelés csak időleges javulást hozott számára és a lány állapota egyre csak súlyosbodott.

1970-től rendszeresen látott démszerű lényeket, majd 1973-től elkezdett félni az egyházi tárgyaktól. Fokozatosan meggyőződésévé vált, hogy megszállta őt az ördög és csak egy exorcizmus tud számára gyógyulást hozni. Szüleivel ezért több papot is felkerestek, akik azonban elutasították és arra biztatták őket, hogy folytassák az orvosi kezelést.

Végül egy Ernst Alt nevű pap szintén arra az álláspontra helyezkedett, hogy Anneliese valóban ördögi megszállás alatt áll. Ennek megfelelően meg is tette azt, amire a többi pap nem volt hajlandó és felterjesztette az ügyet a würzburgi püspök, Josef Stangl elé. A püspök 1975 szeptemberében engedélyt is adott az ördögűzésre, amellyel egy Arnold Renz nevű klerikust bízott meg.

Renz szeptember 24-én végezte el az első szertartást, amelyet a következő tíz hónapban további 66 követett. A folyamat során Anneliese abbahagyta a gyógyszerszedést, majd fokozatosan az evést is. Végül 1976. július 1-én a lány meghalt éhezés, kiszáradás és különféle fertőzések következtében. A szertartásban résztvevő két papot, illetve a Michele-szülőket gondatlanságból elkövetett emberölésért ítélték először fél év letöltendő börtönbüntetésre, majd ezt módosították három év próbaidőre.

Az ítélet enyhébb volt annál, amit a közvélemény várt, de szigorúbb annál, amit az ügyészség kért a vádlottakra. Az eset jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy az Egyház az utóbbi időben már sokkal nagyobb figyelmet szentel az ördögűzők alapos felkészítésére és hangsúlyozza, hogy a valódi démoni megszállás egy rendkívül ritka jelenség és exorcizmusra csak rendkívül alapos orvosi és pszichológiai vizsgálatokat követően kerülhet sor.

Szerintetek miek volt a legdurvább? Nekem talán a Anneliese Micheles.