Gyerekkoromban nagyon szerettem egy építős játékkal foglalatoskodni; hatalmas tornyokat készítettem, majd lebontottam őket. Egyik alkalommal meguntam a játékot és odamentem anyához, hogy megkérdezzem, nem mehetnék-e ki. Ő azt válaszolta, hogy kimehetek, de csak akkor, ha összepakoltam magam után. Visszamentem a szobámba, ám megláttam, hogy a kisebbik fiútestvérem már mindent rendbe szedett: felkapcsolta a villanyt és nagyon összpontosított arra, amit csinált. Mondtam anyának, hogy az öcsém már elvégezte helyettem a dolgot, mire ő nagy szemekkel rám nézett és azt válaszolta, hogy az öcsém kint játszik a kertben. Én visszamentem a szobába, ahol valóban nem volt senki, a játékok szanaszét hevertek, a villany azonban fel volt kapcsolva.”